Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése
SA VARIA 25/2 (Pars historico-naturalis) voltak, ám ritkaságuk, kis méretük, vagy problematikus határozhatóságuk íhiatt rejtve maradtak az akkori gyűjtők előtt (pl. Jsophya modestior stysi, Tetrix subulata, Tetrix undulata, Tetrix nutans). További fajok az ember segítségével terjedhettek el (pl. Achaeta domesticus) és elképzelhető, hogy az utóbbi 60 év során jutottak e térségbe. Az általunk kimutatott fauna-változás lényeges részét azok a meleg- és részben szárazság-kedvelő fajok adják, melyek - a gyűjtések tanúsága szerint feltehetően szintén az elmúlt 60 évben, vagy esetleg csak a száraz-meleg évjáratokban gyakoribb utóbbi két évtized során jelentek meg, illetve váltak gyakoribbá területünkön. Az afrikai-mediterrán eltérjedésú Ruspolia nitidula megjelenése a melegedésre utal, míg az Oecanthus pellucens és Dirshius haemorrhoidalis fajok megjelenése (vagy legalábbis gyakoribbá válása) az élőhelyek szárazabbá válását jelzi. A Stenobothrus crassipes röpkeptelen sáska, melyet az utóbbi tíz évben több helyen is (Bozsok, Cák, Velem) megtaláltunk, feltehető, hogy a 30-as években is előfordult a Kőszegi-hegységben, bár PONGRÁCZ nem mutatta ki. E xerofil faj szélesebb elterjedése a vizsgálati területünk megfelelő habitatjaiban szintén a szárazodásra utal. Az általunk újként kimutatott fajok indikációja egybevág az utóbbi 60 év során eltűnt fajok jelezte élőhely változásokkal. Ezek egyrészt a habitatok minőségének romlását, bizonyos habitat típusok erőteljes visszaszorulását mutatják. Az amúgy sem túl nagy kiterjedésű sztyepprét-maradványok leromlását jelzi a Stenobothrus nigromaculatus eltűnése, míg az egykor kiterjedt láprétek (pl. Bozsok, Kőszegdoroszló határában) jelentős visszaszorulását és degradálódását melyet botanikai vizsgálatok is megerősítenek (KOVÁCS J., 1994) - jól mutatja a tipikusan lápréti Chorthippus montanus sáska eltűnése. A fauna-változás szempontjából kiemelkedő jelentőségű a hegyvidéki eltérj edésű fajok, mint a Metrioptera brachyptera, a Podisma pedestris és a Psophus stridulus KŐszegi-hegységi populációinak eltűnése (lokális kipusztulása ?), illetve az egyedszám „észlelési küszöb" alá csökkenése. Mindhárom faj röpkeptelen (illetve a Psophus-пак csak a hímje repül), így erősen helyhez kötött. Eltűnésük (vagy legalábbis erős csökkenésük) élőhelyeik beszűkülését, jelentős megváltozását, degradálódását és a habitatváltozás során bekövetkező mikroklíma-változásokat jelzi. E negatív hatást erősíthették az utóbbi két évtizedben megszaporodó száraz-meleg évek is. SajáLgyűjtéseink és PONGRÁCZ (1940) eredményeit összehasonlítva tehát megállapíthatjuk, hogy az elmúlt hatvan év alatt az Örthoptera faj-összetétel nagy mértékben megváltozott. Jellemző tendencia a hegyvidéki, hűvösebb mikroklímával is beérő egyenesszárnyú fajok visszaszorulása és egyes szárazság- és melegkedvelők megjelenése, illetve térhódítása, ami legalábbis lokális klímaváltozásra; mégpedig melegedésre és szárazodásra utal. Emellett fontos tényező a természetközeli élőhelyek visszaszorulása és degradálódása, amelynek fő okai a hagyományos gyepgazdálkodás (legeltetéssel, kézi kaszálással), az egykor jellemző kaszált aljú gyümölcsösök és gesztenyeligetek művelésének visszaszorulása és ezzel párhuzamosan az intenzív (vegyszeres kezeléssel járó) szántóföldi növénytermesztés elterjedése a hegylábi területeken. 121
