Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SzövÉNYl G. —NAGY В.: A Kőszegi-hegység Orthopteia-faunájának kritikai áttekintése Gyertyános-kút (magaskórós növényzet), 1992.

VIII., SzG; Hármashatár-hegy (bükkös vágásnövényzet), 1996.VIII.19., SzG; Szent Vid (hegyi kaszálórét), 1996.VI.14., SzG. — Az alpesi sáska állatföldrajzilag különösen érdekes, mert Magyarországon e fajnak csak a Kőszegi-hegységben ismeretes jelentős populációja (SZÖVÉNYI, 1993). NÁDIG (1989) vizsgálatai szerint a Kőszegi-hegységi populáció morfológiailag átmenetet képez a M. a. alpina és a M. irena (Fruhstorfer, 1921) között, de inkább az előbbihez áll közelebb („die Merkmale von alp. alp. überwiegen." p. 218.). E taxonómiai kérdés megoldásához nem vitt közelebb bennünket az a tény sem, hogy az Őrségben is megtaláltuk a „M. a. alpina" taxont, azonban csak két példányban, ami részletesebb morfológiai vizsgálatokhoz nem elegendő (NAGY és SZÖVÉNYI, 1997). Ráadásul ez a terület — NÁDIG (1989) elterjedési térképe alapján - közelebb fekszik a M. irena, sőt a M. carinthiaca (Puschnig, 1910) elterjedési területéhez is, mint a M. a. alpina-éhoz. Valószínű, hogy morfológiai alapon nem is oldható meg ez a taxonómiai probléma. Feltehetőleg enzimológiai elemzések közelebb vihetnek a megoldáshoz. HARZ (1975) említést tesz még a börzsönyi előfordulásról is, erről azonban - régebbi megkeresésünkre - közelebbi felvilágosítást nem tudott adni (in litt.). Megemlíthető továbbá, hogy az alpokaljai, viszonylag hosszabb elytráju formát korábban M. alpina collina (Brunner v. W., 1882) névvel illették. Calliptamus italicus (Linnaeus, 1758) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (kopár, degradált száraz gyep), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.

VIII. 17., SzG; Kőszeg: Szabó-hegy, Herman Ottó szikla (száraz gyepes lejtő), 1997.VIII.12., SzG; Szabó-hegy (kaszálórét), 1965.X.20., NB. — Az olasz sáska, amely országosan elterjedt és agrárterületeken is előforduló faj, területünkön az alkalmas szárazmeleg élőhelyek korlátozott volta miatt ritka, talajszinti állat. Közepes repülő ACRIDIDAE— LAPOSMELLŰ SÁSKÁK fPsophus stridulus (Linnaeus, 1758) — A kerepelő sáska több-éves gyűjtéseink egyik legmeglepőbb „hiánya". Csak PONGRÁCZ (1940) adata alapján vettük fel jegyzékünkbe, aki szerint „az írottkőn (a Podisma pedestris társaságában) fordul elő nagy számmal, de nem kártevő". Ebben az esetben valóban a populáció igen erős visszaszorulására (lokális kipusztulására?) kell gondolnunk, mert éveken keresztül szinte lehetetlen meg nem látni ezt a feltűnő, nagy termetű sáskát, amelynek hímje 20-30 m-ről is észlelhető kerepeléssel/repüléssel hívja fel magára a figyelmet. A Kőszegi-hegység szomszédságában (kb. 15 kilométerrel nyugatabbra), az ausztriai Bernstein (Borostyánkő) mellett az utóbbi években is gyűjtöttük. A talajszint, alsó gyepszint lakója, a nőstény röpképtelen. Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 1758) — Bozsok: Hársfakapu (erdőszéli száraz ökoton), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (kopár, degradált száraz gyep), 1996.VIII.17., SzG; Hársfakapu (sztyepp jellegű erdőtisztás), 1996.VIII.17., SzG; írottkő, 1980.IX.24., PJ; Kalapos-kő (bokros, gyepfoltokkal tarkított ritkás tölgyes), 1995.VIII.3., SzG; Kalapos-kő fölötti tető (kis kiterjedésű hegyi irtásrét), 1996.VIII.17., SzG; Cák: Botosok (zavart száraz gyep), 1997.VIII.16., SzG; Kőfejtő (sziklás, bozótos növényzet), 1996.

VII.29., SzG; velemi út melletti kőfejtő (száraz bozót), 1992.VII.30., NB; Kőszeg. Hörmann-forrás (katonai őrs körüli fíi112