Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Szabó Géza: Adatok a velemi késő bronzkori ónbronzok archaeometallurgiai vizsgálataihoz

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA 1999 ADATOK A VELEMI KÉSŐ BRONZKORI ÓNBRONZOK ARCHAEOMETALLURGIAI VIZSGÁLATAIHOZ SZABÓ GÉZA Szekszárd A magyarországi későbronzkori fémtárgyak közül talán a legismertebbek, a legszélesebb körben kutatottak a velemi bronzleletek. Előkerülésüket követően a tárgyak vegyelemzésének első kísérletére is hamarosan sor került (KÁRPÁTI 1896; MISKE 1897; MISKE 1899).

1 Miske Kálmán Wosinsky Mór, a Múzeumok és Könyvtárak országos Főfelügyelősége régészeti felügyelőjének támogatását kérte a vizsgálatok és a további kutatások elvégzéséhez. (SZABÓ - KŐHEGYI 1996)

2 Valószínű azonban, hogy a Felügyelőség a többször megismételt kérés ellenére is csak az újabb ásatásokhoz nyújtott segítséget, mert Miske a velemi bronzok analízisének ismertetése során csupán az O. Helm, Wartha V., Sőy E. és Jene К. által végzett vizsgálatok eredményeit közli (MISKE 1904a 126, MISKE 1907, 38). Miske magyar- (MISKE 1907; MISKE 1910; MISKE 1912; MISKE 1913; MISKE 1928) és németnyelvű (MISKE 1904; MISKE 1904a; MISKE 1908; MISKE 1929) publikációiban elsősorban a velemi leletek alapján, de gyakorlatilag az egész addig előkerült bronzanyag ismeretében rendszerezte a bronzkori fémművesség kutatásában az 1900-as évek elejéig elért eredményeket. Az egyes tárgytípusok csoportosításán (MISKE 1907; MISKE 1908; MISKE 1910; MISKE 1912; MISKE 1913) túl kitért a kohászattal és a fémöntéssel, fémmegmunkálással kapcsolatos legapróbb gyakorlati kérdésekre is. (MISKE 1904, 124138; MISKE 1907, 24-30.) Az egyes munkafolyamatok értékelését nagyban megkönnyítette számára, hogy számos esetben maga is végzett régészeti kísérleteket (MISKE 1907, 22). Megfigyelései szerint pl. a bronz csak hidegen munkálható meg, mert melegítve törékennyé válik, izzó állapotban pedig a legkisebb ütésre is darabokra hull szét A kérdést részletesen ismerteti a hazai bronzkori tárgyak archaeometallurgiai kutatásának számbavétele során SZABÓ 1996,23-43. A kutatástörténet számára alig ismert adatokat jelentőségükre való tekintettel teljes terjedelmükben mellékeljük - lásd a Függelékben. MISKE 1901, - OL VKM K736 547/1901. (MISKE 1907, 22). Nagyfokú anyagismeretének alapját Otto Kröhke (KRÖHKE 1897; KRÖHKE 1900; MISKE 1907, 32-33) és foként Otto Helm (HELM 1895; HELM 1900; MISKE 1907, 25, 32-40) anyagvizsgálatai szolgáltatták. A kémiai elemzések eredményei alapján a Velemben talált kéneskő, az érckohászat félkész terméke alapján bizonyítottnak látta a helybeli kohászatot, s az antimon bronzok helyben történő előállítását (MISKE 1904, 127; MISKE 1907, 25; MISKE 1929, 81). A főként nedvesanalitikai eljárással végzett elemzések a velemi bronzok többségénél alacsony, 10% alatti ötvözőanyag-tartalomról szóltak. Néhány tárgy - főként félkész termékek, bronz rögök esetében azonban az ólom (rúd 53,68% [MISKE 1907, 39], 3. sz. bronzrög 37, 37%, 7. sz. bronzrög 31,71% [MISKE 1904a 126]), illetve az antimon (2. sz. bronzrög 15,11%, 3. sz. bronzrög, 5. sz. bronzrög 18,56% [MISKE 1904a 126], valamint a 335/4 18,12%, 336/5 15,15%, 337/6 15,01% [MISKE 1907, 38] számú tárgyak anyagában) magasabb arányt mutatott. A vizsgált tárgyak között az ón csak egyetlen esetben fordult elő magas, 22,19%-os arányban, egy magas ólomtartalmú, bizonytalan kutú rúdban.

3 Viszonylag magas, több esetben 2-4%-os arányban fordul elő az arzén is. Az adatokat elemezve azonban feltűnő, hogy a magas arzéntartalom minden esetben magas antimon tartartalmú tárgyaknál figyelhető meg. Ez arra utal, hogy az arzént látszólagosan magas aránya ellenére sem ötvöző anyagkén* használták a velemi késő bronzkori tárgyaknál, haner* ezzel csak mint - a minden bizonnyal helyi - antimonérchez kapcsolódó jelentős mennyiségű szennyezőanyaggal számolhatunk. A gyakran csak nyomokban vagy tized százalékokban mérhető szennyező anyagok közül a vas, a nikkel, 3 MISKE 1907, 39. A rendkívül magas, gyakran 50%-ot is meghaladó ólomtartalom az őskori tárgyakra nem jellemző, de a római kori leleteknél gyakran előfordul.