Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Szabó Géza: Adatok a velemi késő bronzkori ónbronzok archaeometallurgiai vizsgálataihoz

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA az ezüst és a kén néhány esetben eléri a százalékos nagyságrendet is. Miske Kálmán az elemzések egyik eredményeként a bronz előállításához szükséges nyersanyagok és késztermékek cseréje során egész Európát behálózó távolsági kereskedelmet is felvázolta. (MISKE 1904, 125-138; MISKE 1907,

1. 30-42.) Velem-Szent Vid bronzkori fémművességét a Miskével közösen végzett ásatások kapcsán Tompa Ferenc szintén áttekintette, és szerinte az itt készült bronzokba csak az újraolvasztott töredékekkel kerülhetett ón ötvözőként. (TOMPA 1923-26, 43.) Tompának a magyarországi őskorkutatás elért eredményeit áttekintő munkájában a legfontosabb időrendi és területi kérdéseket is sikerült tisztáznia - melyeket később a kutatás ugyan több részletben pontosított -, s számbavétele alapján a továbbiakban már egyértelműen elkülöníthetővé váltak a kárpát-medencei bronzkori fémművesség egyes időszakai, területei. (TOMPA 1934-35, 27-127.) A második velemi kincsleletet már nem az egyre idősödő Miske, hanem a következő fél évszázad bronzkor kutatásának meghatározó egyénisége, Mozsolics Amália ismertette (MOZSOLICS 1941). Miske halálakor, 1943-ban a Dunántúli Szemlében Tompa emlékezik a hazai bronzkori fémművesség kutatásának nagy egyéniségére (TOMPA 1943), akinek megjelent cikkeit - mintegy jelképesen is átvéve a stafétabotot - Mozsolics Amália gyűjtötte össze (MOZSOLICS 1943). Miske Kálmán halálával lezárult a velemi bronzok anyagvizsgálatának, kutatásának első nagy időszaka. A lelőhely és a leletek szinte folyamatosnak mondható kutatása (BANDI - FEKETE 1977-1978),

4 elsősorban tipológiai jellegű feldolgozása ellenére az 1990-es évekig csak elvétve történik egy-egy újabb műszeres fémvizsgálat (OTTO - WITTER 1952, 204, 1277-79; BAKOS - BORSZÉKI 1989, 35, 29-30). Az utóbbi években a velemi bronzok anyagvizsgálata azonban ismét a figyelem középpontjába került. Szinte egy időben négy, módszereiben, szemléletében jelentős mértékben eltérő csoport dolgozik a velemi tárgyakkal. Czajlik Zoltán és kollégái elektroscanning mikroszkóp segítségével a velemi ásatásokon előkerült öntőlepények elemzése során - főként az öntőlepények geológiai szemléletű vizsgálatával - az őskori ércbányászat és nyersanyagellátás kérdéseit vizsgálják (CZAJLIK 1993; CZAJLIK - MOLNÁR - SÓLYMOS 1995; CZAJLIK - SÓLYMOS 1998). Költő László ed-dig közreadott röntgenemissziós analízis vizsgálatainak adatait (KÖLTŐ 1996, 84), melyek sorra feltűnően magas, metallurgiai szempontból elfogadhatatlan ötvözőanyagtartalmat mutattak, az elmúlt két évben több kriA Velem-Szent vidi feltárások részletes kutatástörténeti ismertetése: CZAJLIK 1993. tika érte (SZABÓ 1996; SZABÓ 1997a; SZABÓ 1998). A bradfordi egyetemnek a kárpát-medencei antimonbronzok vizsgálatát célul tűző projektje számos velemi tárgy komplex metallográfiai vizsgálatát végezte el (MACLEAN 1993; MACLEAN - MCDONNELL 1996; MACLEAN - MCDONNELL 1998), s a hazai kutatással kialakult kiváló kapcsolatnak köszönhetően lehetőség nyílt számos kárpát-medencei tárgy párhuzamos, ellenőrző vizsgálatára is.

5 E munka szerzőjének pedig a hazai laborok segítsége mellett ugyancsak a bradfordi egyetem jól felszerelt laborjában a régészeti leletekből készített csiszolatokon végzett electroscanning és röntgenfloureszcensz elemzés mellett a szövetszerkezet vizsgálatára és számos régészeti kísérlet elvégzésére is lehetősége nyílt.

6 Ezúttal ezen új vizsgálati adatokból és megfigyelésekből adjuk közre a velemi leletekre vonatkozó legfontosabb eredményeket. A VIZSGÁLT LELETEK ÉS MINTÁK LEÍRÁSA Az anyagvizsgálatok során a szombathelyi múzeumban őrzött tárgyakból igyekeztünk a lehető legkisebb sérülés mellett a legtöbb, legjellegzetesebb információt hordozó mintát venni. Tárgytípusok vizsgálata esetén ha csak egy mód volt rá - mindig a hasonló információkat nyújtó törött, egyébként is sérült leleteket választottuk. Egyedi vagy ép tárgyaknál pedig megpróbáltuk a kevésbé látható helyekről venni az egyébként is kicsi, mindössze néhány négyzetmilliméter nagyságú mintát. A mintavételhez laboratóriumi körülmények között gyémántkorongot, a helyszíni mintavételezéshez pedig ötvösfürészt használtunk. A mintavétel helyének kiválasztása során ügyeltünk arra, hogy ha a tárgy különböző részeit szemmel láthatóan eltérő módon munkálták meg, akkor lehetőleg minden részéről legyen mintánk természetesen a kontroll szerepét játszó eredeti anyagszerkezetű helyről is. így mintáink az anyagszerkezeti, anyagösszetétel vizsgálatok mellett a megmunkálás mértékének vizsgálatára is alkalmasak voltak. Csak öntött vagy hőkezelt tárgyaknál akkor vettünk kontrollmintát, ha azt valami külön indokolta. Az esetleges anyagszerkezeti változások elkerülésére a mintákat hidegen műgyantába ágyaztuk, amit először kézzel csiA pápai konferencián a szerző által felvetett problémák tisztázására a röntgenemissziós analízis módszerével mért, kiugróan magas óntartalom ellenőrzésére a minták kölcsönös vizsgálatában egyezett meg Költő László és Paul I. Maclaen. Remélhetően a kutatás számára a korrigált adatok is hamarosan hozzáférhetők lesznek. SZABÓ 1998a; KÖLTŐ - KIS VARGA - MACLEAN 1998. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Oszvald Ferencnek és Dobránszky Zoltánnak, akik lehetőséget adtak a keménységmérések elvégzésére a PAV ill. a Műszaki Egyetem laborjában, valamint M. Pollardnak és G. McDonnellnek, akik engedélyezték a vizsgálatok folytatását a bradfordi egyetem archaeometallurgiai laborjában. Köszönöm Ilon Gábor kolléga segítségét, hogy adatbázisát a velemi tárgyak kigyűjtésénél használhattam. 330