Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
Vörös István: Szombathely-Kámon késő bronzkori település állatcsontleletei
VÖRÖS ISTVÁN: SZOMBATHELY-KÁMON KÉSŐ BRONZKORI TELEPÜLÉS ÁLLATCSONTLELETEI A sertéscsontok anatómiai megoszlását és arányait (KRETZOI 1968) a 2. és 3. táblázat tartalmazza. A mellkas/törzs csontok (Aq 1,28) után az ún. húsos-végtag csontok (Aq 1, 05) következnek, A húsos lapockában a hum., a combban a fem maradványai találhatók. A 31 sertés egyed 90,3%-a nem kifejlett egyed (4. táblázat), a 3 kifejlett állat pedig kan. A sertések egyértelműen húshasznosításúak voltak. A 2. házban egyegy süldő radius diaphysise volt, h.: 86 és 96 mm. Egyéb háziállatok Ló 42 db, 4 egyed A ló csontleletei négy objektumból kerültek elő (1. táblázat), igazából egyik sem „étkezési" maradvány. Az 5. gödörben egy ló csontvázrészletei feküdtek: a koponya összeroppant, csigolyák (2 nyak, 6 hát, 4 ágyék, keresztcsont), 12 borda töredék, jobb oldali mellső végtag (scap-hum-rad-ulna), és a jobb oldali hátulsó végtagból a tib. A fogazat „időskori" microdont (5. kép 1-2.), fogméretek (mm): P 4 M 1 M 2 M 3 24,9 21,0 21,7 28,5 27,1 25,5 25,0 23,0 11,0 11,2 12,8 13,0 30,0 21,0 32,0 35,0 A hosszúcsontok (6. kép 1^4.) méreteit az 5. táblázat tartalmazza. A ló neme a fejlett caninus alapján mén. Életkora 10-12 év. Marmagasság (VITT 1952) átlaga: 134,53 cm, alacsony testmagasságú. Pathológia: 1. A jobb oldali P 2 mesialis vége az alveolus pereméig kopott (5. kép 1.), a lónak „csukafogazata" (prognathia inferior) volt. 2. a scapula lemez prox. végén mindkét szöglet egyegy haránt törésvonal mentén frakturált. A két csontszél elmozdult. A letört lemezvég a lapocka medialis felülete alá csúszott, ahol perforált exostosissal rögzült. A scapula hosszirányban ívben meghajlott, elülső éle (margó cranialis) megvastagodott (6. kép 1.). A 18. gödörben levő os ph.I. ant. fragm. rövid, karcsú. A ló ebben az időszakban már nem elsődlegesen „húsállat". A 3. gödörben egy ló radius dist. darabja volt, amelynek dorsalis felülete csiszolt, illetve lateralis,oldalán vágásnyomok találhatók. Kutya 6 db, 4 egyed Maradványinak száma nagyon kevés: bal oldali agykoponya fél fragm, (parietale, zygomaticum 7. göd.) 2 sin. corpus mandibulae frag. (2. ház, 4. kép 8.), sin. scapula (8. göd.), dext. mt III. (3. göd.). A mandibula corpusa hosszú, alacsony ívelt. Az agykoponyát feltörték. A scapula hosszúságméretéből KOUDELKA (1886) módszerével számított marmagasság 51,56 cm. Mind a négy egyed kifejlett állat. Vadászott állatok 8 db, 5 egyed A gímszarvas három, a vaddisznó két, az őz egy objektumban fordult elő (1. táblázat). A hasított bázisú agancság-vég (3.) és egy alsó agyar (14.) kivételével a vaddisznó mandibula (4. kép 7.), továbbá a gímszarvas és őzcsontok nőstény egyedektől származnak. Maradványaik egy-egy vadászat eredményeként kerültek a településre. A 14. gödör érdekes leletegyüttest tartalmazott: az ember csontokon kívül két szarvasmarha koponya (öszszeroppant) és egy csúcsában átfúrt vaddisznó agyar volt benne. Egy szarvasmarha borjú fem és mc töredéke a gödörben „szórványként" is tekinthető. A domborzati és növényzeti viszonyok által is determinált háziállat-állomány fajösszetételt és gyakoriságot úgy tűnik alapvetően a kultúrák gazdasági bázisa, tevékenysége és a település jellege határozza meg. A kámoni telepen is az állattartás alapját a szarvasmarha jelentette. Mint az őskor legfontosabb munkaállata nélkülözhetetlen a termelő gazdaságban. A húshasznosítású juh és sertés maradványinak gyakoriságában jelentkező eltérés lokális jellegű. A lovak és a kutyák maradványainak előfordulása általában alacsony. Ugyancsak feltűnő a vadászott állatok kis számú jelenléte. Egy-egy lelőhely kivételével csak alkalmi vadászatot jeleznek. A Szombathely-Kámon telep háziállat-állománya a németbányai késő bronzkori településével egyezik meg (VÖRÖS 1996). Csak míg Kámonon a szarvasmarhát gyakoriságban a sertés, Németbányán a juh követi. (6. táblázat). A szombathelyi régióhoz tartozó, de korban fiatalabb Velem-Szentvid vaskori erődített település faunaösszetétele (BÖKÖNYI1974, 422; HORARD 1992) megegyezik a kámoni telepével (6. táblázat). A Bandi Gábor által összehasonlításra javasolt Süttő-Hosszúvölgy bronzkori település háziállatállomány összetétele (BÖKÖNYI 1974, 399) pedig a németbányáéval egyezik meg, amiben eltér, az az intenzív vadászati tevékenységben mutatkozik. Nem tartozik szorosan a kámoni lelőhelyhez a magyarád kultúra névadó telepének, Magyarád (Szlovákia Madarovce) „faunája", amelynek fajösszetétele tipikusan őskori, és ez az első szakszerű zoológiai meghatározása és közlése egy régészeti állatcsont anyagnak Magyarországon (BÁTHORY 1867).
