Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Vörös István: Szombathely-Kámon késő bronzkori település állatcsontleletei

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA csont h. index marm. nem testalkat fem 348 107,73 9 alacsony 353 114,02 a közepes subád. 360 116,28 a közepes tib 328 113,16 a közepes subád. mt 200 12,00 112,40 a közepes subád. 212 12,73 113,00 9 közepes 217 11,05 115,66 9 közepes 220 11,81 117,26 9 közepes Egy 3-3,5 éves (subád.) bika jobb oldali összefüggő hátulsó végtagja feküdt a 8. objektumban; a három hosszúcsont (fem-tib-mt) hosszméretéből számított marmagasság átlag: 113,2 cm. Két 1-1,5 éves növendék állat /3., 20./ marmagassága: ca. 100-105 cm volt. Egy ca. 1 éves borjú jobb oldali összefüggő végtagja volt a 20. objektumban, marmagassága ca. 90-95 cm. A 2. házból előkerült 1 hónapos borjú marmagassága ca. 65-70 cm. A szarvasmarha állomány nem volt egységes (3. kép 1-4.): a tehenek marmagassága 105,52 (mc) - 117,26 (mt), alacsony - közepes; a bikáé 112,4 (mt) - 121,26 (rad), közepes - nagyközepes testméretű. A szarvasmarha-maradványok anatómiai megoszlását és arányait (KRETZOI 1968) a 2. és 3. táblázat tartalmazza. A bordák magas (Aq 0,68), az ún. húsosvégtagcsontok domináns (Aq 2,67) előfordulása jelzi, hogy a szarvasmarha leletek mészárszéki és konyhai maradványok. A szarvasmarha egyed közül 24 kifejlett (53,3%), és a 15 subadultus egyed (együtt 87%) jól jelzi a (4. táblázat), hogy az élőállatok hasznosítása volt a meghatározó. Kiskérődzők 105 db 11,7%, 28 egyed Juh 97 db, 25 egyed A juhállományt egységesen kis testű egyedek alkották. A juhok között előfordul a szarvatlan (4. kép 1.), és a szarvalt változat is: ez utóbbi „tőzeg-juh" típusú. A csontméretek (5. táblázat) megoszlása: hum.dist.epiph. sz.: 29-34 mm n-3; rad.prox.epiph.sz.: 31-32 mm n4; mc.prox.epiph.sz.: 21-27 mm n-4; tib.dist.epiph.sz.: 25-28 mm n-5; os ph.I:h.: 32-34 mm n-5. A hosszúcsontok hosszúságméretéből Teichert módszerrel (1975) számított magassági értékek (cm): Csont h. marm. nem rad mc tib 155 62,31 9 141 69,00 a 122 59,65 9 198 59,65 9 A nőstények 59,59 (tib) - 62,31 (rad) cm, a kos (4. kép 2.) 69,00 cm magas volt. A juhmaradványok anatómiai megoszlását és arányait (KRETZOI 1968) a 2. és 3. táblázat tartalmazza. A legtöbb csontmaradvány az un. húsos-végtag régióból származik (Aq 6,96 !). Feltűnő a bordák és a scapula hiánya, a humerusnak is csak 4 töredéke került elő. A húsos részt többnyire a fartő és a comb csontjai reprezentálják. A 25 juh egyed közül csak 9 a kifejlett állat, ugyanenynyi a kifejlett kort megelőző subadultus is, és 7 fiatal egyed (4. táblázat). A juhok húshasznosításúak voltak. Kecske 8 db, 3 egyed. A három kecske csontleletei (2. táblázat) jól mutatják, hogy azok - a szarvcsapok (4. kép 5-6.) kivételével - egy-egy állatból származó „étkezési" csontmaradvány. A kifejlett szarvcsap középméretű, vastag; lateralis fala kerekded, felfelé éles meso-lateralis éllel. A szarvcsaptő külső felületén vágásnyomok találhatók (4. kép 6.). A humerus-ok és a metacarpus-ok (4. kép 3-4.) erős csontozatú állatokra vallanak (5. táblázat). Sertés 291 db 32,3%, 31 egyed A sertésállomány nagy testű egyedekből állt. A fogazat mesodont: M

3 h.-sz.: 37x16, M

3 h.-sz.: 30x16, 31x18 mm. A csontméretek (5. táblázat) megoszlása: hum.dist.epiph.sz.: 37-41 mm n-5; rad.prox.epiph.sz.: 29-31 mm n-3; tib.dist.epiph.sz.: 31-33 mm n-2. A hosszú és rövid csontok hosszúságméretéből Teichert módszerrel (1969) számított marmagasság (cm): csont h. marm. nem hum 205 83,00 a astrg 45 77,00 9 calc 82,2 77,05 9 sudab. A házisertések testmagasságára jellemző, hogy 1015 cm-rel meghaladják az akkori juhok magasságát! Ez a magas „csontos" testalkat a hústermelő fajtákra jellemző. 292