Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)

Horváth Tünde: Adatok a középső bronzkori borostyánleletek vizsgálataihoz

SAVARIA 24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA SPRINCZ - BECK 1981a SPRINCZ, Emma - BECK, Curt W.: Classification of the amber beads of the Hungarian Bronze Age. In: Journal of Field Archaeology 8/4 (1981) 469-485. SPRINCZ - BECK 1981b SPRINCZ, Emma - BECK, Curt W.: A szegedi Móra Ferenc Múzeum borostyángyöngyeinek vizsgálata. In: ArchÉrt 108 (1981) 206-211. STANCZIK 1982 STANCZIK, Ilona: Befestigungs und Siedlungsystem von Jászdózsa-Kápolnahalom in der Periode der Hatvan-Kultur. In: Beirtage zum Bronzezeitliche Burgenbau in Mitteleurope. Berlin-Nitra, 1982, 377-389. TOMPA 1934-1935 TOMPA, Ferenc: 25 Jahre Urgeschischtsforshungen in Hungarn. In: Röm.Germ. Komm. 24-25 (1934-1935) ZECHMEISTER 1926 ZECHMEISTER László: Adatok az ajkait, egy hazai fosszilis gyanta ismeretéhez. In: Mathematikai és temészettudományi értesítő 43 (1926) 332-340. ADATOK A KOZEPSO BRONZKORI BOROSTYANLELETEK VIZSGALATAIHOZ Az 1989. és 1993. között a százhalombattai Sánchegyen végzett nagyfelületű teli-feltárás során 3 db erősen töredékes, bontott állapotban levő „borostyán"-maradvány került elő, melyeket 1996-ban az ásató Poroszlai Ildikótól feldolgozásra megkaptam. A minták restaurátori beavatkozás után, konzerválva kerültek hozzám. A maradványokon dr. Gál Tamás, okleveles szakmérnök és igazságügyi vegyészszakértő végzett infravörös spektrumvizsgálatokat, melyek során a következőket állapította meg: Az 1. és 2. jelű minták egymáshoz hasonló összetételűek, döntő tömegük szervetlen eredetű szilikátok és karbonátok elegye. A 3. jelű minta szerves komponensek elegye. A számítógépes spektrum-összehasonlítás más borostyánspektrumokkal nem egyértelmű: jelentős az eltérés közöttük, de felfedezhetők hasonlóságok is. A vizsgálat tehát sem a borostyán eredetét, sem kétséget kizáróan borostyán-jellegét nem tudta kimutatni. A Sánchegyről származó leletek jelentősége az, hogy Pécskán (IX. réteg) kívül ez volt a második alkalom, hogy telepen, rétegben került elő ilyen jellegű maradvány. A réteghelyzetük alapján az 1. és 3. minta a vatyai kultúrához tartozott, a 2. jelű minta azonban nagyrévi rétegben feküdt. A borostyán bronzkori megjelenése hazánkban a Bónaféle középső bronzkor I.-re volt tehető (legkorábban a szőregi temetőben és a pécskai telepen). A százhalombattai lelet alapján egy fázissal kitolhatjuk (kora bronzkor III. - Középső bronzkor I.) a borostyánok bronzkori megjelenését. A statigráfiai helyzet kutatás szempontjából jelentős alakulása miatt újra összegyűjtésre kerültek a hazai borostyánleletek a koszideri periódus - korai halomsíros időszakig (lásd táblázat!). A magyarországi bronzkori borostyán leletek vizsgálata az 1960-as években kidolgozott infravörös-spektrumvizsgálatokkal és alaki osztályozásukkal megtörtént. A bronzkori borostyánok balti eredetűnek lettek meghatározva. A borostyán első magyarországi feltűnése a régészeti kultúrákban a felső paleolitikum gravetti lelőhelyein történt (Pilismarót-Pálrét, Mogyorósbánya). A rajtuk végzett spektrumvizsgálatok a Battaiakhoz hasonlóan nem tudták kimutatni az eredetüket, de nem bizonyították egyértelmű borostyán-voltukat sem. A vizsgálatok eredménytelenségének oka lehet a leletek erősen „mállott, bontott" állapota, a Battaiakon a konzerválóanyagok bezavarása, nem megfelelő vizsgálati módszer, de egy helytelen kutatási irány is. A balti borostyán ezekben a korokban elérhetetlen messzeségűnek tűnik, hozzávéve azt, hogy ez a terület nem rendelkezett olyan kimagasló kereskedelmi kapcsolatokkal, mint a korban párhuzamos mükénéi királyságok. Ám még a mükénéi sírok között is (Pylos, Vayenes tholos - MH-LH) vannak közelebbi, szicíliai eredetű borostyánt tartalmazó leletek. Az a feltételezésünk, hogy hazánk területén sokkal több borostyánlelet található a hasonló korú telepeken, de rosszak az előkerülési lehetőségek, ezért az erre vonatkozó adatok feltételesen kezelendők. Ebben a korban gazdag sírban, vagy kincsben, fémekkel (arany, bronz) kisérve kerülnek elő borostyánok - ez azt bizonyítja, hogy ritka érték volt, nehéz hozzájutási lehetőséggel, és csak igen jó módúak engedhették meg maguknak viselését, birtoklását. Személyre szóló tulajdont képezett - nem merték a sírokból sem elrabolni. A későbronzkortól számuk megnő, ez valószínűleg a kulturális kapcsolatok, a kereskedelem kiszélesedésével, és az anyagi jólét növekedésével függhetett össze. A paleolitikum időszakában az előkerült borostyánleletek nem lehetnek balti eredetűek, lévén a balti-tengersáv ez időben jégtakaró alatt (Würm eljegesedés). Talán másodlagosan, morénákban akár a Cseh-medencéig sodród282