Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 24/3. (1997) (Szombathely, 1997)
P. Fischl Klára: Mártély-Szegfű. A Perjámos-kultúra szerepe a Dél-Alföld vegyes rítusú temetőiben
SAVARIA24/3 (1998-1999) PARS ARCHAEOLOGICA zas, urnás és szórthamvas sírjai is vannak) és leletanyagában is három kultúra jellemvonásait mutatja (perjámosi, vatyai, és dunántúli mészbetétes kerámia). A csanyteleki és a kelebiai (ZALOTAY 1957; BONA 1975, Taf. 58-75 14 ) hasonlóan vegyes rítusú temetők esetén a leletanyag tipológiai elemzése során jól elvált a három kultúra elemeinek jelenléte. A Vatya-, Perjámos- és dunántúli mészbetétes kultúrákra utaltak az e temetőkben megfigyelt temetkezési rítusok is. Hasonlóan csontvázas sírokat tártak fel a Csongrád környéki vatya temetőkben is (G. SZÉNÁSZKY 1977, 45) 15 . Tipológiai alapon szintén több kultúra hagyatéka különíthető el a dunakeszi temetőben (Vatya- kultúra, Hatvan-kultúra, dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája; KOVÁCS 1989), azonban a síregyüttesek és a rítusok ismerete nélkül e temető anyaga nem ad információt arra nézve, hogy e három kultúra kerámiaproduktuma milyen folyamatok következtében került keverten felhasználásra. Kézenfekvőnek tűnik a feltételezés, hogy olyan közösségek nyughelyeivel állunk szemben, melyek etnikailag többkomponensűek. Mivel az említett temetők használatának vége a koszideri periódusba esik, a kulturális keveredésnek magyarázatául szolgálhatnak azok a mozgások, melyeket a halomsíros nép keletre való elmozdulásával hoznak összefüggésbe 16 . A csanyteleki, kelebiai és Csongrád környéki temetőket alaposabban megvizsgálva azonban kiderül, hogy a keveredés, összeköltözés, közös nyughelyre való temetkezés ez esetben túl általános fogalmak. A csanyteleki temető 92 sírjából 49 csontvázas rítusú, 34 urnás és 9 szórthamvas. A kelebiai temető esetében 126 sírból 99 urnás rítusú, 22 csontvázas, 2 szórthamvas és feltártak 3 állattemetkezést is. A Csongrád Vidre-szigeti temető 35 sírjából 9 csontvázas, 26 urnás, a Csongrádsaroktanyai 15 sírból 4 vázas és 11 urnás rítusú. Az e temetőkben megjelenő perjámosi leletanyag és a csontvázas rítusú sírok magas aránya tehát egy vatya-perjámos kevert közösség képét sugallja. A csontvázas temetkezéseket vizsgálva azonban minden esetben megfigyelhetjük, hogy sem szorosabb értelemben vett rítusukban, sem mellékleteikben nem felelnek meg a PerjáA kelebiai temetőre való hivatkozások alkalmával a rítusadatok esetében Zalotay, a síregyüttesek esetében Bóna adatait használom (BONA 1975, Taf. 58-75, ZALOTAY 1957) Csontvázas sírokat vatya temetőből ismerünk még: Ladánybenéről (PATAY 1938, 87), Üllő-Lőbpusztáról (LIPTÁK 1957, 3), Kiskunmajsa-Kőkútról (BANDI 1969, 59), Cegléd-Öregszőlőről (PÁRDUCZ 1967, 106; TARI 1992, 19 véleménye szerint itt nem eldönthető, hogy a csontvázas sírok a vatya temetőhöz tartoztak e), Dunapentele-Dunadűlőről (BÓNA 1958, 231; KOVÁCS 1975, 312), Csongrád-Felgyőről (LÁSZLÓ 1962, 52; G. SZÉNÁSZKY 1977, 45), Izsákról és Rácalmásról (VICZE 1992, 95). E jelenség azonban nem csak a koszideri periódusban figyelhető meg Korábbi időszakból Battonyáról ismerünk több kultúra határterületére eső, vegyes rítusú és kevert tipológiai anyagú temetőt (SZABÓ 1986). mos-kultúrában megszokottaknak. E Vatya-kultúra temetőibe tartozó csontvázas sírok tájolási sokszínűsége (11-12. kép) megegyezik ugyan a maros-menti temetőkével, de a Duna-Tisza közi csontvázas sírok fektetésében igen nagy arányban találhatunk a szabályos zsugorítástól eltérő adatokat. Feltűnő továbbá az az eddig nem értékelt adat, miszerint a csanyteleki temetőben feltártak egy in situ ülősírt (LŐPJNCZY - TROGMAYER 1995, 53,4. kép 4 17 ) (3. kép 18 ) és számos olyan sír van, melyek a megtaláláskor olyan pozícióban voltak, hogy esetleg feltehető egy hasonló módon történt temetkezés. Ezt a jelenséget írta le Zalotay is több esetben, mely adatot a párhuzamok hiányában eddig nem tartott hitelesnek a kutatás (ZALOTAY 1957, 22, 31, 33-34, 42, 44-45, 53). A csontvázas sírok nagy többsége melléklet nélküli sír (Csanyteleken 49 csontvázas sírból 11-ben, Kelebián 22 csontvázas sírból 4-ben, Csongrád-Vidre-szigeten és Csongrád Saroktanyán 13 csontvázas sírból 5-ben találtak mellékletet) esetleg egy kis bögrét, tálkát vagy csuprot tettek a halott mellé (1112. kép) 19 . E mellékletek szinte minden esetben a Vatya-kultúra kerámiaművességének termékei, ahogy azt a Csongrád melletti temetők leletanyagában már felismerték (G. SZÉNÁSZKY 1977, 45). A Perjámos-kultúra sírjaira az edénymelléklet viszont jellemző vonás (a klasszikus szakaszban általában tál, kis és nagy korsó hármasa). Amennyiben a csanyteleki temetőből előkerült perjámosi jellegű kerámiaanyagot vizsgáljuk, úgy az nagyságrendileg elenyésző a vatya formák mellett. Több esetben pedig az importáru mellett (LŐPJNCZY TROGMAYER 1995, 10. kép 3, 14. kép 1, 16. kép 910) átvett perjámosi motívumok felhasználásáról lehet szó (LŐRINCZY - TROGMAYER 1995, 20. kép 4, 22. kép 14, 23. kép 9). A hármas testtagolású urnákról nem lehet eldönteni, hogy helyi készítmények e vagy importáruk, annyi azonban bizonyos, hogy a perjámosi ízlésű tárgyakat vatya funkcióval urnaként, tállal letakarva használták a temetkezés során (LŐRINCZY TROGMAYER 1995, 11. kép 6, 12. kép 5, 82. kép 1). A vatyai mellékletű vázas rítusú sírok és a kisszámú maros-menti leletanyag vatyai sírokban tehát nem in17 Lőrinczy G. - Trogmayer O.: Über einen eigenartigen Bestattungsbrauch aus der Mittelbronzezeit der Theiss-Region. Az előadás elhangzott az 1991-ben Szolnokon megrendezett bronzkori konferencián. 18 Köszönöm az ásatóknak, Lőrinczy Gábornak és Trogmayer Ottónak, hogy hozzájárultak a kép közléséhez. 19 A rákóczifalvi későbronzkori (BB1-BC korú) (vatyai és halomsíros népcsoportok együttélésének eredményeképp létrejött) temető csontvázas sírjaiban szintén nincs melléklet, esetleg egy kis bögrét tettek a sírba (KOVÁCS 1966, 66; 1981, 90). Ez az adat egybevág a középsőbronzkori (RBB) korú vatyai területen levő hamvas temetők csontvázas sírjainak mellékletadási rendszerével. E csontvázas sírok etnikai interpretálásának lehetőségeit lásd a 23. lábjegyzetben. A rákóczifalvi adat a Halomsíros-kultúra jelenlétét látszik alátámasztani a koszideri korú temetőkben is. 220
