Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

BORHY LÁSZLÓ - SoszTARiTs OTTÓ: DU ITINERARII, ITUNUS ÉSITUNA - AZ UTAZÁS ISTENEI SAVARIÁBAN hogy az útelágazásokra vigyázó itáliai eredetű Lares compitales megfeleltethető a helyi színezettel bíró, a Rajna-Duna-vidékre egyaránt 27 jellemző „útelágazás- és útkereszteződés"-isteneknek, egyértelműen kiderül egy mainzi feliratból, amely a Laribus/competali /bus sive (!) / Quadrivi / alibus dedikációt tartalmazza. 28 A császárkor folyamán nemcsak a Lores-fogalom általánosodása és a deus vagy mimen megjelöléssel való összemosódása figyelhető meg, hanem az a folyamat is, hogy a Lares más istenek aspektusaként is megjelen­nék. 29 Ennek egyik következménye az lett, hogy ekkor­tól az „üti" Lares kultusza már nem kizárólag az utak egy meghatározott pontjához, az útkereszteződéshez kötődik, hartem az általuk nyújtott védelem kiterjedt az utak „teljés hosszán" haladókra, az utazókra is, és ­helyhez kötött jellegük helyett (vagy mellett) - „mobi­labb" jellégét öltöttek. Azon istenek közül, akikkel a Lares kultusza Összefonódik, talán Silvanus a legfonto­sabb, aki egy felifaton mint Lar agrestis jelenik meg, 30 és akinek mint - a Lareshcz hasonló - házi védőisten­nek (Silvanus domesticus, Silvanus casanicus) a Lares­szel közös tiszteletére is van adatunk. 31 Silvanus kultu­sza azonban a házi védőisten funkcióján túlmenően egy további ponton is kapcsolódik a Z,ar-kultuszhoz, ugya­nis a Lareshez hasonlóan Silvanust is az utak, sőt, az úton levők védelmezőjeként is tisztelték, és erre a közös funkciójukra a mind a Lares, mind pedig Silvanus ese­ként egy feliraton említik őket, összevonva: CIL XIII 5069 (Bivis, Tri­vis, Quadruvis), CIL XIII 5070 (Bivis, Tribvis.Quadruvis) és CIL XIII 11474 (Bivis, Trivis, Quadrivis), valamennyi Avanche-ból (Aventicum). 27 ' H. Kenner véleménye szerint a Quadruviae kultuszát Illyricum­Moesia területéről a vindonissai állomáshelyüket megelőzően a dalma­tiai Burnumbm állomásoztatott legio XJ katonái hozták magukkal a Rajna-vidékre: (KENNER 1989, 933-935.). AQuadmviae Duna-vidé­ki kultuszára vonatkozóan ld. (KANDLER 1985, 143-148. a feltárt szentély az ott talált feliratok és oltárok katalógusával), valamint (DRA­GOJEVIC - JOSIFOVSKA 1982, 13.) Quadriviae számára épített szentély feliratos említése CIL XIII 863* (Qualburg): QuadrubfoJ et genio loci Flaviu,fs] SeverufsJ vetferanus) leg(ionis) XfXX] Uflpiae) Vfictricis) templum cum arboribfus) constitua v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito) illetve ugyancsak Silvanus és a Quadriviae közös kultuszára vontakozóan CIL III 4441: Silvanab(us) et Quadribis Aug(ustis) sacrum Cfaius) Antonius Valentinus vet(eranus) legfionis) ХИН G(eminae) murum a fundamentis cum suo introito et porticum cum accubito vetustate conlabsum impendio suo restitua Gentiano et Basso co(n)s(ulibus) (Kr. u. 211). 28 CIL XIII 6731 (Mogontiacum, Germania superior). CIL XI 2096: Lan victori / sacr(um) Gavia Statuta / v(otum) s(olvit) Ifibens) mferito). Ld. ehhez (WISSOWA 1912, 170.): „An diese Vorstellung von den Laren als Göttern der Wege und Örtlichkeiten knüpft wohl auch die in späterer Zeit auftretende Verallgemeinerung des Larenbegriffes an, vermöge deren das Wort so ziemlich mit deus oder numen gleichbedeutend wird". 30 Ld. CIL VI 646 (Clusium): Silvano / Lari Agresti / Afulus) Larcius Pro / cuius d(edit) d(edicavit). 31 CIL III 3491: fSilvaJno domestico et Laribus; CIL IX 2100: Silvanus casanicus. A Laresnek erre az aspektusára vonatkozóan ld. még (DOMASZEWSKI 1902b 8.) tében meglevő viator aspektus utal. 32 Ezzel a mellék­névvel mind a Lares, mind pedig Silvanus neve „az úton levőket védelmező" értelmet nyert. És ahogy a fent említett mainzi felirat alapján---a Lares compitales tisz­telete közel áll a Quadriviae tiszteletéhez, ugyanúgy kapcsolódik hozzájuk Silvanusé, akinek a Quadribiae­vel közös carnuntumi szentélyben ajánlottak fel oltá­rokat. 33 Fontos azonban megjegyezni, hogy míg a Lares esetében szinte természetszerűleg kapcsolódik az utak és ennek kapcsán egy későbbi, a Lar viator fázisban az úton levők védelmezésének a Római Birodalom terüle­tén több helyütt is megfigyelhető képzete, addig az ugyancsak itáliai eredetű Silvanus esetében az utazókat védelmező aspektus csakis Illyricum, a viator mellék­név pedig csak Pannonnia provincia területén figyel­hető meg. A. v. Domaszewski ezt az összefüggést azzal magyarázta, hogy Illyricumban az itáliai Lares compi­tales kultusza beleolvadt Silvanus kultuszába, és ez sze­rinte azért volt lehetséges, mert Pannónia területén az utak sűrű erdőségeken vezettek át, amelyeknek istene Silvanus Silvester volt; így személyéhez ezeken a vidé­keken természetszerűleg kapcsolódott az erdőn át ve­zető utakon haladók védelmezőjének szerepe. 34 Azon­ban nem kizárólag Pannoniából ismert az a szokás, hogy az utazók az őket védelmező istenségnek ajánlott fogadalmi felirattal ellátott gyűrűt viseltek (vagy aján­lottak fel a számára): míg Pannoniából valóban Silva­nus viator neve ismert arany- és ezüstgyűrükről» továb­bá egy esetben aranybulláról, addig Britanniában a Pannoniában ismeretlen úti védőszellemeknek, a Mat­ronae vialesnok felajánlott aranygyűrű utal az utazókat védelmezők helyi színezetű kultuszára. 35 ! Az utakkal, utazással, utazókkal kapcsolatos, ponto­san megnevezetteken kívül említést kell tenni még azokról az istenségekről is, akiket pontos megnevezés nélkül, esetleg csak a funkciójukra utalva ismerünk. Ide tartozik egy Britannia területéről ismert fogadalmi fel­irat, amelyen az utakat, ösvényeket „feltaláló" istensé­32 CIL XII 4320: Lares magni et viatori; CIL III 13202-13207: Sfilvano) V0atori)S(acrum) (TÓTH \9S0,91-101.). ' 33 (KANDLER 1985, 143-169.): a közös szentélyben mind külön­külön (Silvano domestico és Quadribis), mind pedig közös (Silvanis et Quadribis) dedikáció is található (ld. 45. sz. oltár). Rajtuk kívül Dia­пае, Diis Nocturnis, Matri Magnae (vagy Silvano Magno) felajánlások kerültek elő. Diana mint trivia tisztéletére ld. (IHM 1909, 7.). A mainzi felirat (CIL XIII 6731) Silvanus különböző aspektusai szempontjából érdekes még CIL III 13497 (Vindobona): Silvano et Silvanis et Quad­rubis sacrum Lfucius) Minicius Honoratus sig(nifer) legfionis) X G(eminae) vfotum) s(olvit) Ifibens) mferito). 34 (MÓCSY 1977, 399.; TÓTH 1980, 95.; DOMASZEWSKI 1902a 207. Anm. 365; DOMASZEWSKI 1902b 1-25. különösen 14, 19, 21 és 24.), ares valamint Silvanus ikonográfiájára vonatkozóan ld (NAGY 1987; NAGY 1996, 763-773.). 35 CIL VTI 1299. TÓTH 1979, 164-166., 168. No 12.; TÓTH 1980, 91.; TÓTH 1989. AMatronae kultuszára vonatkozóan Id. (IHM 1887, 1-200.; IHM 1893; IHM 1909, 1-7.; HEICHELHEIM 1963, 714-718.; HEINZEL 1985, 125-136.; SPEIDEL 1991, 281-282.). 119

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom