Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római Kor I. A szombathelyi Fő tér kutatása - Borhy László–Sosztarits Ottó: Dii Itinerarii, Itunus és Ituna – az Utazás istenei Savariában

SAVARIA23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA get körülírva Deus qui vias et semitas commentus est elnevezéssel illették,

36 illetve egy másik, a noricumi Enns területén előkerült, Quintus Sabinus Asclepiades által a saját maga üdvéért luppitera&k, az utaknak és az ösvényeknek - I(ovi) 0(ptimo) M(aximo) / et viis sémit / ibusque - felajánlott fogadalmi felirat.

37 A Z-ar-kultusz változásának ehhez a fázisához amikor is helyhez kötött, az útkereszteződésekhez kapcsolódó tiszteletük kiterjedt az utakra és az utazókra is - kapcsolódnak az itt tárgyalt savariai feliratok. Ez nemcsak a másutt mindeddig ismeretlen istennevek etimologizálása révén nyert megerősítést, amikor is kimutattuk, hogy mindkét - pontosabban mindhárom elnevezésben a „haladásra, mozgásra, utazásra" utaló jelentéstartalom a meghatározó, hanem - amennyiben a kiegészítés helyes - a 2. sz. feliraton feltüntetett utriusque viae elnevezés által is. Ha ugyanis egyrészt egyenrangú utak kereszteződése isteneinek ajánlották volna fel az oltárt, kézenfekvő lett volna a jól ismert Diis compitalibus megnevezést használni, másrészt pedig, „magasabb- és alsóbbrendű utak" - kereszteződéséhez, elágazásához vagy úttorkolatához kapcsolódóan a Duna-vidéken is ismert Diis Biviis, Triviis, Quadrivis dedikációs lehetőségek közül az útkereszteződés milyenségének megfelelően választhatták volna ki a megfelelőt. Az 1. sz. feliratot Quartus és Flavia Iulia ajánlotta fel ltunus és Ituna számára. A Quartus név (cognemeri) Önmagában nem sokat mond: a cognomenként alkalmazott sorszámnevek (pl. Primus, Secundus, Tertius, Quartus) a birodalomszerte, így a norico-pannoniai személynévanyagban

38 is igen gyakoriak. A sorszámnevekből képzett személynevek közül a Primus-Prima, Secundus-Secunda, Teriius-Tertia, Quartus-Quarta mint „melléknevek" (cögnomina) gyakran a gyermekek világra jövetelének sorrendjére utalnak, praenominaként nem használatosak, ugyanakkor a Quintus, Sextus, Decimus nevek leginkább praenominaként ismertek, és általában cognominaként nem voltak használatosak. A feliratállító előneve (praenomen) és családneve (nomen gentile) - ha volt is - nem ismert. Más a helyezet, ha Quartusnak csak nomenc, vagyis ez az egyetlen neve volt, ebben az esetben ugyanis nem rendelkezik tria nominával, azaz nem lehetett római polgár. Jogállását tekintve ez esetben leginkább rabszolga lehetett, hiszen felszabadított rabszolgaként valószínűleg utalást tett CIL VII 271 (a fogadalmi feliraton a deus szó dativusban IDeol áll). A Quintus Varius Vitális beneficiarius consulahs állította Kr. u. 191-ben. 37 CIL III 5524 (Enns). Hasonlóképpen a Rajna-vidékről is (CIL III 8243, Köln): Quadrivi[s] Trivis Viis Semitis ex voto M(arcus) Cocceius Dasius vet(eranus) alae Nor(icorum) v(otum) sfolvit) l(ibens) m(erito). 38 (ALFÖLDY 1977, 258.; MÓCSY 1983, 238.) a Quartus névnek (cognomen) Pannoniából 23, a szomszédos Noricumból 45, Dalmatiából 23 említését ismerjük. volna jogállására. A filiatio hiánya miatt valószínűleg peregrinus sem lehetett. A feliratot vele együtt felajánló, duo nominásaX rendelkező Flavia Iulia talán a felesége - vagy az élettársa - volt, bár a felirat nem utal erre. Mind nomen gentiléje, mind pedig a cognomens császári gentiliciumból képzett. A Kr. u. 1-2. század fordulójától - különösen a provinciákban - elterjedt a névadásban az a szokás, hogy családneveket (nomina gentilia, mint pl. Aelius-Aelia, Aurelius-Aurelia, Ulpius-Ulpia) személynévként (praenomina) használtak, és miután már megszokottá váltak, rövidítve tüntettek fel a feliratokon. A Fl(avia) név

39 ezért keltezési támpontként - terminus a quo - használható, hiszen a császári gentilicium miatt a Kr. u. 1-2. század fordulójánál nem lehet sokkal későbbi. A Iulia név Dalmatiában, Noricumban, Pannoniában a legelterjedtebb gentiliciumok egyike volt.

40 A Kr. u. 1-2. század fordulójánál, 2. század első felénél nem későbbi keltezésre utalnak a szépen vésett, szabályos vonalvezetésű betűk (litterae quadratae), valamint a soroknak a feliratos mező szegélyeitől egyenlő távolságra, középre történő elrendezése is. A 2. sz. felirat három nevet tartalmaz. Közülük L(ucius) Pompeius LongfinusJ, a családfő, tria nominával rendelkező római polgár. Cognomene töredékes, azonban a 2. sz. felirat sorainak a feliratos jnező szegélyeitől egyenlő távolságra, középre történő rendezése miatt a rövidebb LongfusJ feloldás kizárható a lehetőségek

41 sorából. Feleségének, Marcidnak csak apraenomenét ismerjük. Gyermeküknek csak a cognomenét adja meg a felirat (Rusticus), és ez arra utal, hogy praenomenc és nomen gentiléje valószínűleg megegyezett az apjáéval, így teljes neve Lucius Pompeius Rusticus lehetett. A Rusticus név rendkívül kedvelt volt főleg a Pannoniától nyugatabbra fekvő tartományokban (pl. Noricumban, Galliában, Hispániában).

42 Bár a 2. sz. felirat betűinek és sorainak vonalvezetése kevésbé szabályos, a sorok fölé magasodó ,/' és „7" miatt szintén nem gondolhatunk túlságosan késői keltezésre. Az I-longa és a T-longa a Kr. u. 1. századi keltezést sugallja, és korai keltezésre utal az a tény is, hogy az apa esetében A Flavius-Flavia név pannóniai (168), noricumi (25) említésére Id. (MÓCSY 1983, 127.) 40 (MÓCSY 1983, 154.) Dalmatiában 372, Noricumban 134, Pannoniában 301 említéssel. A pannóniai nevek vonatkozásában ld. (ALFÖLDY 1977, 250.). Úti istenségeknek fogadalmat tevő nőkre Id. CIL III 9755: TríviifsJ sacfrum) Titia Elpis v(otum) l(ibens) p(osuit) valamint (IHM 1893,169-170.): Quadru / bis Domi / tia Lupu / la v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito). Bár elvben számításba jöhetne a LongfiusJ kiegészítés is, azonban ezt a lehetőséget márcsak a Longius cognomen rendkívüli ritkasága miatt is elvethetjük. Ld. (MÓCSY 1983, 166): cognomenként mindössze Hispániából ismert egy említése. 42

(HAINZMANN 1997, 31-40.). Statisztikai összeállítás a Rusticus névről: (HAINZMANN 1997, 34.) Ld. ínég (MÓCSY 1983, 247.): Hispániában 58, Italiában 20, Pannóniában 16, Dalmatiában 6 említéssel. 120