Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Vadász Éva: A Sághegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei I.
S AVARI A 23/3 (1996-1997) PARS ARCHAEOLOGICA vas gyeplőkarika, a másikban egy bronz korongos gyeplőhorog lóg. A rajz alapján a gyeplőhorog nem egybeöntött, mint a preszkita példányoknál szokásos, s mérete is (átm.: 9 cm) azokét jóval meghaladja. Lehetséges, hogy egy faléra másodlagos felhasználásával állunk szemben 48 . A zablát használó lovasnak azonban ismerni kellett a gyeplő beakasztásának ezt a preszkita szerszámozásban elterjedt módját, melyet a kutatás Közép-Európában a HB végével egyértelműen lezár 49 . A Dunántúl változatos HC kori zablaformáiból az említett két zabla közös jellemzője a vas alapanyag és a helyi későbronzkori, ill. a preszkita, végső soron előázsiai hagyományokat őrző kantározási mód és forma. Nem lehet véletlen, hogy jelentős, a koravaskorban is továbbélő későbronzkori fémművesközpontokhoz tartozó temetőkből kerültek elő. A későbronzkori és a koravaskor fordulóján az átalakulás és a technikai újítások kiindulópontjai itt lehettek 50 . Mindkét lelőhely régi, sajnos többnyire szórvány anyagában olyan leletanyaggal is találkozunk, melyek a HB második felétől megjelenő keleti népcsoportokhoz köthetők 51 . Nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúlon is előfordulnak a helyi hamvasztásos temetkezések mellett csontvázas sírok 52 . Mindez már arra az elfogadott tényre utal, hogy a változások idegen eredetű népcsoportok megjelenéséhez is köthetők. Kérdés csupán, hogy ez a folyamat milyen mélyen húzódott át a HC korba 53 . Kulcsfontosságú lenne ebből a szempontból a Ság- és a Somlyóhegy anyagának feldolgozása újabb hiteles ásatásokkal kiegészítve. Somlószőlősön lovas sír mellékleteként előkerült egy olyan hatalmi jelvényként értelmezhető bronz csákány, ami távoli, korai szkíta korú példányokkal mutat kapcsolatot 54 . Mélyen a HC korba nyúló csontvázas temetkezéseket tártunk fel - a kerámia alapján - Süttőn is az erődített telep és a halomsírok közt elterülő közA zabla Müller Róbert szíves tájékoztatása szerint elveszett. A gyeplőkorong méretét DARNAY 1899, 63. leírása alapján ismerjük. 49 KOSSACK 1954, 136. 50 KOSSACK 1980, 140. WOLLÁK 1994, 23. megemlíti, hogy a sághegyi telepen, bár csekély mennyiségben, de preszkita leletanyag is előkerült. A Somlyóhegy Darnay által összegyűjtött és közölt szórványleletei közt előforduló preszkita jellegű fémek akár a késői Umasíros kultúra, akár a HC korszak itt előkerült és összekeveredett leletanyagához is kapcsolódhatnak (GALLUS - HORVÁTH 1939, Taf. 52/2-4, 13, 15., Taf. 54/1, 5„ Taf. 60/8.) 52 JUNGBERT 1987, 138-147. gyűjtötte össze a Dunántúl HB3 HD1 korú csontvázas temetkezéseit. 53 KEMENCZEI 1988, 79-81. foglalta össze az ezzel a problémával foglalkozó különböző véleményeket. 54 GALLUS - HORVÁTH 1939, Tag. 57/3. A mára már sajnos elveszett csákány hossza 16 cm, melyet DARNAY 1899, 65. leírása alapján ismerünk. Párhuzamként TERZAN 1990, 83. Anm. 300. a ferigilei 71. halom nagyobb méretű vascsákányát idézi, a VULPE 1990, 124. Anm. 100. alatt felsorolt, s már többszőr idézett analógiákkal. A somlószőlösi csákány párhuzamait számos korai szíta példánnyal lehetne gazdagítani, ez azonban nem tartozik tanulmányom szűkebb témaköréhez (vö. pl.: ILJINSKAJA 1968, 155-57.; HALIKOV 1977, 179-181.) népi temetőben 55 . Ezek a jelenségek a fügödi lelet 8. századi keltezését, mint kizárólagos datálási lehetőséget kétségessé teszik. A lelet koráról különböző közleményeiben maga Kemenczei is némi eltérésekkel nyilatkozik 56 . Részemről a 7. század elejét tartom elfogadhatónak, s ezzel a kismezei zablát azok közé a korai vaszabIák közé sorolom, melyek a későbronzkori tradíciókat őrzik. A zabla azonban nem lehet biztos kiindulópont a temetkezés korának meghatározásánál. Lószerszám kellékeinek szokás tartani a vaskarikákat is. Szíjelosztó gombok és falerák hiányában valószínűleg az egyik fejhámhoz tartozhatott a két majdnem egyforma méretű vaskarika (2. tábla: 12). Egyszerűbb kantározási mód esetén - ami általánosabb a karikás zabiák (száj részek) esetén - elégséges két, a szíjelosztók szerepét betöltő karika is. A feltehetően gondatlan gyűjtés és a vastárgyak állaga miatt a megmaradt karika készletet nem tekinthetjük teljesnek. Ezért a többi három karika funkcióját még nehezebb meghatározni. A két egymáshoz tapadt példányon egyoldali egyszerű, gyapjú vagy lenvászon szövési technikával készült textil lenyomata figyelhető meg (2. tábla: 10.; 3. tábla 2.) 57 . Elképzelhető, hogy a karikákat vászonba csomagolva helyezték a sírba olyan tárgyak kíséretében, melyekről a textillenyomatokat a restaurálás eltüntetett. De feltételezhető az is, hogy különböző készségeket ezekkel a karikákkal kapcsoltak egy egyszerűbb övhöz, s a lenyomatok ruházat maradványai. Magában áll az ovális, rovátkolt díszü lapos karika, melynek szerepe bizonytalan (2. tábla: 11.). A kantár szíjait díszítették az eredetinél nyilván kisebb számban megmaradt égett bronz szíjveretek. A kereszt alakú a preszkita korszak örökségeként gyakori a HC korban 58 . A középen dudoros kis korongos veretek - esetenként igen nagy számban - eddig még csak a 7. század második felére és végére keltezhető sírokból ismertek, és korai szkíta sírokban is előfordulnak (2. tábla: l.) 59 . A Délkelet-Alpok előkelő harcos sírjainak gyakori melléklete még a vasnyárs is, melyet a túlvilági élet 55 VÉKONY 1986b, 27. A süttői magaslati telepnek nem volt késő umasíros „előzménye", mint PATEK 1984, 63. állítja. A feltárások során csak korai umasíros objektumok kerültek elő (VÉKONY 1986a 260.). 56 KOSSACK 1980, 140.; TERZAN 1990, 153.; KEMENCZEI 1988, 80-81. a leleteket a 7. század második felére keltezi. Egy korábbi munkájában (KEMENCZEI 1985,46.) a korát a 8-7 századra, legutóbb (KEMENCZEI 1994, 595.) a 7. század kezdetére helyezi. Véleményének változásai az orosz kutatás újabb eredményeire vezethetők vissza, melyet a Kárpát-medencei leletek datálásánál mérvadónak kell tartanunk. 57 A vizsgálatért Sipos Enikőnek, a MNM textilrestaurátorának tartozom köszönettel. 58 KOSSACK 1954, 138., 135. Abb. 11/i., Abb. 29/8,10. 59 HOLPORT 1985, Taf. 7/4-8.; FEKETE 1985, 45, Abb. 11/9.; TOMEDI 1992, 214. Abb. 4/5.; VULPE 1990, Taf. 45/28-36. 28
