Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Őskor - Vadász Éva: A Sághegy környéki kora vaskori halomsírok fémmellékletei I.
VÉKONYNÉ VADÁSZ ÉVA: A SÁGHEGY KÖRNYÉKI KORA VASKORI HALOMSÍROK FÉMMELLÉKLETEI I. sághegyi későbronzkori településen kerültek elő a legnagyobb számban 40 . A tárgyról készített röntgenfelvétel meglepetéssel is szolgált. A zabiához tapadó, korrózióval együtt konzervált alaktalan vasrögben egy másik száj rész szélső fülecse mutatkozott (3. tábla: 1.). Joggal feltételezhető tehát, hogy a felfedezett töredék az ép csont oldaltagos szájrésszel megegyező méretű és szerkezetű másik zabIához tartozott, melynek töredékei elkallódtak. így a két példány egykor egy zablapárt képezhetett, ami kocsiba fogott lovak felszerszámozásának tartozéka. Említésre méltó még a szóban forgó zabla vaskos szájtagjainak a koravaskori átlagnál kisebb fiziológiai szájszélességet adó mérete. A tagonként 6-7 cm közti száj részhossz a preszkíta bronzzabiák nagyságához áll közel 41 . Nehéz eldönteni, hogy ez a hasonlóság a két korszak lófajtáinak azonosságával hozható-e összefüggésbe. A fiziológiai szájszélesség és a lovak nagysága közötti összefüggés mindeddig nem tisztázott. így - bár a későbronzkortól a koravaskorig a zabiák méretében egy határozottan növekvő tendencia érvényesül - bizonytalan marad az a feltételezés, hogy a kismezei halomban két különböző nagyságú és származású lófajta szerszámkészlete maradt meg 42 . A másik zabla (2. tábla: 8.) szájrésze ugyanis már az átlagos fiziológiai szájszélességnek felel meg (12,3), a tagok megközelítőleg 9-9 cm-es méretével 43 . Kevésbé általános viszont a zabla szerkezete és az oldaltagok formája. A gyeplőkarikás szájrész laterális gyűrűit egy nagy vaskos oldaltag középső fülecsébe kapcsolták, míg a fejhám csatlakozására két kis kerek lyuk szolgál, melyek közül az oldaltag ívelten kiszélesedik. Az oldaltaggal egybekovácsolt fülecs és a lyukak nyílásai egymásra merőlegesek, s ez az elrendezés a zablát kétsíkúvá teszi. Ez a szerkezet, s a technikai megoldások a gömbös végű oldaltagon olyan archaikus jellegzetességek, melyek az elő-ázsiai és Kaukázuson túli bronz zabiákra emlékeztetnek 44 . '"'HÜTTEL 1981, 117-121.; MOZSOLICS 1953, 86-89. Preszkíta és szkíta korú csontzabiák uinnen: 93-96, 98, 104, 105. 41 KOSSACK 1959, 88-89.; KOSSACK 1970, 124.; PARE 1991, 10A fiziológiai szájszélesség és a lófaj alkatának bizonytalan összefüggésére Vörös István szóbeli közlése alapján utalok. DONDER 1980, 10-11. is felveti azt a lehetőséget, hogy a szájrészek hossza nem feltétlenül a lovak fajtájával, hanem a zabla hatásával, szabályozó funkciójának céljával állhat összefüggésben. 43 KOSSACK 1959, 88-89.; KOUTECKY - SPACEK 1982, 79.; KOUTECKY - SPACEK 1993, 38., 42. A magyarországi későbronzkori és koravaskori zabiák megfelelő méretei a publikációkból hiányoznak. Ilon Gábor adatai alapján - melyért köszönetet mondok - a vaszari karikás zabiák fiziológiai szélessége 10,3-12,8 cm között mozog. A kismezei zabla 12,3 cm-es adata csak megközelítőleges, mivel igen nehezen mérhető. 44 POTRATZ 1966, 116-124. (Typ Gori), 184-189 (Transkaukásien, Typ 1.); HÜTTEL 1981 164-167. Ezeknek a zabiáknak (mint a hozzájuk közel álló Vadena ill. Zürich-Alpenquai tip. zabiáknak is) szájVaszabla esetében hasonló kapcsolatokat csak a fügödi példány esetében lehetett megállapítani. A 7. századi fügödi és a hasonló későbronzkori ugrai bronzzabla formai különbségeit Kemenczei részletesen elemezte 45 . Ugyanígy a kismezei zablánál is észlelhetők a későbbi HC korra utaló jellegzetességek. Ezek közé tartozik nemcsak a vas, mint nyersanyag, hanem az oldaltag gyenge ívelése s a gyeplőkarika alkalmazása. A gyeplőszár csatlakozásának ezt a módját çsak a korábbi (?) gyulai bronz zablánál lehet megfigyelni. Ügy tűnik, hogy a kantározásnak ez a módja a már HC korú korai vaszabiákhoz kapcsolódik. A Kossack Ib típusú zabiák különböző változatai és a hozzá hasonló formák tömeges megjelenése a Dunántúlon azt sejteti, hogy kialakulása és elterjedésének kiindulópontja, a preszkíta fémművesség hagyományait megőrizve és továbbfejlesztve itt lehetett 46 . Hasonló archaikus vonásokkal rendelkező vas zablát HC környezetben a kutatás lelőhelyként Dóba I. halom néven ismer (4. tábla: 2.). Pedig a vaskardos, zablás, csontvázas lovassír nem a hármas dobai halomcsoportból, hanem Somlószőlősön került elő azon a területen, ahol a késői urnamezős hamvasztásos sírok mellett csontvázas lovas sírokat is feltártak 47 . A leírás szerint a szóban forgó lovas temetkezést halom fedte és bazaltkő lapokkal volt körberakva. A zabla sajátos bordás díszítésű vas oldaltagja a zárógombokkal és az áttörések négyszögletes formájával a Kossack Ib típus jellegzetességeit mutatja. A vas szájrész azonban nem a szokásos „omega" pecekkel csatlakozik az oldaltaghoz, hanem laterális gyűrűit egy vaskos négyszögletes fülecsbe kapcsolták. A zabla szerkezetében más egyedi vonásokat is meg lehet figyelni. A szájrész egyik szélső gyűrűjében és oldaltag része egybeöntött. A két rész „egybekapcsolásának" elrendezése az oldaltagot kétsíkúvá teszi. 45 KEMENCZEI 1988,72, 74, 75. Abb. 7. 46 A gyulai bronzzabiát (GALLUS - HORVÁTH 1939, Taf. 56.) szórványleletként nem lehet pontosan keltezni (KEMENCZEI, 1994, 594-95.) A korai típusú vas zabiákat Kemenczei többször összegyűjtötte (KEMENCZEI 1985. 43-48.; 1994. 594.). Hozzájuk tartozik még egy töredék a régi süttői ásatásokból (V. VADÁSZ én. 100, 4. t, helyes rajzát lásd: 4. tábla: 1.). Hogy a korai vas oldaltagok pontos típus meghatározásánál milyen fontos a röntgenfelvétel, azt épp erről a zabláról készült képünk mutatja (3. tábla: 3.): a pofaszíjak kapcsolódására szolgáló nyílások négyszögletes formája a zabián csak így figyelhető meg. TERZAN 1987, 16. a hasonló balkáni zabiákat (Ritopek, Doroslovo) Kossack I. b. típusnak határozza meg, ez azonban a mindenütt ismétlődő azonos ábrákon nem látszik biztosnak. 47 A dobai halomsírokból (NEBELSICK i. m. 339. Abb. 12b MRT 3 86-87. 15/6. lelőhely) KLE1SZL 1895. 30. csak egy halmot tárt fel, melynek leletanyagát GALLUS - HORVÁTH 1939. a 62-63. táblákon közölte. Csak ez a sokat elemzett síregyüttes származik innen a Dóba néven ismert leletek közül (2. halom). A Dóba 1. halom elnevezéssel ismert sírlelet (uo. Taf. 61/2-3.) valójában a Somlyóhegy nyugati oldalán a Séd-víz forrásnál került elő, a másik lovas csontvázas sír (uo. Taf. 57.) és a késő Urnasíros kultúra urnasírjainak környezetében (NEBELSICK i. m. 339. Abb. lib 5.; MRT 3 198-99. 51/9. lelőhely). A leletek előkerülésének részletes topográfiai leírását, összefoglaló munkájában, DARNAY 1899. 67-68. adja. 27
