Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye
GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE felelői koracsászárkori kontexusból származnak - Nero uralkodásának vége (HOCHULI - GYSEL et al. 1986, tav. 36, 28, 218.). A sárvári példányok humuszban kerültek elő, a 2. századnál későbbre mégsem keltezhetjük ezeket, mert az 1992-1995 évi ásatások során 3. századi leleteket nem találtunk. 4. Mécsesek kz 1992-1995 évi ásatások során mindössze 5 mécsest ill. mécses töredéket találtunk. Közülük figyelmet érdemel a 114. sz. volutás mécses, amely csaknem teljesen ép állapotban került elő. A Loeschke I b/c típusú reliefes mécses orrformája az I с típus sajátságait mutatja; erősen profilait vállrésze viszont a IV b változatának tekinthető (ALRAM-STERN 1989) Loeschke I b típust Claudius korában már gyártották, mint azt a hofheimi és a faimingeni leletanyag igazolja. A gazdag vindonissai -jobbára 1. századi - mécsesanyagban ez a vezető forma. A rottweili és kempteni (MACKENSEN 1978, 63.) példányok Nero-Vespasianus kori használatát bizonyítják (ALRAM-STERN 1989, 27.). Pannoniában későbbi elterjedése is igazolható; az egyik Loeschke I b típusú mécsest egy aquincumi sírban Domitianus; Trajanus és Hadrianus érmeivel együtt találták, míg egy másik síregyüttest, ahol az I b és I с típusok együtt kerültek elő, Claudius, Vespasianus és Trajanus érme keltezte (IVÁNYI 1935, 11.). Aránylag késői az emonai 413. sírban talált leletegyüttes (PLESNICAR 1972, 214.), amelynek mellékletei közt Loeschke típusú firmamécses is található. Az I с típusú reliefdíszű mécses is a Claudius korban lép fel (FARKA 1977, 57.), de ezt a 2. században is gyártották. A 114. sz. darab díszítése a szatírmaszk thyrsos-bottal és syrinxszel, mint dekoratív elem aránylag gyakori ÉszakItáliában (МАСС ARO 1989, Nr. ПР., tav. XV.) és Nyugat-Pannoniában. A borostyanutnak szinte minden lelőhelyén megtalálható, így Carnuntumban (ALRAMSTERN 1989, Taf. 6. 56.), Scarbantiában (IVÁNYI 1935, Taf. V. 2.), Savariában (IVÁNYI 1935, Taf. V. 1.), Sallán (PONGRÁCZ 1990, Abb. 8. 320), Poetovioban (ALRAM-STERN 1989, 29.), Emonában (PETRU 1972, Taf. LXX. 5-932. sír; PLESNICAR 1972. pl. 37, 6.), továbbá a borostyánútról leágazó diagonális út végpontjánál Arrabonában (IVÁNYI 1935, Taf. V. 3.; SZŐNYI 1973, XXI. t. 2.) A tartomány keleti részén ugyanakkor alig egy-két lelőhelyét ismerjük; köztük Gorsiumot (BÁNKI 1980, 188., Nr. 372.) és Rittiumot (VTKIC 1971, Tab. VI. 2., Nr. 69. 138). Ennek a mécsescsoportnak legkorábbi darabjai biztosan 79, azaz Pompeji pusztulása előtti időszakra keltezhetők (LEIBTJNDGUT 1977, 27.). Az északi tartományokban általában 1. századi leletegyüttesekben található; Áugst, Vindonissa, Epfach, Burghöfe mellett Cambodunumban is 1. századi sírban került elő (284. sír - Domitianus kori). Észak-Itáliában is elterjedt típus mind a Flavius korban (LARESE 1983, 29.), mind a 2. században (GUALANDI - GENITO 1983, 117-118.). Aránylag kései példányai kerültek elő Sarmizegetusában (ALICU 1977, 38., Nr. 3.). A sárvári példány alján planta pedis keretben névbélyeg található; a nehezen olvasható, háromtagú? névből ,AS vagy .ES olvasható (IVÁNYI 1935, Taf. LXXVIII. 15). A sárvári mécses az a cölöplyukban, a 48. szelvényben került elő, egy olyan építményben, amelyet egy Domitianus - Trajanus kori leletanyagot tartalmazó gödör vágott át; az építmény Domitianus uralkodása előtti időszakra tehető. A két firmamécses (115-116) Loeschke X típusú, ezen belül a 115. az a változatot mutatja, a másikat pontosan meghatározni nem tudjuk. Hosszú életű forma, amely az 1. század végén jelent meg; gyártása a 2. század végéig követhető. A 115. sz. darab töredékes bélyege Iványi 1935. Taf. LXXLX. 6. alapján AGI]LIS-ra egészíthető ki. Agilis officinája a 2. század elején működött Észak-Itáliában (BUCHI 1975, 3.; LOESCHKE 1919, 295.; ALRAM-STERN 1989, 67.) A műhely Loeschke X formájú mécsesei megtalálhatók Emonában (PETRU 1972, 88., 934. sír - Trajanus éremmel), Sallán (PONGRÁCZ 1990, 114.) és Carnuntumban. Késői példányát Julia Domna érme keltezte (IVÁNYI 1935, 16.). Agilis mécsesei aránylag gyakoriak Daciában (BALUTA 1961, 192.; GOSTAR 1961, 157.), ahol Apulumban, Drobetában, Cristesti- (Maroskeresztur) ben, Potaissában (CATTNA§ 1996,63.) és Sarmizegetusában (ALICU NEMES 1977, 65., Nr. 225.) kerültek elő. ÖSSZEFOGLALÁS Az 1992-1995 évi ásatások során befejeztük az 19831990 közt kutatott római útállomás (praetorium, taberna) főépületének feltárását a nyugati zárófal csaknem 15 m hosszú szakaszának kibontásával. Az épületen belüli faszenes, hamus réteg a főépület járószintjére zuhant átégett omladék. Az alaprajzot a korábbi években megfigyelt gerenda alapárok rajzolta ki. Az építmény talpfáit kövekkel támasztották alá. A felmenő falakat" feltehetően horizontálisan elhelyezett palánkokból építették, amelyek közeit agyaggal tapaszthatták ki. Az egyes fa elemeket összecsapolhatták; vasszegeket aránylag ritkán használtak. Az építmény rekonstrukciójához a Trajanus oszlop ábrázolásai nyújtanak segítséget; ezek alapján feltételezhetünk kisebb ablaknyílásokat is. Több ablaküveg töredéket találtunk az ásatások során, amelyeknek használata faépületben is elképzelhető, bár Pannoniában először találkozhattunk ezzel a lelettel olyan lelőhelyen, ahol csaknem kizárólag fa építményeket emeltek. Az épületnek feltehetően zsindely teteje lehetett; tetőfedő cserepeket ugyanis mindig csak a szántott 265