Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Gabler Dénes: A sárvári római útállomás és első századi előzménye

GABLER DÉNES: A SÁRVÁRI RÓMAI ÚTÁLLOMÁS ÉS ELSŐ SZÁZADI ELŐZMÉNYE US 1896-1900; SETTIS - LA REGINA - AGOSTI F ARINELLA, 1988). Vertikális palánkszerkezetet figyeltek meg a britanniai sacellumoknál Pen Llystyn és Carlisle esetében (CHARLESWORTH 1978, 115-137.; HANSON 1982, 180.). Bejáratra utaló nyomot sehol sem találtunk. Ott ahol a gerenda alapárok megszakad sem kell feltétlenül ajtónyílásra gondolnunk, mivel a talpfákat helyenként a felszínre is fektethették, tehát nem kell hozzá minden esetben alapárkot ásni. A faépítmény ablaknyílásaira vonatkozóan ismét a Trajanus oszlop ábrázolásaira támaszkodhatunk (CICHORJUS 1896-1900, CXXXVI-CXXXVII, XCII jelenet). Ezzel kapcsolatban a 45. szelvényben érdekes leletre figyelhettünk fel, a főépítménytől ugyan kicsit távolabb, de ugyanehhez a periódushoz tartozó építmény anyagában. 1992-ben az útállomást körülvevő palánk alapozásához tartozó vörös, átégett felületen áttetsző ablaküveg töredéket találtunk (9. kép). Hasonló darab került elő a 49. szelvényben is (9. kép). Ez a lelettípus természetszerűleg elsősorban kőépületek tartozéka (HAEVERNICK HAHN - WEINHEIMER 1955, 65. sk.; GARBSCH 1978, 282.; RÜTTI 1991, 276.), de - ha ritkán is előfordult már faépítményekben is (CHARLESWORTH 1975, 39.). Feltehető, hogy az Öberstimmben talált ablaküvegeket is fa- legfeljebb kőalapozású épületekben használták (GARBSCH 1978). Bár Pannoniából már régóta ismerünk ablaküvegeket (vö. BudRég 1 (1889) 159.; BudRég 2 (1890) 135.; SARIA 1951, 54.), mégis ezúttal először regisztrálhattuk ezt a tárgytípust olyan lelőhelyről, ahol csaknem kizárólag csak fa-építményekkel számolhatunk. Az építmény tetőszerkezetére vonatkozó leleteink is hiányoznak. Tegula és imbrex töredékeket ugyan az egész ásatási területen találtunk a feltárások kezdete óta, de mindig csak szántott humuszban, vagy a humuszos betöltésu kisebb beásásokban és szinte sohasem a faépítmény szintjében. Ez inkább arra utal, hogy cseréptető feltehetően csak a későbbi, 3. századi kő- vagy száraz falazásü épülethez tartozhatott; elvben azonban nem zárhatjuk ki azt, hogy a faépítményeket is fedhették cseréptetővel (RICHMOND 1961, 25.; HANSON 1982, 180.). Minthogy azonban a faépítmények pusztulási szintjében tetőfedésre szolgáló cserepek töredékei nem fordultak elő, inkább zsindely- esetleg szalmatetőre gondolhatnánk. Előbbi a saalburgi (JACOBI 1897, 207.), vindonissai és cambodunumi (KRAMER 1957, 45.) analógiák alapján valószínűbbnek látszik, mivel a fa födémhez szükséges tölgy a tartománynak ezen a részén rendelkezésre állt (GABLER 1989, 782.; SZALAY 1989, 791-793., 766-768.). Fa födémek rekonstrukciós lehetősegeire is a Trajanus oszlop ábrázolásai nyújtanak útbaigazítást (CXXXVI-CXXXVII jelenetek). Ezek alapján inkább a mediterrán gyakorlatnak megfelelő tetőzetre gondolhatunk. Az útállomást körülvevő palánk Az 1983-1990 években kutatott terület nyugati részén újabb szelvénysorral tártuk fel az útállomást dél felől határoló palánk alapozását (10. kép). Ezt az alapárkot, amelyről csupán egyetlen leágazás indul a főépítménytől nyugatra már a korábbi feltárások során is hosszan követhettük. A 45. szelvényben 50 cm mélyen, az altalaj határánál figyelhettük meg a folytatását, amelynek faszenes, agyagszemes, sötétebb betöltése mindenütt jól elvált az altalajtól (15. kép). A 20-22 cm széles alapárok nyomvonala itt ívelt, ami azt mutatja, hogy az alapárkot nem mindenütt tudták egyenesre ásni. Az alapárok egy korábbi, őskori gödröt vágott át (11. kép), majd kelet felé egy fél méternyi területen sávja megszakadt. A szelvény széleinél teljes szélességében tudtuk megfigyelni - ez 31 cm - (30. kép), itt betöltésének összetétele is eltérő, mivel sok sárga agyagrögöt találtunk, sőt egy helyen sárga agyagtömb rajzolta ki magának az alapáraknak nyomvonalát is. A 45. szelvény délkeleti negyedében találtunk egy észak felé tartó alapárak-elágazást; ennek szélessége 24-25 cm volt. Az alapárok nem volt merőleges a hosszanti palánkalapozásra. Folytatását a 47. szelvényben nem találtuk; csak egy halványabb elszíneződés sejteti, hogy az alapozás nyugat felé fordul. A leágazástól délre egy kisebb, feltehetően őskori gödröt figyelhettünk meg. A szelvény északnyugati negyedében, a felszíntől 30 cmre vörösre átégett, faszenes felületet találtunk; ez volt a római kori járószint. A 4-5 cm vastag rétegben La Tène D típusú kerámiát, római edénytöredéket és két banassaci sigillatát találtunk; egyikük Natalis köréhez köthető. A 49. szelvényben a gerenda alapárok az út kavicsozása alatt került elő, a felszíntől 55 cm mélyen. Mintegy 20 cm-nyit mélyedt az altalajba, amelytől sötétebb, humuszos betöltésével vált el; benne átégett agyagszemcséket is találtunk Az alapozás 1 m átmérőjű kerek gödröt vágott át (16. kép), amelynek betölté( seben néhány szürke fazék pereme és egy üvegedény álja került elő, így itt is egy - a faépítménynél korábbi télepjelenségre figyelhettünk fel (12. kép). A 49/51 szelvényhatártól a gerenda alapárok nem folytatódott; nyomvonalában több mint másfél méterrel távolabb nagyobb cölöplyuk, majd egy É-D-i irányú, sötét humuszos betöltésével markánsan jelentkező 24 cm széles alapárok került elő. Feltehetően a sarokrésznél valamilyen bejárat lehetett vagy ezen a részen a talpfát nem kellett alapozni. Az É-D-i irányú alapárok mellett még két kisebb, 20-22 cm átmérőjű sekélyebb cölöplyuk mutatkozott (13. kép). A nagyobb, fél m átmérőjű gödörbe valószínűleg a sarokcölöpöt állíthatták (a cölöplyuk). A gerenda-alapárok metszete az északi tanúfalban szabályos négyszöget mutatott (14. kép). Mélysége 22 cm volt, de csak alját ásták az altalajba. Felette mintegy 20 239