Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)

Római kor II. Vegyes - Mráv Zsolt: Architrávfelirat Savariából, a város nevének említésével

MRÁV ZSOLT: ARCHITRÁVFELIRAT SAV ÁRIÁBÓL, A VÁROS NEVÉNEK EMLÍTÉSÉVEL zonyítható, hogy a pályafutása végén elnyert sac(erdos) p(rovinciae) P(annoniae) s(uperioris) hivatalának ide­jén a provinciális császárkultusz központjában tartóz­kodott és ott oltárt szentelt Nemesisnek. A papi hivatal létezésének kérdését nem dönti el L. Octavius Faustinianus Savariában előkerült, töredékes felirata sem. Tóth I.-nak a szöveg utolsó, fennmaradt sorában olvasható FL[—] tisztség kiegészítésére tett flfamen Divi Cl(audii)] javaslatának lehetősége komo­lyan felmerül, de sajnos annak ellenére bizonytalan, hogy az a rendelkezésére álló helyre teljes mértékben beleillik (TÓTH 1989, 44.). Bár mindezek alapján Qgyflamen Divi Claudii papi tisztség Savariában egyenlőre még nem igazolható, az azonban feltételezhető, hogy ha e hivatal Siscia flaviusi coloniájában megvolt, akkor a Claudius által alapított Savariából - ahol éppen egy DifvoJ Claufdio —] fel­irattal ellátott márványtábla tanúskodik Claudius kultu­szának vitathatatlan meglétéről - sem hiányozhatott. A savariai epistyliumfeliratnak Claudius templomá­hoz való tartozását nemcsak Divus Claudius Savariában kimutatható tisztelete és a birodalom városai által saját, alapító császáraik kultuszának bizonyítottan kiemelt ápolása támasztja alá, hanem a feliratfragmentumok keltezése is. A város alapítása után vésett felirat, és ezáltal a hozzá tartozó templom pontosabb keltezéséhez csak a betűk paleographiai vizsgálata adhat támpontot, mivel az ismert töredékek nem teszik lehetővé más, epigra­phiai és kőplasztikai szempontok bevonását. A betűk formálásában szerencsére megfoghatók olyan karakterisztikus vonások, amelyek - más savariai feliratokkal összevetve - lehetővé teszik a töredékek időben való elhelyezését. A savariai architrávfelirat határozott vonalvezetés­sel kialakított, szépen formált betűi gyakorlott scriptor munkájáról tanúskodnak, amely a betűk mély vésésével és a száraknak külön-külön utólag meghúzott, vékony vonallal történő lezárásával jellemezhető (7. kép). Ezek a sajátságos jellemvonások együttesen mindössze egyet­len savariai feliraton, a már említett DifvoJ Claufdio ...] márványtábla töredéken találhatók meg (9-10. kép) (PAULOVICS 1943a 60:; Steindenkmäler 97 Nr. 76. Abb. 61.; RIU 42.). Összetartozásukat valószínűsíti a feliratok felépítésében, felfogásában, szépen és gondo­san alakított betűinek arányaiban, viszonylag sűrű, egyenletes elhelyezésében már az első látásra szembe­tűnő hasonlósága is. Ezek a paleographiai egyezések a töredékek Claudius táblával megközelítőleg azonos, Kr. u. 1. sz. második felére, tehát a Flavius korra tehető keltezésére utalnak. A Flavius dinasztia császárai, köztük elsősorban Vespasianus volt az, aki az általa alapított új dinasztia, a gens Flavia legalizálása, és befolyásának erősítése céljából megreformálta a provinciális császárkultusz intézményét (FISHWICK 1978, 1219-1220.). A szemé­lyének nyílt imádatát megkövetelő, és az istenné avatott császárok kultuszát háttérbe szorító Néróval szemben Vespasianus, mint conservator caeremoniarum publi­carum és restitutor aedium sacrarum lépett fel (CIL VI 934.). Ennek jegyében uralkodása alatt templomok so­rát alapította és állíttatta helyre 31 . Ezen propagandiszti­kus céloktól vezérelve érezte célszerűnek a Divi kultu­szához való visszatérést is, amelyben Divus Claudius­nak különösen hangsúlyos szerep jutott (SCOTT 1936, 32. 61.). Suetonius kiemeli, hogy Divus Claudiusnak, Nero által elhanyagolt és később meg is szüntetett ­majd halála után a Iulius-Claudius dinasztiával kap­csolatos ellenérzések miatt mellőzött - kultusza (CHARLESWORTH 1937, 57-60.) - Vespasianus alatt kapott ismét állami elismerést (Sueton. Claud. 45. ...fu­neratusque est sollemni principum pompa et in nume­rum deorum relatus. Quem honorem a Nerone destitu­tum abolitumque, recepit mox per Vespasianum., vö. : MOTTERSHEAD 1986, 143.). Ő építtette újjá Divus Claudiusnak a mons Caeliuson, Agrippina által elkez­dett, de Nero által csaknem földig romboltatott szenté­lyét (Sueton. Vesp. 9.... Divique Claudi in Caelio mon­te coeptum quidem ab Agrippina sed a Nerone prope fundi tus destructum.), és ugyancsak ő állíttatta helyre és fejezte be a britanniai Camulodunumban, a Boudicca­felkelés során, Kr. u. 60-ban elpusztult templomát is (Tac. Ann. 14, 31. vö.: FISHWICK 1978, 1218­1219.) 32 . Claudiusnak Savariában bizonyítható, és a város­alapítók birodalomszerte elterjedt tiszteletéből, továbbá a szombathelyi templomfelirat Flavius kori keletkezé­sével egyidőben Claudius kultuszának páratlan fellen­düléséből és állami elismeréséből következően a temp­lom - ha azt valóban Savaria építtette - nagy valószí­nűséggel Divus Claudius szentélyeként határozható meg. A felirat keltezése amúgy sem kínál túl sok variáci­ós lehetősége^ mivel a Flavius korig mindössze két csá­szárt, Augustusi és Claudiust sorolták az istenek közé. A fent említett érvek alapján közülük Savariában in­kább a városalapító, Claudius templomával számolha­tunk. Mint például a brixiai kapitóliumot (CIL V 4312.) vagy á hercu­laneumi Terra Mater szentélyt (CIL X 1406.). De tudunk Victoria, Ju­piter Capitolinus, Honos és Virtus valamint Jupiter Conservator temp­lomainak Vespasianus általi felújításáról is (SCOTT 1936,32.). 32 " * * Ezjt;a hátteret ismerve nem lehet véletlen az sem, hogy Vespasi­anus néni sokkal uralomra kerülése után, Kr. u. 71-ben renováltatta az aqua Curtiát és az aqua Caeruleát, s hogy a porta Maggiore-n olvasható feliratán külön megemlíti, hogy az perductas a divo Claudio (CIL VI 1257.), A dinasztia császárainak Claudius személyéhez való vonzódását erősítette Titus közismert baráti viszonya Claudius fiával, a Nero által megöletett Britannicusszal, akit uralkodása idején - barátságukra vissza­emlékezve - posztumusz megtiszteltetésekkel halmozott el (Suet Tit 2.) ; 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom