Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/3. (1996-1998) (Szombathely, 1998)
Római kor II. Vegyes - Mráv Zsolt: Architrávfelirat Savariából, a város nevének említésével
SAVARIA23/3 (1996-1997) PAR$ ARCHAEOLOGICA A töredékek kútba jutására és a templom városon belüli helyének meghatározására - a töredékek Kálvária dombról való származásának kizárhatósága miatt csak két lehetőség kínálkozik. 1. Az első szerint, a felirathoz tartozó szentély az epistyliumfragmentumok lelőhelyeként nyilvántartott római kút közelében állt volna. Türr E.-nek a Palace szálló helyén végzett leletmentése nemcsak ezt a kutat hozta napvilágra, hanem annak szomszédságában falakat is (2. kép) (TÜRR 1955, 98.; RkVm 56-57 Nr. 170.; BUOCZ 1967, 40-41.). A megtalált falmaradványokból értelmezhető alaprajz nem szerkeszthető ki, így rendeltetésük is kérdéses. Vastagságuk (105-200 cm) alapján az azonban megállapítható, hogy egy nagyobb épülethez tartoztak. (Nem bizonyítható, de nem is zárható ki teljesen, hogy a kútban lelt töredékek erről az épületről származnak.) A múlt században ugyanezen helyrajzi szám alatt (1443 hrsz., vö. TÓTH 1971, 164. 257. j.) egy 160x160 cm alapterületű, 2 m magas bázis került elő, amelynek tetejét fehér márványlapok fedték (KÁRPÁTI 1894, 166.; vö.: FETTICH 1939, 136.; TÓTH 1971, 164.). A közelében előkerült gránit (?) hüvelykujj- és lábszártöredékek tanúsága alapján a bázis minden bizonnyal egy olyan szobortalapzat lehetett, amelynek belsejét falazták, majd ezt a magot márványlapokkal burkolták. Érdekes, hogy a középkori vár falában, spoliaként talált DifvoJ Claufdio —] feliratos, fehér márványtábla szintéri hasonló célból, és burkolólapként azonos módon való elhelyezésre készült. Figyelembe véve ezt és az epistyliumfragmentumok betűivel kapcsolatos paleographiai egyezéseket elképzelhető, hogy az itt előkerült nagyméretű épület és bázis, a DifvoJ Clf audio ...] felirattal ellátott márványlap töredék valamint a, talán Divus Claudius templomához tartozó architrávfelirat öszszetartozik, és egy Claudius szentélyre vonatkozik. Mindez - bizonyíthatatlanságánál fogva - természetesen feltételezésénél egyenlőre nem tekinthető többnek. Az azonosítás bizonytalanságát a felirattöredékek lelőhelyének városfalon kívüli fekvése is fokozza. 2. A második lehetőség szerint a templom a város más, távolabbi pontján épülhetett fel, így a töredékek is messzebbről kerültek a kúthoz. Ebben az esetben a császárkultusz ismert, városi templomainak fekvéséből következtethetünk a feltételezett savariai Divus szentély elhelyezkedésére. A császárkultusz szentélyei ugyanis mindig a városok hangsúlyos pontjain, legtöbbször a fórumon vagy annak közvetlen közelében kaptak helyet. így Rómában a forum Romanumon építették fel Divus Iulius (NASH 19611962, 512-513.), Divus Vespasianus (NASH 19611962, 501-504.), valamint Divus Antoninus és Diva Faustina (NASH 1961-1962, 26-27.), a Traianus-forumhoz kapcsolva pedig Divus Traianus templomát. Pompejiben is a forum adott helyet Vespasianus szénben is a forum adott helyet Vespasianus szentélyének, és ugyancsak a fórumon található Róma és Augustus temploma Pulában (FISCHER 1996, 79-87.) és Augstban (SPEIDEL 1993). Néhány esetben előfordul, hogy a császárkultusz szentélyeit nem a város főterére építik, ekkor azonban mindig ügyelnek arra, hogy fekvésénél fogva különösen kiemelt helyre kerüljenek. Divus Claudius Róma városi temploma a mons Caeliusra (NASH 1961-1962, 243-248.), Traianus pergamoni szentélye pedig az acropolisra épült. Mivel Savariában ilyen kiemelt pont nem található, ezért a felirattöredékek elhurcolása esetében, Claudius feltételezett szentélye inkább a város forumára vagy környékére - a töredékek lelőhelye alapján talán annak K-i felébe - képzelhető el. A város vallási életének központja méltó helyszínt biztosíthatott a városalapító hivatalos kultuszának. A kérdés a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján megnyugtatóan nem dönthető el, ezért egyenlőre mindkét lehetőséget fenn kell tartanunk. Nem meglepő, hogy a feliratok lelőhelyeként egy római kutat jelöltek meg, mivel Sayariában a Kr. u. 4. sz. során megszaporodtak az ásott kutak. Pontosan nem tudjuk, hogy a töredékeket a kút betöltésében találták vagy a bélletéből emelték ki, az azonban bizonyos, hogy a városban és környékén egyik eset sem áll példa nélkül. 1929-ben, Ondódon egy olyan betömött kút került elő, amely „teljes egészében római sírkövek és oltárok lehetőleg egyenlő nagyra összetört köveiből épült.". Ugyanennek a kútnak „betöltésére is római, részben faragott kőanyagot használtak fel" (HORVÁTH 1929, 96.). 1997-ben, Szombathelyen a Hefele M, és, a Kpssuth L. utcák által határolt parkoló területén folyt ásatás ugyancsak egy későrómai kútba dobott feliratos töredéket hozott a felszínre 33 . <., , Furcsa, de indokolható az a körülmény is, mely szerint a város nem márványból, hanem jó minőségű mészkőből építtette alapítójának templomát. A szentély mészkő epistyliumával párhuzamosan, feliratával közel egyidőben vésett, nagyszabású építményhez tartozó - Domitianus nevét nominativusban, tehát állítóként említő,- táblák szintén mészkőből készültek, (noha császári beruházás esetében a márvány használata ugyancsak elvárható lett volna) A korai* Kr. u. 1. században állított sírkövek és oltárok között is magas a mészkő faragványok aránya 34 . Ez talán azzal magyarázható, hogy a feliratok keletkezésének idején egy, a stájer márvány beszerzési forrásától közelebbi, kiváló minőségénél fogva középületek kivitelezésére is ~ Köszönöm Sosztarits Ottónak, hogy erre az adatra hivatkozhattam. Kr. u. 1. sz.-ban állított mészkő sírkövek Savariából: Steindenkmäler Kát. 95.; Steindenkmäler 96.; Steindenkmäler 97.; Steindenkmäler98.; Steindenkmäler 100.; Steindenkmälef 104.; Steindenkmäler 106. A márvány használata csak a Kr. u. 2. sz. során válik általánossá. 224