Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SZÉL Gy. - HEGYESSY G.: Adatok az Őrség futóbogár faimájához (Coleoptera: Carabidae) Querco-Carpinetum betuli) [1], 1990.VII.29., ÁL (1, MTM); Csörötnek: Sásoserdő, (tes), 1979.VH.30., ÁL (1, MTM); Őriszentpéter [2], (tes), 1994.VII.8., SzGy (2, MTM); Szakonyfalu: Grajka-patak völgye, 1994.VI.22., VK (1, SM). — Hazánkban a hegyvidéki zárt bükkösök, tölgyesek, fenyvesek és szurdokerdők jellegzetes, de sohasem tömeges futrinkája, mely rendszerint 3-400 m-es magasság felett fordul elő. Az Alpokalján és az az Őrségen kívül, ahol 200 m-es magasságban is gyűjtötték, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben él. Nincs adata az Alföldről és a Dél-Dunántúlról sem. Védett. Carabus granulatus granulatus Linnaeus, 1758 — Rábagyarmat, 1980.V.4., PA (1, MM), 1982.IV. 10, PA (1, MM); Rátót: Rába-part (ripicol) (Bidenti-Calystegietum) [11], 1980.V.4, ÁL (1, MTM); Szőce [5], 1980.V.16, SzGy (1, MTM); Velemér, 1987.IV.18, Rí (6, Rlmgy); Viszák, 1987.IV.19, Rí (1, Rlmgy), 1987.

IV.19, PA (1, SM). — Az egyik legközönségesebb hazai futrinkánk, mely a vizek mentén puhafaligetekben szinte mindenütt megtalálható. Védett. Carabus hortensis hortensis Linnaeus, 1758 — Bajánsenye [1], (tes), 1994.VII.9, SzGy (2, MTM); Őriszentpéter [2], (tes), 1994.VII.8, SzGy (1, MTM); Viszák, 1987.IV. 19, Rí (3, Rlmgy). — Hazánkban a domb- és hegyvidék zárt erdeiben fordul elő, az Alföldről hiányzik. A Dunántúlon igen gyakori. Védett. Carabus intricatus intricatus Linnaeus, 1761 — Csörötnek: Apátsági-erdő (korhadt fából) (Luzulo-Querco-Carpinetum betuli) [1], 1989.IX.2, ÁL (1, MTM), Apátsági-erdő (Piceetum excelsae cultum) [2], 1985.

IX.28, ÁL-SzGy (7, MTM); Csörötnek: Sásos-erdő, (tes), 1979.VII.30, ÁL (1, MTM); Farkasfa: Fekete-tó, 1982.IV. 13, PA (1, MM); Kondorfa, 1979.VII.30-31, PA (1, MM), 1980.IV.5, PA (7, MM); Máriaújfalu, 1979.VI.4, PA (1, MM); Szalafo, (tr), 1982.III.13, PA (2, MM), (tr), 1982.V.29, PA (1, MM). — Hazánkban a zárt lomberdők övében él a Dunántúlon valamint az Északi-középhegységben, ahol a bükkösök és gyertyános tölgyesek jellegzetes faja. Védett. Carabus nemoralis O. F. Müller, 1764 — Bajánsenye [1], (tes), 1994.VII.9, SzGy (2, MTM); Csörötnek: Sásos-erdő, (tes), 1980.V.4, ÁL (2, MTM); Farkasfa, 1979.VI.4, PA (4, MM), 1979.V.3, PA (1, MM); Kondorfa, 1980.IV.5, PA (1, MM); Máriaújfalu, 1979.V.3, PA (1, MM); Szakonyfalu: Szakonyfalui-patak [11], 1993.VIII.3, VK (1, SM). — A zárt erdők övében fordul elő, hazánkban a Dunántúlon és az Északi-középhegységben gyűjtötték, az Alföldről nincs adata. Védett. Carabus nodulosus Creutzer, 1799 — Csörötnek: Apátsági-erdő {Piceetum excelsae cultum) [2], 1985.IX.28, ÁL-SzGy (1, MTM); Kétvölgy [5], (e), 1988.V.18, HG (1, KFM); Kondorfa, 1980.IV.5, PA (1, MM), 1992.V.1, PA (1, MM). — Hazánkban az Alpokalján és az Őrségen kívül a Bakonyból, a Mecsekből és a Vértesből van adata. Rendszerint patakmenti égeresben találták. Védett. Carabus ullrichi parvus Géhin, 1885 — Orfalu: Dolányi-út, 1994.V.9, DR (1, SM). — Hazánkban ez az alfaj a Dunántúlon fordul elő. A hegyvidéken felhatol a bükkösökig, a síkságon pedig elsősorban keményfaligetekben él. Védett. Cychrus attenuatus (Fabricius, 1792) — Apátistvánfalva, 1980.VIII.23, Rel (1, Relmgy). — Hegyvidéki faj, nálunk igen ritka. Védett. Cychrus caraboides (Linnaeus, 1758) [syn.: Cychrus rostratus (Fabricius, 1775)] — Rátót: Rába-part (ripicol) [11], 1980.V.4, ÁL (1, MTM). — Hazánkban általában a hegyvidék hűvösebb részeinek lakója, ahol a legtöbbször bükkösben 12