Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/2. (1996) (Szombathely, 1996)

Szél Győző–Hegyessy Gábor: Adatok az Őrségi Tájvédelmi Körzet futóbogár faunájához (Coleoptera: Carabidae)

SAV ARIA 23/2 (Pars historico-naturalis) gyűjtötték. A Dél-Dunántúlon patakmenti égerligetben és erdei fenyvesben is (HORVATOVICH, 1978) megtalálták. Az Alföldről nincs adata. Védett. Leistus piceus piceus Frölich, 1799— Kondorfa, 1980.VI.30., PA (1, MM); Szalafö: Felsőszer, 1983.V.21-28., PA (1, MM); Viszák, 1983.V.27., PA (1, MM). — Hüvösségkedvelő elem, mely hazánkban az Alpokalján, a Bakonyban, a Dél-Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul elő. Amíg a Dunántúlon mély völgyekben találták, az Északi-középhegységben rendszerint a hegység magas pontjairól került elő. Szerepel a Vörös Ärönyvben (VARGA et al., 1990), de nem védett. Nebria livida (Linnaeus, 1758) — Csörötnek: Rába-part (ripicol) [11], 1980.X.7., ÁL (1, MTM); Csörötnek: Rába-gát, 1990.VI.21., VK (1, SM). — Hazánkban csak a Duna és a Rába partján fordul elo. A Szigetközben helyenként (pl. Dunakilitinél, sóderes vízparton) nagy számban találták. Notiophilus biguttatus (Fabricius, 1779) — Csörötnek: Huszászi-patak (Genisto nervatae-Pinetum) [2], 1982.VIH.21., ÁL (1, MTM); Csörötnek: Huszászi-patak (Carici brizoidis-Alnetum glutinosae) [11], (pt), 1990.VII.29., ÁL (2, MTM); Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1983.V.28., PA (5, MM); Kondorfa, 1980.VI.30., PA (1, MM); őriszentpéter: Bárkás-tó, 1982.IV. 13., PA (1, MM). — Hazánkban elsősorban a hegy- és dombvidéken fordul elő, az Alföldön ritkább. Notiophilus palustris (Duftschmid, 1812) — Farkasfa 1986.VII.10., PA (1, MM); Őriszentpéter: Bárkás-tó, 1987.IV. 19., PA (1, MM); Őriszentpéter: Bárkástó (Sparganietum eredi) [11], 1983.V.31., ÁL (1, MTM); Szőce: Csonka-erdő, 1986.VII.6., Rel (1, Relmgy); Szőce: tőzegláp [7], (r), 1969.XI.15., HE (1, MTM). — Sík- és dombvidékeink elterjedt, de nem gyakori, nedvességkedvelő faja. Notiophilus rufipes Curtis, 1829 — Hegyhátszentjakab: Vadása-tó, 1983.V.28., PA (1, MM); Kondorfa, 1981.VIII.22., PA (1, MM); Máriaújfalu (erdőszél), (e), 1979.VI.4., ÁL (1, MTM). — Hazánkban a domb- és hegyvidék erdős vidékein általánosan elterjedt, az Alföld fátlan vidékein ritkább. Omophron limbatum (Fabricius, 1776) — Magyarlak: Rába (EchinochlooPolygonetum lapathifoliï) [11], (pt), 1990.VII.29., ÁL (2, MTM); Rátót: Rába-part [11], (e), 1981.VII.27., ÁL (1, MTM). — Álló- és folyóvizek homokos partján egyaránt gyűjtötték az Alföldön és a dombvidéken. Nem gyakori. Elaphrus aureus Ph. Müller, 1821 — Rábagyarmat, 1982.IV. 10., PA (1, MM); Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], 1992.IV. 10., ÁL (1, MTM). — Iszapos vízpartokon (főként folyók mentén) gyűjtötték. Ritka faj. Elaphrus riparius (Linnaeus, 1758) — Csörötnek: Rába-part (ripicol) [11], 1980.X.7, ÁL (6, MTM); Rábagyarmat, 1980.V.4., PA (6, MM), 1980.VIII.22., PA (2, SM); Rátót: Rába-part (ripicol) [11], 1980.V.4., ÁL (4, MTM), Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], 1983.X.10., ÁL (1, MTM), 1984.VIII.20., ÁL (3, MTM), Rátót: Rába-part [11], (e), 1981.VII.27., ÁL (2, MTM). — A leggyakoribb Elaphrus-faj, mely mocsaras, iszapos helyeken közönséges. Inkább az Alföldre és a dombvidékre jellemző. Loricera pilicornis (Fabricius, 1775) [syn.: Loricera coerulescens (Linnaeus, 1758)] — Csörötnek: Huszászi-patak, [11], 1982.VIII.21-22., Rí (1, RImgy); Csörötnek: Huszászi-patak {Carici brizoidis-Alnetum glutinosae) [11], (pt), 1990.VII.29., ÁL (2, MTM); Rátót: Rába-part (ripicol) [11], 1980.V.4., ÁL (2, MTM); Rátót: Rába-part (Bidenti-Calystegietum) [11], (pt), 1984.VIII.20., ÁL (3, MTM); Szőce: Csonka-erdő, 1986.VII.6., Rel (1, Relmgy). — Szórványos elő13