Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

SAVARIA23/1-1996 vazótábort, miközben a másik felet a „felforgatókkal" való együttműködéssel vá­dolta. Lingauer így írt erről a Vasvármegyében: „Andalító mollban szerelmi dalo­kat suttog Szombathelyen a kormánypárti sajtó a szociáldemokraták ablaka alatt. A Hegyeshalmy-párt epekedik bennük a pótválasztásnál kimaradt Saly-párt szavazói után. " 35 A továbbiakban kijelentette, hogy sokszor elkeseredett harcot vívott a szo­ciáldemokratákkal, de amikor igazuk volt, elfogadta a véleményüket. Szerinte elfo­gadhatóbb az említett párt számára a választójog megnyirbálása és a terrorakciók ellen fellépő Andrássy-párt, mint a Bethlen-Gömbös-féle junker-kormányzat. A Hír a következőképpen vélekedett a kérdésről: „A Somogyi-Bacsó gyilkosságot a rend­őrség, mint köztudomású, kinyomozta. De az ügyről hallgatott a kormány, a gyilko­sokat nem bűntette meg. S ezt a kormányt Vasmegyében a mostani nag jogvédő Cziráky támogatta... " 36 (Az idézet tanúsítja, Cziráky kormánypárti megítélése már sokkal keményebb, mint a kampány kezdetén.) A Magyar Távirati Iroda szombathelyi tudósítója Kozma Miklósnak írt jelenté­seiben a siker érdekében a kormány szociáldemokratákkal történő mielőbbi meg­egyezést sürgette. Az említett jelentésekben élénk színekkel ecsetelte az első for­dulóban megnyilvánuló ellenzéki terrort is. A helyi szociáldemokrácia szerepével kapcsolatban az alábbi véleményének adott hangot: „Hegyeshalmy csak abban az esetben menjen bele a pótválasztásba, ha a szociáldemokratákat aktív támogatásra meg lehet nyerni. Egyébként, biztos a bukás. Cziráky 37Û0 asszonyszavazója a leg­vadabbul kitart. " 37 Végül a következő megállapodást sikerült a kormány illetékesei és a helyi szo­ciáldemokraták között tető alá hozni: Varga István elnök és Számedli Károly párt­vezetőségi tag kötelezettséget vállaltak Hegyeshalmy támogatására, ha az elbocsá­tott 24 vasúti műhelymunkást az állásába visszahelyezik. Amennyiben Hegyeshal­myt megválasztják, úgy a közjegyzőnél letétbe helyezett 2 700 000 koronát a párt elnöksége felveheti, amely összeget munkás kulturális célokra kell fordítani. A be­lügyminisztérium választási kiküldöttjei és a Miniszterelnökség közötti következő táviratváltásból azonban kiderült, hogy a megállapodás igencsak ingatag alapokon áll. A kiküldött az alábbiakat jelentette: „ ... lehetséges, hogy a most visszavett mun­kások az elbocsátás óta elveszített illetményeiket is kívánni fogják. Ez az összeg ki­tehet 2 000 000 koronát. " 38 A válasz a következőképpen hangzott: „... sem a mi­niszterelnök úr, sem a kereskedelmi miniszter úr nem hajlandó honorálni semmiféle újonnan támasztott követelést. " 39 Végül, - a pótválasztás eredményeinek ismertetése előtt - térjünk vissza a kor­mánypárti tényezők által sokat emlegetett ellenzéki terrorra. Szombathelyen állító­lag tökrészeg Cziráky-kortesek „kormánypártiakat vertek meg, úriasszonyokat köp­döstek le." Kőszegen bencések és apácák szavaztatták le Lingauerre növendékeik szüleit. A falvakban a katolikus papok oly mértékben heccelték fel a tömeget, hogy Vasvármegye, 1922. június 4. 1. o. Hír, 1922. június 1.3.o. Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. kötet Budapest, 1956. 290-292. o. Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. kötet Budapest, 1956. 297. o. Iratok az ellenforradalom történetéhez. II. kötet Budapest, 1956. 297. o. 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom