Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

Timár István: Egy botrányos választás krónikája az egységespárti szavazók nem mertek szavazni, inkább otthon maradtak, nehogy a házukat felgyújtsák. Lingauer, a Vasvármegye hasábjain rendkívül éles hangnemben utasította vissza ezen állításokat: „ Talán az ellenzék kezében van a rendőrség, a szolgabíró, az át­helyezéssel fenyegető postatanácsos, vasúti felügyelő? Talán az ellenzék fenyeget a rokkantnyugdíjak és az özvegyi járulékok elvonásával? " 40 A vitriolos tollú főszerkesztő itt bizony féligazságokat nyilatkoztatott ki. A helyi közigazgatás egyes mérvadó tényezői, a katolikus papság szellemi, erkölcsi befo­lyása ugyanis némiképpen semlegesíteni tudta a választókra nehezedő kormánypárti pressziót. A pótválasztáson Szombathelyen Cziráky József, Celldömölkön Cziráky György, Vasváron Haller István, Oriszentpéteren pedig Beck Lajos győzött. így a megye nyolc választókerületéből hétben a legitimizmus különböző árnyalataihoz tartozó jelölt győzött az Oriszentpéteren befutott októbrista Beck Lajos sem éppen a kor­mánypárt táborát gyarapította. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások eredményeit röviden értékelve, a kö­vetkező fontosabb megállapításokat tehetjük. Az országos eredményt tekintve egy­értelmű ugyan a kormánypárt győzelme, de a politikai katolicizmus fellegvárában, a Nyugat-Dunántúlon, különösen Vas megyében a „keresztény ellenzéknek" titulált legitimisták söpörték be a mandátumok túlnyomó többségét. Ezekben a kerületek­ben a kormánytámogató kereszténypártiaknak (pl.: Vass József) sem jutott sok ba­bér. A bethleni konszolidáció előrehaladottabb szakaszában, az 1920-as évek máso­dik felében a intranzigens legitimisták befolyása csökkent ugyan, de a kormány­párttal szövetségben az immár egyesült kereszténypártiak továbbra is uralták a régi­ót. Mindez köszönhető egyrészt a régi néppárti politikai tradícióknak, másrészt a katolikus papság hagyományos közéleti szerepvállalásának. A legitimista propa­ganda több-kevesebb intenzitással tovább folytatódott, de a választójog kiterjeszté­sére, és a királykérdés azonnali megoldására kisarkított politika nem ellensúlyoz­hatta a bethleni konszolidáció kézzelfogható gazdasági, bel- és külpolitikai sikereit. A kereszténypárti politikusok ugyanis sem Bethlen ellenzékeként, sem Bethlen szö­vetségeseként sem tudtak a kormányfő politikájával egyenrangú alternatívát kínálni. Vasvármegye, 1922. június 3. 1. o. 130

Next

/
Oldalképek
Tartalom