Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 23/1. (1996-2000) (Szombathely, 2000)

Tímár István: Egy botrányos választás krónikája. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások Vas megyében, a helyi sajtó tükrében

Timár István: Egy botrányos választás krónikája het tekintély Baranyában, de nem Vasmegyében, ahol a nép nem issza el az eszét, hanem újságot olvas, és tájékozva van a politikában. "

34 Közvetlenül a választást megelőzően rendkívül éles Lingauer-ellenes támadás jelent meg a helyi kormánylapok hasábjain. A Magyar Nyugat „A rotációs" című cikkére hivatkozva a Hír nem kevesebbet állított, mint hogy Lingauer „páratlan lelki nyugalommal használ egy nyomdai rotációs gépet, amely a kormány tulajdona." Ezért a magyar királyi kincstár jogügyi igazgatósága pert indított a főszerkesztő ellen. Az ügy előzményei egy kicsit korábbra nyúlnak vissza. A 32 oldalas - az akkori időkben legmodernebbnek számító - rotációs nyomdagéphez Lingauer a miniszterelnökség sajtóosztálya jóvoltából jutott, amely mintegy 720 ezer koronás támogatással tette lehetővé annak beszerzését. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a főszerkesztő Eckhardt személyes közbenjárására kapta az említett összeget, amikor politikailag még közös platformon álltak. A választások óráiban ez a fricska azonban már különösebben érdekelte a helyi közvéleményt, akárcsak a két napilap, a Hír és a Vasvármegye immár kizárólag egymás ellen folytatott acsarkodása sem. A kormánylap életképtelenségét látva, Lingauer és Pallavicini ugyanis kísérletet tettek a megvásárlására, de az üzlet végül is kútba esett, amelynek okait e helyütt nincs mód részletezni. A szemben álló felek ezután már kölcsönösen egymás erkölcsi hitelének rombolásával foglalkoztak, útszéli stílusban leadott állítások és cáfolatok váltogatták egymást. Az ország legtöbb választókerületében már május 28-án lezajlottak a választások, így Nyugat-Dunántúl polgárai június l-jén már az országos tendenciák ismeretében járultak az urnákhoz. Miután a kerületek zömében az Egységespárt elsöprő győzelmet aratott, a Vas megyei eredmények szinte sokkolóan hatottak a kormánykörökre. Kőszegen Lingauer, Körmenden Sigray óriási fölénnyel utasította maga mögé Rakovszkyt, illetve Tamássyt. A szentgotthárdi mandátum ellenfél híján egyhangúlag Vargha Gáboré lett. Sárváron - az egymástól csak halvány árnyalatokban eltérő két kereszténypárt jelölt közül - a volt miniszterelnök Huszár Károly győzte le Knapp Aurélt. Négy választókerületben a jelöltek pótválasztásra kényszerültek. Szombathelyen a legitimista Cziráky József, és a kormánypárti Hegyeshalmy Lajos kényszerültek második fordulóra, miután a szociáldemokrata Saly Endre, aki csaknem annyi szavazatot kapott, mint Hegyeshalmy, kiesett a további küzdelemből. A vasvári választókerületben a négy jelölt közül Vass József kultuszminiszter és Haller István keresztényszocialista vezér szereztek jogot a pótválasztáson való részvételre. Celldömölkön óriási meglepetést jelentett az egységespárti Gyömörey György harmadik helyezése, így a kerület mandátumáért a legitimista Cziráky György gróf és a „disszidens" kisgazda Matolcsy Lajos szállhatott újra ringbe. Az őriszentpéteri kerületben Patacsi Dénes kiesése következtében az eddigi képviselő, a Rassay-párti Beck Lajos kihívója a legitimista Markó István lehetett. A legkiélezettebb küzdelemre - nyilvánvaló presztízsokok miatt - a szombathelyi kerületben lehetett számítani. A két szembenálló tábor egymással versengve udvarolta körül a választás kimenetelét eldöntő fegyelmezett szociáldemokrata sza34 Vasvármegye, 1922. május 28. 1. o. 128