Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Fülöp Ágnes: Keresztszülőség és komaság az Őrség néhány falujában

SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) kat, komaasszonyokat a keresztelőbe és az azt követő paszitába. A komahívó az egyik közeli férfirokon szokott lenni, ez igen nagy tisztességnek számít. Férfitestvért vagy nagybácsit kérnek föl erre a tisztségre. A paszitában is ő fogadja és köszönti az érkezőket, szinte olyan a szerepe, mint a lakodalomban a násznagynak. De a paszita is hagyományosan majdnem olyan horderejű és időtartalmú esemény volt, mint maga a lakodalom. Keresztelőkor megszokott volt, hogy csak az „elsé", az „igazi" keresztmama ment be a gyülekezet elé a szülőpárral és a keresztelendő gyermekkel. A többi keresztszülő a templom irodájában vagy a sekrestyében várta meg a szertartás végét. A keresztelés díját a keresztszülők összeadják. Mindenki egyformán ad, az első komák szerepe kimerül a keresztvíz alá tartásában. Hagyományosan csak a keresztmamák mentek el a templomba, ma azonban már a keresztpapák is jelen vannak a szertartáson. A templomig a komahívó feleségének volt a tiszte, hogy vigye a gyermeket. Ezért hívták gyermekhordozónak. A templom kapuban a gyermekhordozó átadta a kisdedet az első keresztmamának. Az „első" keresztmama tisztjére a legidősebb és feltétlenül református asszonyt jelölték ki a komaasszonyok közül, de ma már inkább a számukra legkedvesebbet kérik föl erre, sőt előfordul, hogy testvér kapja ezt a szerepet, noha „ilyen csak a katolikusoknál volt szokásban azelőtt". A paszitába meghívottak előre elviszik az ünneplő házhoz a tyúkot, a bort és a süteményt. A pénzt, amit a gyermeknek szánnak, a helyszínen adják össze. Ez a „komapénz", ezt a paszitában éjfélkor szedik össze. A páros komák perecet, bort, tyúkot, süteményt és pénzt visznek. Az ifjú komák, (akik még nem házasok) pénzt adnak össze, viszont az ifjú komaasszonyok a pénzen kívül is egy tortát is visznek, az ifjú komák némi bort is adnak. Akik nézőben voltak, azok is hivatalosak a paszitába, de ott családonként csak egy embernek volt szokásos eljönnie, mostanában már kettő jön. Ők maguk dönthetik el, hogy a családtagok közül ki képviselje őket. Pénzt visznek, de csak nagyjából a felét, mint a komák. A templomból hazaérve háromszor kopogtatnak az ajtón, a gazdaasszony pedig háromszor kérdezi meg: „Mit hoztatok?" mindannyiszor az a felelet, hogy „Nappali örömöt, éjjeli nyugodalmat" vagy pedig „Nappali bárányt, éjjeli örömöt". Azért mondták ezt, hogy a gyermek ne legyen „rossz", sírós, hanem csöndes, nyugodt baba legyen belőle. Miután a paszitában éjfélkor összeszedik a komapénzt „megkeresztelik az első komát". Ez rendszerint az egyik ifjú koma lesz, a házaspár előzetesen megbeszéli az illetővel, hogy vállalja-e. Beöltözik valaki papnak és kántornak, aztán felszólítják az „újszülöttet", hogy jelenjen meg keresztelőbe. A szertartás után ő a szülőpárnak nem komája, hanem keresztfia lesz. A „fogadott" keresztfi a keresztelő utáni első disznóöléskor és első húsvétkor ajándékot kap, mint az igazi keresztgyerekek. Utána ugyanolyan a státusa, mint a többi komának, esetleg tréfás helyzetekben hívják csak keresztfinak. Az első gyereknek tartják általánosan a legnagyobb paszitát, de ha valamilyen oknál fogva nem tartottak a szülők nagy lakodalmat, a paszitánál bepótolták a mulatozást. Előfordult olyan eset, hogy az egyik gyermek keresztelőjekor a családban haláleset történt, ezért csak kispaszitát tartottak, így aztán a második gyermeknél 185