Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Antal László: Felsőoktatás és hagyományra nevelés

ANTAL L.: Felsőoktatás és hagyományra nevelés Kérdés tehát, hogy ezek a hallgatók képesek lesznek-e majdan mások és diákjaik életét megszervezni, a kezükbe kapott kisebb-nagyobb közösségekben ünnepeket teremteni, saját szakterületük nemzeti azonosságát és helyét a világban megkeresni , azt büszkén vállalni. Gyakorlatunk során rá kellett jönnünk arra, hogy mindent az alapoknál kell kezdeni. Nincsen, vagy rendkívül kevés a hallgatók szokásismerete, alacsony szintű előzetes néprajzi tudással érkeznek a főiskolára. Az első, hogy a hagyomány szépségére, a humánumára hívjuk fel a hallgatók figyelmét, óvva intve attól, hogy csak a kuriózumokat vegyék észre, hanem lássák meg az egyetemes fejlődésbe ágyazott kárpát-medenceit, a magyar, amely mindig szerves része volt az európai kultúrának. A népművészet oktatás nemcsak az általános iskolában, hanem a felsőoktatásban is össze kell, hogy kapcsolódjék cselekvéssel, tevékenységgel. Ezt az elvet kell alkalmazni a népművészet bármelyik területének (kézművesség, zene, tánc stb.) művelésénél. A mi esetünkben a táncot, mint tárgyat olyan értelmezésben igyekszünk átadni., amely nemcsak a mozgásfolyamatok, tánctípusok elsajátítását tekinti egyetlen feladatának, hanem a népi játékot és a néptáncot olyan komplexitásként értelmezve, amelyeke a történelem, a művelődéstörténet, a tánctörténet, a szokásismeret, a népzene és zenetörténet teljességével válnak érthetővé, s ezáltal különböző kompetenciák, képességek fejlesztőivé. Mindezek mellett fontos célkitűzés az is, hogy ez a komplexitás még egy felsőoktatási intézményben is váljék nevelési alkalommá. Hangsúlyozni szeretném a nevelési alkalom fogalmát a nevelési eszköz helyett. Alkalom, mert a pedagógustól a koreográfus - együttes vezetőtől függ, hogy mire fogja felhasználni. A humán tartalom önmagában nem nevel autonóm közösségteremtő egyéniségeket. Lehet korlátoltságra, a szakmai sovinizmusra nevelés, az önérvényesítés mindenek feletti hangsúlyozásának alkalma is. . Egy félreértett szabadságeszmény szellemében nem mondhatunk le az általános emberré nevelés eszményéről, a polgárról, aki tudja helyét idehaza, és a nagyvilágban egyaránt A tánccal és a hozzá kapcsolódó műveltségtartalommal bizonyítani tudjuk, hogy olyan közösségi alkotásról van szó, amelyben ott találhatók a nagy egyéniségek, egy-egy szűkebb vagy tágabb területe stílusát meghatározó erővel. A népi társadalom pedagpgiai kimenetű nagy tanulsága, hogy mindig megteremtette azokat a rítusokat, amelyek segítették az egyént új társadalmi helyzetének lefoglalásában, s e rendszer fokozatait az egyes korosztályok tagjai nem egyedül, hanem az adott korosztály tagjaként járták végig, hogy a népi játék és a tánc csoporttevékenysége révén meghatározta az adott korcsoporthoz való tartozást, az érintkezés szabályait, módjait. 68