Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
III. Az Őrvidék 1100 éve. Konferencia: Őriszentpéter, 1996. június 26–27. - Benczik Gyula: Nemzetség és szer Nagyrákoson
A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely 22/4 (Pars ethnographica) __ ,, . 1999 BENCZIK GYULA NEMZETSÉG ÉS SZER NAGYRÁKOSON A Vas Megyei Levéltárba 1992-ben bekerült egy mindmáig egyedülálló iratanyag, a nagyrákosi közbirtokosság teljesnek tekinthető levéltára. Mivel hat és fél évszázad iratairól van szó, alkalmasnak látszott a szerről és a nemzítségről alkotott fogalmak történeti vizsgálatára. Az alábbiakban a kutatás előzetes eredményeit foglalom össze. Előbb azonban vissza kell nyúlni az Őrség előtörténetéig. Tudvalevő, hogy 1392-ig - amikor a király az őröket az udvarmesterének adományozza - nem áll írott forrás a kutatás rendelkezésére. Sem az Ő -ség szót magát, sem pedig a magába foglaló 18 falu nevét eddig nem ismerhetjük. Az okmánytárak használói előtt ismeretes, hogy Vas megyében - de általában Nyugat-Dunántúlon -jó két évszázaddal korábbról kezdődően már az oklevelek garmada szól falvakról, prédiumokról. A 18 falu az első említések időrendi sorrendjében az utolsóként kullog. Ez a tény azonban magyarázó erővel bír arra nézve, hogy a Zala és a Kerka völ. gyében lakó őrök nem királyi adományból, a várföldek „privatizálásából" szerezték földjeiket, melyeknek birtoklásához rengeteg jogbiztosító iratot kellett kiállítani. A határvidéken az első foglaláshoz, a letelepedéshez, ami együtt járt az őri szolgalattal, nem szükségeltetett adománylevél, káptalani beiktatást, határjárás. Persze az így megszállt földnek is volt tulajdonosa, de nem egy, az oklevélben is megnevezett adományozott, hanem a nemzetség. Az Árpád-kor alsó társadalmi rétegeinek nemzetségeiről megőrzött adatok egyik érdekes példája itt Vas megyében a Hegyháton egyik szolgálónép, a hodászok nemének, nemzetségének (genus Hodociensis) és előljáró uknak (comes hodociensis) az említése. Az egész országban egyedül fönnmaradt őri privilégiumlevél, a magyarósdi, némi támpontot ad a Zala és Kerka völgyében élő őri nemzetségek 1270 körüli helyzetének rekonstruálásához. V. István elrendeli, hogy „földjeiket ne nemzetségenként, hanem személyenként felosztva birtokolják", tehát ekkor éppen még nemzetségenként birtokolták. A rokonsági kötelékek erősségét jelöli a jzomszédságiyal szemben, hogy a király tiltja, maguk közül szabad embereket, akik köztük telepedtek le, valamiképp el ne távolítsák, ha csak saját maguk nem akar iák máshova elköltözni. Ha a nemesek tanukat állítottak, akkor az őrök társai, vagy hasonló álla• potúak vagy az őrök nemzetségéből valók közül kellett választaniuk. A telekrendszer kialakulása megkésett,-az adót porták és nem füsthelyek szerint rendelték fizetni. Az őrök falvakban laktak, talán a falunak lehetett már testületi képviselete is, hiszen szó van arról, hogy egész falut marasztalhatnak el bírságban. A faluszervezethez tartozott a katonaállítás kötelezettsége is, falvanként kellett a tíz
