Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Galambos Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe a burgenlandi magyaroknál

GALAMBOS F. I.: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás mtgőrző szerepe... napig a csoport repertoárjának részei. E táncok ismert népdalok d illamához igazodnak és kölcsönösen éltetik egymást. 1963. novemberében lépett a csoport nyilvánosság elé és mindjárt nagy sikert aratott. Az előadást egy héttel később meg kellett ismételni. Problémát jelentett a táncruhák megteremtése, mert kevés ennek az emléke és szűkszavúak a leírások is. Úgy véljük mégis sikerült az egykori felsőőri népviseletet leegyszerűsített formában új életre kelteni. A tánccsoport próbáihoz és fellépéseihez szorosan kapcsolódik Balikó Lajos kántor, polgáriskolai tanár és tanfelügyelő nevéhez, aki gyermekkora óta „húzómuzsikávar szolgáltatta a zenét évtizedeken keresztül. Ma már van utódja ezen a téren. Amikor Gyenge Imrét Ausztria ref. püspökévé választották a tánccsoport vezetését Tölly Julianna tanítónőnek edta át, aki kezdettől fogva táncolt a csoportban, mint ahogyan színdaraboknak is állandó szereplője a mai napig. 1970 augusztusában első budapesti fellépése alkalmával a felsőőri ref. tánccsoport táncai és ruhái elnyerték a legmagasabb szakértői {Rábai Miklós) elismerést: szépnek, sajátosnak jellegzetesnek sőt egyedülállónak minősítették. A csoport az elmúlt évtizedekben bejárta Ausztriát, többször szerepelt Magyarországon, Európa számos országában sőt Kanadában is. Természetesen elsősorban a felsőőri rendezvények állandó szereplői, a magyar színt jelentik a tarka felsőőri kultúrpalettán. Itthon és külföldön is többször a felsőőri városi zenekarral együttműködve lépnek fel, így kölcsönösen növelik egymás sikerét. A tánccsoportban közösségteremtő erő is rejlik, de ők a lelkészek legközvetlenebb munkatársai is, akikre minden rendezvénynél számíthatnak. Időnként utánpótlást biztosító kisgyermek csoportjuk is volt. Sok elismerést és kitüntetést könyvelhettek el az elmúlt évtizedekbeit, többek között a „Kéry-alapítvány" 1981. évi díját. Rengeteg cikk jelent meg róluk, több ország tévéjében szerepeltek, sőt filmekben is. Minderről beszámol a csoport 25 éves fennállása alkalmából 1988-ben kiadott, gazdagon illusztrált, kétnyelvű kiadvány amiből az eddig közöltek nagy részét is merítettük.

1 Szerzője Gyenge Imre szerint a munka igazi jutalma abban van, hogy a tánccsoport szereplései soráu sokaknak tud örömet szerezni, így osztoznak abban az örömben, melyet a csoport tagjai efelett éreznek. A kiadvány közli a csoport addigi 127 tagjának a nevét. Ezt a munkát természetesen Felsőőr új ref. lelkésze Guthy László is folytatja, aki mindjárt énekkart is szervezett, mely néha az alsóőri és szigeti énekesekkel együtt is föllépett már főleg ökumenikus rendezvényeken. Máskülönben előnyben részesítik az egész gyülekezet közös énekét, a Debrecenben 1921-ben megjelent énekeskönyv alapján. A felsőőri „Főszegben" van a szenioroknak minden csütörtökön összejövő éneklő csoportja, akik főleg magyar nótákat énekelnek. A jóval kisebb létszámú felsőőri katolikusoknak is volt és van most is alkalmilag összeálló néptánccsoportja és énekkara. így a 60-as évek második felében Csoknyai Péter szorgalmazására is alakult néptánccsoport melynek tagjai fellépéseikkel az új betontemplom építését támogattak. A 70-es években Haris Erzsébet szervezett leánytánccsoportot. 1969 karácsonya óta megszakítás nélkül minden évben megrendezik a kontaktcentrumban a „Nagykarácsony éccakája" címén betle1 Gyenge 1988. 128