Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Galambos Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe a burgenlandi magyaroknál

SA VARIA, 22/4 (Pars ethnographica) hemes játékokat, bölcsőcskéket, háromkirályokat bemutató, de énelckarok és tánc­csoportok fellépésének is alkalmat adó hangulatos délutánt. Legutóbb szép színes népviseletben óvodások és kis elemisták kedves táncaiban gyönyörködhettünk. Radies Éva főiskolai tanár vezetésével magyar népdalokat tanuló és gyakorló cso­port is létezik. Az idősebbek emlegetik, hogy a két világháború között a katolikus iskola igazgatója és a templom kántora Schwartz Hermann többszól; unú énekkart is vezetett s a katolikus fiatalok is játszottak színdarabokat. A katolikis templom bú­csúját nyáron, augusztus 15-én, nagyboldogasszony ünnepén a szabadban tartották az alszegi vendéglőkben. Mióta az új templom elkészült az iskolai év bezárása napján - Péter és Pál napja táján - tartják, jó idő esetén ugyancsak a szabadban, ha rossz az idő a kontaktcentrumban, ahol máskor is - különösen farsang idején ­tartanak táncos mulatságot. Persze az utóbbi időben csak a modern táncok járják s a korábban még szokásos csárdásra sem kerül sor. Alsóőrre vonatkozóan ami a régebbi időt illeti ugyanazt kell mondanunk, mint Felsőőrnél: nincs rá konkrét adatunk bár biztos, hogy táncoltak és énekeltek régeb­ben is. Nemespulai Pulay József kanonok-plébános 51 évig volt Alsóőr lelkipászto­ra (1868-1919). Érthető, hogy az utána következő Horváth János fiatalos lendület­tel sok mindent kezdeményezett. Mindenekelőtt 19Í9-ben mégalapította a „Dalárdát", melybe mindjárt 80 legény jelentkezett, elsősorban a templomi ének föllendítésére, de világi énekeket is tanultak. Azután megindította a színjátszást. A plébániaihirdetőkönyvében 1920 karácsonyán olvashatjuk á felszólítás^ hogy este mindenki ott legyen a községi vendéglőben a „Betlehemi bakter'* előadásán, mely­nek szövegeit és énekeit az egykori szereplők igen öreg korukbán is niég tudták. Míg a tűzoltók a novemberi Katarin búcsú alkalmával rendeztek bált, a dalárda Szilveszterkor, melyen éjfélkor a párnás táncot járták. A dalárda tágjának lenni különben megtisztelést jelentett. Nem csak a templomi énekeket vezetik, meg a te­metéseken szerepelnek, hanem a község minden ünnepségén. A 70 -es évek óta női kórusa is van a községnek, akik ugyancsak elsősorban az egyházi rendezvényeken (szentmisék, virrasztás) szerepelnek, de világi népdalokkal is, né iá a dalárdával együttműködve. Táncmozgalomról, magyar népi táncok tanulásáról, gyakorlásáról, bemutatásá­ról itt is csak a II. világháború utáni időben beszélhetünk. Farkas József iskolaigaz­gató, Wagner János tanítóval, - aki hegedűvel a zenét szolgáltatta - szerveztek elő­ször táncesoportot. A lányok ruhája fehér szoknya, piros pruszlik, zöld kötény volt, pártát is viseltek. A fiúknak is fehér gatyájuk volt ugyancsak piros mellénnyel. Többfelé is, szerepeltek, Burgenlandban és Stájerországban, így zarándokoltak el Máriacellbe is. A 60-as évek elején Gaál Károly, későbbi bécsi egyetemi tanár ere­detileg két hétre tervezett kutatóútjából öt év lett Alsóőrött. Népdalokat is gyűjtött, de erről később szólunk;, itt csak azt említjük meg, hogy közben magyar néptáncot is tanított a fiataloknak. ,­Az 1970-ben Debrecenben tartott első Anyanyelvi Konferenciához kapcsolódó­an Budapesten néptánc találkozóra is sor került, erre Szeberényi ^ajós tanár, aki már évek óta vezetett egy német népi tánccsoportot a felsőlövői alls mi gimnázium­ban, magyar tanítványaihoz még néhány alsóőri fiatalt is beszervezett akikkel gyor­129

Next

/
Oldalképek
Tartalom