Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Galambos Ferenc Iréneusz: A magyar néptánc, népzenei hagyományok és a népdal identitás megőrző szerepe a burgenlandi magyaroknál

BAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE (1995-1998) Szombathely 22/4 (Pars ethnographica) ; 1999 GALAMBOS FERENC IRÉNEUSZ A MAGYAR NÉPTÁNC, NÉPZENEI HAGYOMÁNYOK ÉS A NÉPDAL IDENTITÁS MEGŐRZŐ SZEliEPE A BURGENLANDI MAGYAROKNÁL Pesovár Ernő a Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület keretében működő Magyar Intézet 9. tudományos tanácskozásán tartott előadásának elején leszögezte: „A zene és tánc nem csak, hogy elválaszthatatlan művészi formák, hanem az énekkel együtt a legrégibb művészi kifejező eszközök." Nyilván áll ez a burgenlandi magyarságra is, bár erre vonatkozóan alig állnak dokumentumok a endelkezésünkre, csak a legutóbbi évtizedekből. írásos emlékünk szinte semmi sincs. Idős emberek szerint természetesen régebben is szívesen táncoltak és énekeltek az őriek. Különösen lakodalmakon, melyeket korábban otthon, a házaknál tartottak, csak az utóbbi évtizedekben vált általános szokássá, hogy vendéglőkben tartják, azután a farsangi bálokon vagy egyházi ünnepek alkalmával (katolikusoknál búcsú, a felsőőri reformátusoknál az un. „árkádos-ünnepségen")., , . / . Felsőőrötta. magyar kulturális élet jelentős intézménye volt a múltban, és az ma is a Református Olvasókör, mely hivatalosan 1889. november 10-én alakult meg, de mint Olvasótársaság már 1841 óta működött. 1889-ben kapott külön helyiséget, rendszeresen tartottak összejöveteleket és építették ki szép könyvtárát. A rendezvényeket és a könyvtárat mindenki látogathatta. A lelkészek és a pedagógusok vállaltak vezető szerepet. 1922 óta majdnem minden évben színielőadásokat rendeztek. Farsky Tibor, volt magyar katonatiszt, aki házassága révén vált „őrivé" rendkívüli tehetséggel szervezte meg és vezette ezeket az előadásokat, melyeknek a kisebbség életében rendkívül nagy a jelentőségük. Ugyancsak 1922 óta tartjuk meg az Olvasóköri Bált, mely a felsőőri bálszezon egyik legjelentősebb rendezvénye ma is. Zámbó Sándor tanító vezetése mellett egy időben vegyes énekkar, is működött. 1957-ben Tölly Ernő tanfelügyelő, Gyenge Imre ref. lelkész és Cspknyai Péter vetették fel egy magyar neptánccsopoet megszervezésének a gondolatát. 1958-ban készült el a ref. egyház saját kultúrterme így megvalósult az Olvasókör régi álma: saját színpadjukon mutathatták ; be az érdeklődő közönségnek sokirányú kultúrtevékenységük eredményeit. Az ifjúság soraiból kerültek ki íz első táncosok. Szirmay Arisztid hivatásos tánctanár vezette a próbákat, aki azonban hamarosan elkerült Kismartonba. Ekkor tulajdonképpen egy nagyon egyszerű, és kézenfekvő gondolat merült fel: Táncoljanak felsőőri magyar népi táncokat! Gyenge Imre öszszegyűjtötte az öregeknél akkor még föllelhető jellegzetes őri mczgáselemeket és azokból egyszerű táncokat állított össze. így születtek meg a: ibegős, cickom, szöcske, víg szökelő, csizmanéző, malom, lakodalmas, párnatánc;, melyek a mai