Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pávai István: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Erdélyben

PÁVAI I.: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Er délyben vagyis egyéni sorsával összefüggésben áll. Egyik adatközlőm így fogalmazott: „afféle szerelmi dolgok, ugyebár egyik ezt fújja, a másik mást fúj [...] afféle paraszt szerelmi csalódások, aztán már az uraknál ott más csalódások vannak, ott már hallgatókból jön ki". A fiatalok általában még nem rendelkeznek azokkal az eléggé általánosan előforduló, többnyire negatív, részben magánéleti, részben társadalmi élményekkel, tapasztalatokkal, amelyekre egyfajta gyógyírként használják ezeket a találóan keserveseknek nevezett dalokat. Az ilyenfajta daloknak a hagyományozása tehát nemcsak régiségük miatt, hanem műfaji, funkcionális, előadásmód-béli okokból is nehézkesebb. Részben ez ad magyarázatot arra, hogy a keserves műfajához tartozó dallamok változékonysága miért nagyobb, miért kevésbé egyöntetűek zeneileg és szöveg szempontjából egyaránt, más strófikus műfajokhoz képest. Az a tény, hogy Gyimesen viszonylag jobban a felszínen maradtak, talán azzal is összefügg, hogy itt szokás a halottas házhoz zenészeket fogadni, akik ilyen dallamokat, köztük az elhunyt egyéni keservesét muzsikálják.

27 A Mezőségen általánosabbnak tűnik ez a műfaj, mivel a tánc és a zenész előtt való csoportos dalolás határán álló lassú aszimmetrikus párostáncok szövegei többnyire a keservesekhez sorolhatók. Valójában ennek a táncnak a kimaradása a fiatalok táncrendjéből

28 szintén azzal függ össze, hogy „ez az öregeké", nem érzik magukénak a fiatalok, bár kérésre gyűjtés alkalmával el tudják táncolni. Más vidéken is többnyire olyan lassú páros táncokat neveznek öregesnek, amelyek gyakran pontosan ilyen keserves szövegekkel énekelhetők, például a Maros és a Küküllők közén.

29 A jelenség egykori székelyföldi jelenlétére utal az a tény, hogy Marosszék egyes részein a századfordulón a régies lassú párostánc általánosabban elterjedt, a koreográfiára utaló jártatós elnevezése mellett a keservet; zöld keserves kifejezéseket is használták. Seprődi János, a kor szemtanúja megjegyzi, hogy e tánc zenéjének „hangulata fájdalmas, szomorú; erre céloz a keserves és zöld keserves elnevezés", továbbá, hogy „a bőven tenyésző s népszerű lassú csárdásdallamok maholnap teljesen félre fogják szorítani azt a lassú táncdallamot, melyre oly kitűnően talál a keserves és zöld keserves jelző".

30 Magam 1977-ben találtam ilyen dallamokat gagyi cigányzenészeknél, akik egyik valamikori elődükről, Kézsó-nótáknak nevezték ezeket. Énekes változataik is előkerültek ugyanott, cigányoktól, de magyar szöveggel. íme ezek közül az egyik:

31 26 Székely József, 62 éves, Szék, Szolnok-Doboka vm., 1984. augusztus 23. 27 Kallós Zoltán 1960, Sárosi Bálint 1963. A dallamok „tulajdonjogá"-ról lásd Pávai Islván 1993a. 176, és az ott fölsorolt irodalmat. 28 Martin György 1981.249-250. a széki táncrend átalakulásának három időbeli fázisát vázolja föl. Ehhez hozzá kell számítani a generációk közötti különbségeket, mivel Széken léteznek korosztályonként elkülönülő táncalkalmak: a táncház csak a fiataloké, a szülők, nagyszülők passzív nézőkként sincsenek jelen, míg a lakodé Imi táncmulatságban a házasoké a vezető szerep. Ezért lehetett azt tapasztalni, hogy amikor a táncházból már kikopott a lassú, a lakodalmakban még előfordult, ha nem is olyan rendszerességgel, mint korábban. 29 Ezzel kapcsolatban lásd Martin György 1982. 196-199-nél a Maros-Küküllő vidéki fctnenevek használati gyakoriságát bemutató táblázatot. 30 Seprődi János 1974. 146-147. 31 Énekelte: Péter Dénesné Gábor Zsuzsanna, 72 éves cigányasszony Gagy, 1977. 07. 1". Hangszeres változattal együtt közölve Pávai István 1993a. dallampéldatárában 132-133. sz. 104