Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)
II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pávai István: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Erdélyben
SA VARIA; 22/4 (Pars ethnographica) Fáj a szivem, de nem érted. Titkon más is van melletted. Fáj a szivem kivül-belül Bánat szorittya kétfelöl. Olyan bánat a szfvemőr, Kétrét hajlik az egekön. Ha még egyrét hajlott v Sna, Szüvem ketté hasadt vóia Mivel több ilyen adatot találtam, felhívtam a Demény Piroska figyelriét is ezekre az adatközlőkre, aki akkoriban a Marosvásárhelyi Rádióban népzenei műsorokat szerkesztett. Miután elhangzottak ezek a régi magyar dallamok cigányok énekelte változatban, a rádióban, a falubeli magyarok (székelyek) közül sokan felháborodtak: miért képviselteti a rádió falujuk népzenéjét a „dögös cigányokkal", „gyepmesterekkel" . A magyarok közül persze senki sem ismerte e2;eket a dalokat, de nem is ilyeneket szerettek volna hallani a rádióból „gagyi népdalok"-ként. Érdekes, hogy a zenész cigányok szerepeltetése valamely falu nevében már sokkal inkább elfogadott, sok helyen büszkék rá a magyarok vagy a románok, hogy az ő cigányzenészeik rádióban, tévéműsorban szerepeltek, vagy hanglemez jelent meg velük. A polgárosulás rendszerint etnikailag is differenciáltan történt. Ezáltal a korábban már közössé vált dallamrepertoárt az egyik etnikumnál fölváltotta az újabb polgári kultúra (pl. magyar nóta), a másiknál viszont megőrződött, és 2-3 generációváltás után már feledésbe merült a relatív eredeti állapot. A hetvenes évek végén jelen voltam egy Háromszék megyei lakodalmi mulatságon, ahol az egybekelő fiatalok az akkor útjára induló erdélyi magyar táncházmozgalom tagjai lévén, a násznép fiatalabb rétegét városi táncházasok, egyetemisták tették ki, az idősebbek pedig a vőlegény helybeli rokonságából, ismeretségi köréből kerültek ki. A zenét városi Az adatközlők között valóban voltak sintérek is. 105