Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/4. (1995-1998) (Szombathely, 1999)

II. Hagyomány és korszerűség. A néptánc és népzenei hagyományok szerepe a nemzeti identitás formálásában. Konferencia: Körmend, 1996. május 25–26. - Pávai István: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Erdélyben

PÁVAI I.: A népi és nemzeti kultúra viszonyának néhány zenei aspektusa Eidélyben het fejleszteni egy olyan zenei stílust, amelyet még legapróbb elemeiben is áthat ennek a tiszta forrásnak átható ereje" [...] „Az volt a lényeg, hogy elsajátítsuk parasztságunk zenei nyelvét, ahogy a gyermek megtanulja anyanyelvét, és e zenei anyanyelv birtokában azt természetes, mondhatnám ösztönös kifejezőeszközként használjuk" - írja Bartók.

6 Nos, az általa itt gyűjtött, gazdagon díszített pentaton dallamok

7 nagy részét, de különösen magát a díszített éneklésmódot a régi Csík megye falvai közül ma csupán a Gyimesekben találjuk meg. Sőt ezl az előadásmódot és repertoárt napjainkban románosnak, legjobb esetben „csángó;;"-nak tartják a székelyek. Ez a jelenség tulajdonképpen beteljesedése annak a folyamatnak, amelyet a régebbi dallamrepertoár pusztulásával kapcsolatosan Bartók tapasztalt és Gyergyó-kilyénfalvi párbeszéd címmel leírt abban a nevezetes, Geyer Stefinek címzett levelében.

8 A díszített előadásmód kiveszéséről („melizmás <;nekmód") Kodálynak van egy, még a harmincas évek elején leírt megjegyzése: „Sokan egyszerűen oláhnak tartják".

9 A saját kultúra megtagadása, egy másik etnikum kultúrájába való utalása nem új keletű magatartás, a magyar értelmiség körében is megfigyelhető. Egyrészt a korábban magyar, de már egy vagy több helybeli etnikum (cigány, román) repertoárjába átcsúszott dallamkészletet, másrészt a kevésbé ismert más ma:*yar tájaknak a sajátjukétól eltérő hagyományát érzik idegennek. Kádár József írja 1903-ban Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában a székiekről: „Énekükben \,m valami a bús merengésből, mely ismétlődő vontatott motívumokban nyer kifejezést. Este ha széki legényt távolból hallunk énekelni s a szöveget nem vehetjük ki, szinte azt gondoljuk, hogy a Si naj dalé... féle oláh melódiát halljuk".

10 Még érdekesebb Mailand Oszkár vélekedése (1901), aki folklorista volt és a román-magyar kölcsönhatásokat tudatosan kutatta: „Az átvétel terjesen öntudatlan, bizonyítja ezt a következő eset. Szent-Gericzén megnéztem a tánczot. A czigány oláh tánczdalokat játszott s a fiatalság vígan járta az oláh tánczokat. Megbotránkozva kérdeztem a bírót, a ki tősgyökeres székely ember s avval dicsekedett, hogy 60 éve daczára, mikor jó kedve van, még most is tánczol: „Miért engedi meg, hogy a czigány oláh nótákat, tánczokat húzzon?" - A bíró megbotránkozott s váltig erősítette, tiogy ezek nem oláh tánczdalok s ennek bizonyítására tanukat is hívott fel. Nem volt kivel beszélnem, mert talán a nemzeti önérzetet sértettem volna, ha állításomhoz szigorúan ragaszkodom. Csak a később húzott magyar nótára lejtett, helyesebben ropott tancznak az előbbitől elütő sajátosságaira figyelmeztettem a bírót, a ki belátta, hogy ez bizony más táncz s megígérte, hogy ezután csak ilyen tánczot ещ,

ed meg. A muzsikus-czigány szerepel itt, mint az idegen dallam terjesztője, mert úgy az oláh, mint a magyar vasárnapi táncz alkalmával ugyanazon egy pár betanult nótát játssza el válogatás nélkül".

11 Minden bizonnyal a forgatós táncot láthatta Mailand, amely 6 Bartók Béla 1944/1989. 185; 1941/1989. 158. 7 Rácz Ilona 1972. 8 DeményJános 1976. 120-123. 9 Kodály Zoltán 1993. 204. 10 Kádár József 1903. 399. 11 Mailand Oszkár 1905. XVII-XVIII. 100