Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

KULCSÁR MIHÁLY: NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÁRPÁD-KORI KARIKAÉKSZEREK VISELETÉNEK KÉRDÉSÉHEZ t. 21, XLVI. t. 20.) is láthatunk, bár ezeknél csak a karika egyik végét lyukasztották ki, valamint ugyanezt megfigyelhetjük az S-végű karikák egyik csoportjánál (RUTTKAY 1979 41. kép, NECHVATAL 1985 Obr. 2. 8., TUREK 1948 Obr. 6. 1.) is. Az előbbieknél közelebbi párhuzamként említhetők a ducoi temető mindkét végükön ellapított és kilyukasztott nagyméretű hajkarikái (RUTTKAY 1979 40. kép). A díszítőrendszer analógiáit (ellapított, rovátkolással díszített végződés) szintén megtaláljuk a hajkarikák között, például a ószéplaki temető 443. sírjában (2. t. 8.) II. László magyar király (1162-1163) CNH. I. 96. denárával együtt került elő egy példány (KRUPICA 1978 229, XXX. t. 15.), s hasonló darabokat Barátkáról (HABOVSTIAK 1963 Obr. 18. 9. és 11.), valamint a baracsi temető 202. sírjából (2. tábla 10.) is említhetünk.

9 A - talán kissé bonyolultnak tűnő - tipológiai elemzés eredményeit röviden összegezve elmondhatjuk, hogy nem sikerült olyan technikai és díszítésbeli jellemzőt találni, amely kizárólag csak az ékszerek egyik csoportjának sajátja és a másikkal egyáltalán nem hozható kapcsolatba. Láthattuk, hogy karpereceken megfigyelhető szerkezeti elemek és megoldások ugyanúgy feltűnnek a hajkarikákon is. A karperecként és a hajkarikaként meghatározott darabok tehát tipológiai úton nem különíthetők el egyértelműen. 2. Méretek A szóban forgó ékszerek karperecként való meghatározásánál egyik fo szempont volt a karikák nagy átmérője, éppen ezért szükséges néhány gondolat erejéig ezekre is kitérni. Az Abaújváron, Baracson (2. t. 2.), Nagyecseden és Pusztaszentlászlón (1. t. 2.) előkerült köpűs karikákat hajkarikáknak kell tartanunk, előkerülési helyük és kis méretük egyértelműen erre utal. Csak a nagyobb méretű darabok esetében merült fel a karperecként való meghatározás lehetősége. Ezek átmérője általában 4 és 6 centiméter között mozog, ennél nagyobb, 7 cm körüli példányokkal csak elvétve találkozunk. Az 5,2 cm-es bajóti leleteket gyermek-karpereceknek tekintették (HÖLLRIGL 1930 156; PARÁDI 1975 130; MRT 1979 48.). 9 Ennek kapcsán a következőket szükséges megjegyezni: Mint a közölt ábrákon is látható, a balmazújvárosi karika és a többi darab zárószerkezete nem teljesen azonos (egyik esetben a huzal ellapítása vízszintes, a többinél függőleges irányban történt), illetve a hajkarikák esetében csak az egyik véget lapították el és díszítették rovátkolással. E különbségeket figyelembe véve sem tartom azonban karperecnek a balmazújvárosi darabot, mivel egyrészt nem ismerek hiteles sírleletből származó hasonló darabot, másrészt e példány zárási és díszítési módja nem idegen a hajkarikáktól sem. Egyébként a fent bemutatott karikaékszerek közül leginkább azok képzelhetők el karperecként, amelyeknek mindkét végét köpűdísszel láták el illetve felhajlították. A ducoi és krasnoi rokon darabok azonban egyértelműen bizonyítják, hogy ezek is hajkarikák voltak, továbbá a mindkét végükön díszített példányok az s-végű karikák kőzött sem ismeretlenek (NECHVATAL 1985 441, Obr. 2.9.). A karikák mérete csak a kisebb példányok esetében bír bizonyító erővel. Ezek a 2-3 cm átmérőjű tárgyak még gyermek-karperecként sem képzelhetők el. Ezzel szemben a nagyobb méret még nem zárja ki azt, hogy az ilyen darabokat is hajkarikának határozzuk meg. Mint a 2. táblázatban is látható, a sírleletekből ismert, biztosan hajkarikának meghatározható példányok között sem ritkák a nagy méretűek. Hasonló a helyzet az S-végű karikák esetében, ezek között is találunk 4-6 cm-eseket - például Abaújváron, Őszépiakon, Zabolán (GÁDOR 1980 Abb. 13. 12., 15.; KRUPICA 1978 222, 232, 253, 256; SZÉKELY 1993-1994 284.) -, sőt egyes darabok átmérője néha még a 8-9 cm-t is eléri (NECHVATAL - RADOMERSKY 1964 661, Obr. 196; NECHVATAL 1985 441, Obr. 2.4.). Ugyanígy a felhajtott végű karikák között is számos nagyméretű példány található (RUTTKAY 1986. Taf. 11, KRUPICA 1978 217.), amelyeket ismételten hajkarikáknak határozhatunk meg. A nagy méretek tehát önmagukban még nem cáfolhatatlan bizonyítékai a karikaékszerek karperec voltának - a nyáregyázai kincsleletben például az egyik karpereccel szinte azonos méretű S-végű hajkarikát (átmérőjük 4,4-4,6 cm ill. 4,2 cm) találunk (PARÁDI 1975 124.) -, funkciójuk meghatározásához szükséges megvizsgálni sírbani helyzetüket is.

10 3. Lelokörülmények A köpűs karikák funkcióját legbiztosabban a hitelesen feltárt és dokumentált sírleletek alapján határozhatjuk meg. A bolygatatlan sírokban ugyanis eredeti, a viseletben elfoglalt helyükön találjuk meg ezeket az ékszereket. A kincsleletek és szórvány darabok ebből a szempontból nem szolgáltatnak értékelhető adatokat. Mielőtt rátérnénk ezek értékelésére, érdemes behatóbban megvizsgálni a már említett hódmezővásárhelyi sírlelet előkerülésének körülményeit (2. t. 11.). A lelet feltárója, Varga Antal 1894-ben megjelent publikációjában erről a következőket írja: „...egy csontvázon 2 db. ezüst karperecz találtatott oly módon, hogy a csontváz két karja a mellre téve nyugodott, de az egész csontváz annyira el volt korhadva, hogy a karpereczek is nem a karcsonton (kiemelés tőlem K.M.)

; hanem a mellüregben voltak." (VARGA 1894 138.). Átmérője a közölt rajz alapján 4,7 cm, eszerint inkább gyermek10 A nagyobb átmérőjű karikák interpretációja, különösen ha nem in situ talált sírleletekről volt szó, gyakran okozott nehézséget. Ezzel a problémával nem csak a magyar kutatók szembesültek: „.„ im 12. Jh. bis zu 7 cm, bis die Ringe im 13. Jh. schliesslich noch grössere Ausmasse erreichen. Diese Formen wurden wegen ihrere ausserordentlichen Grösse als Arm-, oder Halsringe gedeutet, aber mit Unrecht. Ein Fund aus dem Gräberfeld der späten Burgwallzeit in Prachovské skály beweist nähmlich, dass auch die grossen Stücke als Haarzierat anzusehen sind: beiderseits des Schädels einer Bestattung lagen hier nähmlich S-förmige Schläfenringe, deren Durchmesser 9,2 cm betrug." (HRUBY 1960 1-5.). Néhány morvaországi kincsleletből (Babire, Strelice, Veseli) a fentieknél jóval nagyobb méretű S-végű karikákat is ismerünk, ezek átmérője nem ritkán a 10 cm-t is meghaladja (HRUBY 1960 87-90.). 255