Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA karperecre gondolhatunk (sajnos a leírásban nem találunk adatot az elhunyt életkoráról). A múlt századi feltárások módszereiket, szakszerűségüket és dokumentálásukat tekintve saját koruk igényeit minden bizonnyal kielégítették. A mai követelményeknek azonban már nem felelnek meg, emiatt adataik a legtöbbször fenntartásokkal kezelendők. Az előkerült leletek interpretálásában, mivel azt általában csekély számú analógiára támaszkodva kellett elvégezni, sokszor más korszakok tárgyi anyagára támaszkodtak, megpróbálták azokból levezetni őket. Ennek egyik jellemző példáját láthatjuk a Felsőszentkirályon előkerült övgarnitúra esetében: Szabó Kálmán mellékszijas övként rekonstruálta, a cimerpajzs alakú veretek szerinte a kisszijvégeknek felelnének meg. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a szerzőt véleményének kialakításában az ugyanilyen típusú népvándorlás-kori övek motiválták. Párhuzamként egy avar-kori övet mutat be a csunyi temetőből. (SZABÓ 1938 78, 366367. kép). Tévedését később Pálóczi-Horváth András korrigálta (PÁLÓCZI-HORVÁTH 1972 189-190.). Hasonló jellegű problémák merülnek fel az említett hódmezővásárhelyi sír karpereceinek esetében is. A sírrajzok és a pontos sírleírás hiánya megkérdőjelezik a hitelességét. Mivel maga a feltáró írja le, hogy a tárgyak nem a karcsontokon találtattak, szinte biztosra vehető, hogy az előkerült ékszerpár meghatározásában Hampel eredményeit vette át, akinek a századforduló idején a hazai kutatásban betöltött meghatározó szerepe közismert. Másrészt az a tény, hogy a hódmezővásárhelyi sír előkerülése óta eltelt száz esztendőben nagyobb számban ismertté vált, sírleletből származó köpűs karikák közül egyetlen példányt sem találtak a karcsontokon, szintén kérdésessé teszi a fenti adat megbízhatóságát. Mint korábban már megállapítottuk, a köpűs karikák kisméretű példányainak hajkarikaként való meghatározásához kétség sem fér, ezért ezeket a további vizsgálatból kihagyhatjuk. A nagyobb átmérőjű darabok közül a koponya mellett találták a következőket: Cegléd-Madarászhalom 110. sír, Csengéié 17. sír, Csepreg 33. sír (1. t. 3-4.), Eger 290. sír, Kaposvár 25. (1. t. 13.), 128., 249., 258., 575. (2. t. 3.), 617. (1. t. 8.), 839. és 1075. sír (2. táblázat). Ezek méretük alapján akár karperecek is lehetnének, de előkerülési helyük minden kétséget kizáróan utal funkciójukra. A Budapesten előkerült ékszerpár előkerülési körülményeiről csak annyit tudunk, hogy sírból származnak. Az egyik darabra S-végű hajkarikát fűztek fel, ennek alapján ezek is hajkarikák lehettek. Szob-Bészobon az 1920-1930-as években Horváth Adolf János tárta fel a település templomát és a körülötte elhelyezkedő temető részletét. A Nemzeti Múzeum leltárkönyve szerint a 7. számú feldúlt (MRT 1993 340.) sírból származik két darab (2. t. 6-7.), a kö• pűs záródású karikákhoz hasonló bronzkarkötő.

11 Horváth A. János azonban kéziratos feljegyzéseiben sem az általa feltárt sírok leírásánál, sem a szórványként előkerült leletek között nem említ karperecet (MRT 1993 341.). A Hajdú-Bihar megyei Tégláson Gazdapusztai Gyula tárt fel egy középkori temetőrészietet. A templom bejárata közelében lévő gödörben „... számos koponyán és hosszúcsonton kívül egy rossz ezüst karperec is volt. Ez ovális alakú, egyik vége letörött, a másik pedig valamilyen díszítésben (talán állatfej?) végződhetett, amely szintén hiányzik." (GAZDAPUSZTAI 1962-1964 121.). A kérdéses példányt

12 a fenti leírás alapján csak szórvány leletként tudjuk értékelni. A Zenta melletti Paphalom középkori temetőjének feltárása során a 142. sírról az alábbiakat írta Foltiny István és Korek József: „Feldúlták. A csontok nagyrésze nem feküdt eredeti helyén. A medence tájékán kerekátmetszetü bronzkarperec helyezkedett el. Az egyik vége hegyesedő, a másik viszahajlított. Átm 4 cm." (FOLTINY - KOREK 1944-1945 160.). A sírleírásból tehát egyértelműen kiderül, hogy az említett lelet nem a karcsontokon került elő, ennek ellenére újabban szintén karperecnek határozták meg (STANOJEV 1989 106.). Érdemes még megemlíteni az egri várban található Árpád-kori temető feltárása során napvilágot látott köpűs karikákat. A Setét kapu közelében nyitott „A" jelű szelvény keleti részében lévő sírok közé egy nagyméretű gödör ékelődött, mely több sírt elpusztított. (KOZÁK 1978-1979 160.). Kozák Károly osszáriumnak határozta meg, s a következőket írta róla: „... feltárt része alapján nem állapíthatjuk meg biztosan, hogy megbolygatott sírok bedobált csontjait, vagy egy gödörbe temetett vázak maradványait találtuk itt meg. Az utóbbi lehetőség mellett szól például az elektronból készült vékony karperecpár." (KOZÁK 1978-1979. 11. j.). A szóban forgó leleteket tehát ebben az esetben sem a karcsontokon találták. A 6,3 és 6,4 cm átmérőjű példányok meghatározásában a szerző Parádi Nándor munkáját követte (KOZÁK 1978-1979 12. j.). Minden bizonnyal nem lehet puszta véletlen, hogy a „karperec"-pár mindkét darabja előkerült. A gödör asasa során több sírt is megbolygattak: így pusztították el a 220. sírban nyugvó nő csontvázának felső részét, Ezúton szeretném megköszönni Révész Lászlónak, hogy a tárgyak bemutatását lehetővé tette. 12 A szóban forgó példányt Kovács László a 10-11. századi állatfejes karpereceket feldolgozó munkájában a csak a szakirodalomból ismert, hiányos adatokkal rendelkező darabokat magába foglaló 5c csoportban említi (KOVÁCS 1994 129., 137.). Hasonlóképpen megemlíti M. Kozák Éva is a vértesszentkercszti apátság feltárásának feldolgozása során (M. KOZÁK 1993 27.). E két adat azonban a későbbiekben megtévesztő lehet, ezért fel kell hívni a figyelmet arra, hogy mindkét szerző csak a feltárásról megjelent kutatási jelentést használta (GAZDAPUSZTAI 1963 83-84.), amelyben valóban állatfejes karperecről olvashatunk. A rövidesen megjelent teljes publikációban szintén állatfejes karperecről esik szó, azonban a bemutatott fénykép alapján bizonyos, hogy nem az öntött állatfejes karperecek egyik példányáról van szó, inkább egy (a fenti tipológiai rendszer 2. típusába tartozó) köpűs karikára kell gondolnunk (GAZDAPUSZTAI 1962-1964 121, VII. t. 2.). 256