Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)
Ilon Gábor: Egy újabb adat a 7. századi avarság Pápa környéki csoportjához. A Kemenshőgyész-homokbányai temetőrészlet
ILON GÁBOR: EGY ÚJABB ADAT A 7. SZÁZADI AVARSÁG PÁPA KÖRNYÉKI CSOPORTJÁHOZ den bizonnyal azt sem eredeti helyén. Az alsó íjkar csontjai igen töredezettek. így hitelesen sem az íj méretére, sem annak sírba helyezéskori állapotára nem tudunk következtetni. A felső íjkarhoz hasonló javított, szegecselt, tehát erősen használt íjakat helyeztek pl. a közép avar kori Szeged-Fehértó „B" 29-30., és 32. sírjába. Ezek azonban erőteljesen szélesedő végűek. A mi keskeny íjkarunk szélei megközelítőleg párhuzamosan futnak, ami a Szeged-Fehértó „A" temető (kora avarkor, 2. avar hullám) 26., 41. és 63. sírjaira is jellemző (GARAM 1987 19. t. 18; MADARAS 1995 77, 188190/5-7. t., 89/4. t., 92/7. t., 95/10. t.). További jó, de nem javított darabok párhuzamai találhatók a kora avar kori csókái 45., 47. (KOVRIG-KOREK 1960 101. t. 1, 3-5.), a környei 78., 109., 147. sírban (ERDÉLYISALAMON 1971 12. t., 19. t., 25. t.), és a kiskörei temető korai/közép avar periódusába (7. század utolsó harmada) sorolt 24., 109., 121. és 123. sírjában (GARAM 1979. 53, és 8, 18-20. t.), valamint a Tiszavasvári 1. (CSALLÁNY 1960 53, 12. t. 50.) és a Jászapáti 84. sírban (MADARAS 1994 131-132, 12. t.). A móri sírok és az iváncsai sír íjkarjaira ugyanez jellemző (TÖRÖK 1954 58; BÓNA 1970 9. kép 1.). Az íjkar szélességi méretadata (2,5 cm = keskeny?) alapján még ma is bizonytalan lenne az időrendi besorolás (SZABÓ 1968 51-52.). Háromélű nyílcsúcsokat találtunk a 3., a. 4. és az 5. sírban. A 4. sír rablottságának foka és mikéntje miatt az eredetileg behelyezett nyílszám megállapíthatatlan. Az 5. sírba két nyílvesszőt helyeztek a jobb láb külső oldalára. A tegezre utaló nyomokat itt nem tudtuk megfigyelni. Hasonlóan helyezték el a nyílvesszőket a környei 147. sír harcosa mellé (ERDÉLYI-SALAMON 1971 36. t.). A 3. sírban a favázas, vas merevítő lemezes (Id. a lemezen a fa töredékeit!) bőr (?) tegez egy részének maradványait találtuk meg. Megfigyelésünk szerint a tegez viseleti helyén maradt (SZŐLLŐSY 1992 460.), de kikapcsolták a vas övzáró horoggal (3. tábla 12., 910. tábla; HORVÁTH 1991) záródó övet és a tegezt а temetéskor fordíthatták meg. Ezért a feltáráskor a nyílveszőket csúccsal a fej felé irányítva találtuk meg. Ezt az eljárást a jól dokumentált móri 21. sírba temetett harcos csontlemezes szájú tegeze és a nyílhegyek helyzete igazolja (TÖRÖK 1954 2. kép). Ugyanilyen helyzetben találták meg a nyílcsúcsokat pl. a Linz-zizlaui 74., és a nagyharsányi 59. sír harcosának, valamint a környei 109., 149. sír fegyveresének esetében is (SZABÓ 1965 49; PAPP 1963 130, 23. kép; Ha ezt a hipotézist elfogadjuk, akkor néhány avar kori (LÁSZLÓ 1955 47,61. és 80. ábra) rekonstrukciót természetesen csak a temetéskori állapot rckonstukciójaként értelmezhetünk. Vagyis; a vessző hegye az élet során nem, csak a toll állhat a tegezszáj felé, hiszen a nyílcsúcs éle elvághatja a harcos kezét (H. HANNYHORVÁTH 1995 123, 127.). A régebbi (LÁSZLÓ 1944 343.), de ma is élő (MESTERHÁZY 1994 321.) hasonló, a honfoglalókkal kapcsolatosan tett megállapítások - idejétmúltak! Ugyanakkor elkerülhetők azok a viták, amelyeket a praktikum, de a különböző korból származó ábrázolások (SZŐLLŐSY 1992 16, és 4. kép) is egyébként egyértelműen cáfolnak. ERDÉLYI-SALAMON 1971 36-37. t.). A szegvári sírban - a rekonstrukciós rajz szerint - a nyílcsúcsok a kemeneshőgyésziekkel azonos módon álltak. A tegezt a kora avar korban megszokott régióba helyezték (BÓNA 1979 8, 29, 1. kép), vagy hagyták. A Kecskemét-Sallai utcai sírban csak az akasztóhorog maradt a helyén (H. TÓTH 1981 13, 26-27, 2. és 14. kép). A kemeneshőgyészi vas övzáró horog legközelebbi párhuzamai a már említett kecskemétivel, a szebényi 117. sírból származó darabbal és egy közelebbről ismeretlen lelőhelyű dunántúli példánnyal együtt a Kalmár-féle VII.B. csoportba tartoznak (KALMAR 1943 156, 26. t. 16-17.). Újabb hasonló és jól megfigyelt példányokat ismerünk a kunpeszéri 7. századi temetőből (HORVÁTH 1991 209, 4. t., 5. t. 2.). A tegezben - talán rangosabb személyre valló - hat nyílvessző volt. A nyílvesszők számából azonban csak nagy óvatossággal szabad a társadalmi hierarchiával kapcsolatos következtetéseket levonni, ahogy ezt már korábban is jelezte a kutatás (BÓNA 1970 255.). Jó példa erre a környei temető, ahol nyilván a katonáskodással, felfegyverzéssel hozható összefüggésbe a nyílcsúcsokkal ellátott sírok magas esetszáma (152 sírból 22-ben). Ugyanezt a véleményünket más oldalról megerősíti pl. az igari II. férfisír, ahol a bizonyosan magasabb rangú személy is csak négy nyílvesszőt kapott (FÜLÖP 1988 161.). Másként; a nyílszám csak egy temetőn belül alkalmazható a társadalmi hierarchia vizsgálatánál. A TEMETŐ KORA A 3. sír díszítetlen ezüst lemezes hajfonat/ varkocsszorítós (3. tábla 1.) férfija nyilván előkelőbb (TOMKA 1971 87; SZENTPÉTERI 1990 3. táblázat) helyet foglalt el a közösségben. A Tótipuszta-Igar kör (670-680 körül benyomuló onogur-bolgár elemek) időszakára datálható, páros tárgytípus (BÓNA 1970 251; BÓNA 1984 325-326; BONA 1988 172-173.) legjobb párhuzamai a Jászapáti 210. és 300. sírból származnak (MADARAS 1994 139-140, 33. t. 210/4., 41. t. 300/1). Fülbevalók. A 4. sírban talált példányok (4. tábla 5., 7.) párhuzamai ismertek pl. Kisköre 22. sírjából (GARAM 1979 71, 7. t.). A szórvány fülbevaló tömör (?) gömbcsüngője (7. tábla szórvány) a 7.század közepe táján készített, férfi (?) által viselt fülbevalóhoz tartozhatott (CSALLÁNY 1960 69-70; SZABÓ 1965 48.). Övveretek és mellékszíjvégek. A 3. sír bizánci hatású préselt rozettájának (3. tábla 20.) megfelelőit ismerjük a kora avar korra keltezett Pápa-úrdombi 1. (JANKÓ 1930 87. kép 3.), az iváncsai (BÓNA 1970 7. kép 1-30.) és a csengelei 32. sírból (TÖRÖK 1984 55, 4. t. 18-21.), a győri 106. (FETTICH 1943 106, 9. t. 8.), a kora avar kori környei 78., 109. és 149. (ERDÉLYI-SALAMON 1971 41-47, 70-71, 12. t. 1320., 19. t. 26-37., 26. t. 1-2.), a várpalotai, a 7. sz. utolsó harmada elé datált 202. (ERDELYI-NÉMETH 89