Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Ilon Gábor: Egy újabb adat a 7. századi avarság Pápa környéki csoportjához. A Kemenshőgyész-homokbányai temetőrészlet

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1969 15. t. 8.), valamint a közép avar kiskörei 27. és a Jászapáti 88. és 319. sírjából (GARAM 1979 30. t. 1-4; MADARAS 1994 123, 14. t. 88/8., 43. t. 319/2.). Ugyanilyen rozetta pozitív préselőmintája származik a fönlaki (Felnac) kora avar ötvöskovács lovassírjából (FETTICH 1926 32., V.t.26., BONA 1988

3 166-167.). A gátéri 11. sír „nyeles" veret préselőmintáján a központi dísz a rozetta egy variánsa (FETTICH 1929 12. t. 8.). A 4. sír préselt, indadíszes „nyeles" véreiének (4. tábla 6.) legjobb, szinte teljesen megegyező példányát a solymári 25. lovassírból (idős férfi) közölték, amelyet publikálója (TÖRÖK 1994 11, 43-44, 11. t. 22.) 635670 közé keltezett. Az indadísz egyik analógiájaként említhető a gátéri 11. sír „nyeles" veret préselőmintája (FETTICH 1929 12. t. 8.). Az 5. sír négyszögletes préselt öweretének jó analógiái származnak a Jászapáti 119. sírból (MADARAS 1994 121-123, 18. t. 119/3.). A 4. sír övveret felerősítő kapcsának (4. tábla 1.) párhuzamait ismerjük pl. a kora avar korra keltezett (pontosabban: 7.század közepe) tarnaméraí A. sírból és a jánoshidai 26. sírból, de a Pápa-úrdombi 1. sírból is (SZABÓ 1965 41, 46, 7. t. 12-18; ERDÉLYI 1958 11, 57, 12. t. 5; JANKÓ 1930 128, 87. kép 14.). A felerősítésnek ez a módja erre az időszakra jellemző (CSALLÁNY 1960 66.). A 3. sír U-alakú, egyszerű, lemezes és díszítetlen szíjvégeinek hasonmásai ismertek pl. a környei 16., 35., 50., 60., 147. sírból (ERDÉLYI-SALAMON 1971 2. t. 4-6., 5. t. 6., 6. t. 12., 25. t. 13-14., II. t. 23-25.), a móri 21. lovassírból (TÖRÖK 1954 54, 10. t. 8-10.), a várpalotai 199-200. kettős sírból (ERDÉLYI-NÉMETH 1969 188, 15. t. 5-6.), a gyódi 33. sírból (KISS 1977 6. t. 6.), a jánoshidai 16. sírból (ERDÉLYI 1958 8, 10. t. 2-5.), ismeretlen llh.-ről Szabolcs m.-ből és a Tiszavasvári 1. sírból (CSALLÁNY 1960 46, 9. t. 23., 55, 12. t. 30.), a hajdúdorogi 1. (KRALOVÁNSZKY 1992 120, 3. ábra 10-11.), a szegvári és a Jászapáti 110., 300. sírból (BÓNA 1979 8, 2. kép 15; MADARAS 1994 117-121, 17.t. 110/18., 41.t.300/5.). Az ilyen formájú lemezes szíj végeket a kutatás már régóta a korai avar korból eredezteti (CSALLÁNY 1960 66; SZABÓ 1966 49.), amelyek a 7. század utolsó harmadában is még a sírokba kerülhetnek (SIMON-SZÉKELY 1991 191.). A fegyveröv - kormeghatározásra ma még alkalmatlan - nagyméretű vas csatja a 3. és a 4. sír esetében is a jobb combcsont és a medence találkozásánál volt. A 4. sír tojásdad alakú gyöngye (4. tábla 10.) megengedi a 7. század utolsó harmadára (pl. Kisköre 22., Tiszavasvári 8. sír) történő keltezést (CSALLÁNY 1960 71, 17. t. 34; GARAM 1979 71, 7. t.; ТОМКА 1971 80.). Ilyet ismerünk a tótipusztai nyakékről is (BÓNA 1971 22. kép), de lengőcsüngőjű fülbevalóhoz is tartozhatott (PÁSZTOR 1986 128.). A 8. sír orsókarikája közelebbi kormeghatározásra alkalmatlan (TOMKA 1971 85.). A sírok tájolási adatai - ma már tudjuk - kellő óvatossággal az avar koron belüli korhatározásra is alkalmasak (TOMKA 1975 59-69.). Feltárt sírjaink tájolása (ÉÉny-DDk) igencsak megközelíti az észak-délt. Az ilyen irányításra a kora- és közép avar időszakból is említhetők példák a Kárpát-medence egész területéről Németszentpétertől (Sínpetru German - BÓNA 1988 167.) Gerlán (KÜRTI 1990 80.), Hajdúdorogon (KRALOVÁNSZKY 1992 117, 136, 2. ábra), Tarnamérán (SZABÓ 1965 42.), Bashalmon (CSALLÁNY 1960 59-60.), Kecskeméten (H. TÓTH 1981 П.), Móron (TÖRÖK 1954 54-56, 1. kép) és Várpalotán (NÉMETH 1969 196.) át Vaszarig (MRT 4. 256.). A sírok szinte egységes tájolása azonos a bashalmi és a taraamérai temetők feltárt részletével. A korszak értékelhető temetkezéseinek 52 %-ánál (azaz 67 lelőhelyen, amelyekből 63 a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon található) jellemző a Ny-K-i, illetve ÉnyDk-i tájolás. (LŐRINCZY 1992. 164.)

9 A Kisalföldön az Ény-Dk-i tájolás a 7. században lép fel, s ott idővel a temetők egyik csoportjában észak felé történik elmozdulás (TOMKA 1975 64-66.). Az egységes tájolás és a korai lemezes formák mellett a 2. lemezes csoport anyagának megléte alapján, a sírokba kerülés időpontja a 7.század utolsó harmada, a kora avar kor 3. illetve a késő avar kor 1., átmeneti fázisa (BÓNA 1988 440-441.), ami a temetőrészlet korát is meghatározza, A nem régész által kiemelt szárnyaslándzsát (8. tábla) tipológiai és az általam ismert irodalom alapján, a honfoglalás korra keltezném. Mérete szerint (46 cm) is legjobb párhuzama a túrócszentmártoni (Martin KOVÁCS 1971 5. ábra 2.).

10 A földrajzilag legközelebbi hasonló darabot (h = 36,5 cm) 1906-ban a Marcal folyóban találták (KOVÁCS 1971 4. ábra 3.). A feltárt temetőrészlet korát tehát nem általánosíthatjuk. A homokbánya területén elpusztított és azon kívül még feltárásra váró sírok között korábbiakat, de későbbieket - esetleg honfoglalás koriakat ? - is találhat a későbbi kutató. A TEMETŐ KITERJEDÉSE Fontos adatot tudtam meg a temető kiterjedéséről Koncz Ferenc hőgyészi születésű, Kemenesmagasi lakostól. 1943-ban, a mai bánya É-Ény-i részén, a mai szőlő és a bánya közötti földúttól délre (ma akácos sor) néhány m-re szülei homokot bányásztak. Lócsontokat, vas kengyeleket találtak. A gödör ma is látszik. Ez a most kutatott területtől kb. 250 m-re Ény-ra van. Kb. félúton (a mai és az 1943-as hely között) bontotta ki Horváth Károly a szárnyaslándzsát tartalmazó sírt. Ez a tudósítás is igazolja, hogy a nagy kiterjedésű temető sírjainak zömét elpusztították, s csak a temető déli részének néhány sírját tártuk most fel. Hogy kiterVizsgálódásunk szempontjából sajnálatos, hogy a szerző nem közölte a földrajzi nagytájak szerinti megoszlást és a lelőhelyek felsorolását is mellőzte. Szentpéteri József baráti közlése alapján azonban úgy tudom, legújabban elképzelhető, hogy az ilyen lándzsák már az avar korban is feltűnnek. 90