Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Kulcsár Mihály: Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák

22/3 (1992-1995) SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY PARS ARCHAEOLOGICA 1996 Ormándy János emlékének •• r A MAGYAR KÖZÉPKOR KUTATÁSÁNAK SZÁZ EVE SZENTES HATÁRÁBAN VISSZATEKINTÉS KÉT KÖZELGŐ ÉVFORDULÓ KAPCSÁN PASZTERNÁK ISTVÁN MTA Régészeti Intézete Budapest Itt álmodik Attila valahol... Fölötte bús darumadár dalol, Fölötte magyar ég kék sátora, S a hunok harca áll s hunok tora. Juhász Gyula: A szentesi határban (1926) Keressük őt, a nagy erős Vezért, Ki csillagokba nőtt, s szívünkbe fért, Kinek szent kardja s lelke győztesen Királykodott e földi tereken. A magyar táj ölelve rejti őt, Fölötte zúgnak viharok, idők, És hullanak a népek, csillagok: Attila jön! Hunok, virrasszatok! 1995-ben ünnepeljük Árpád népe Kárpát-medencei honfoglalásának ezerszázadik évfordulóját. Közeleg azonban egy másik, kevésbé ismert jubileum is. Két év múlva, 1997-ben lesz száz éve annak, hogy Csallány Gábor, szentesi ármentesítő társulati tisztviselő kezdeményezése nyomán megalakult a Csongrádvármegyei Régészeti és Történeti Társulat. Referátumom legfőbb célja - tisztelegve a nagy elődök lelkes munkássága előtt - főbb vonalakban vá-. zolni a folyamatot, melynek során a régiségek gyűjtésének, megóvásának feladata amatőrök jószándékú ügyködéséből állami feladattá vált. írásom égy szűkebb területen, a Csongrád megyei Szentesén szedi sorba a múzeumügy helyi történetének fejezeteit. Úgy hiszem azonban, e kisvárosi példa nem, vagy nem sokban különbözik Magyarország más, vidéki múzeumának történetétől. A fellelhető dokumentumok, és az irodalmi anyag összegyűjtésével, közzétételével szeretném bemutatni azt a kutató és feltáró munkát, melyet szentesiek és mások a határ középkori emlékeinek, leleteinek összegyűjtésében végeztek. A kutatástörténeti adatok mellett, ahol lehet, igyekszem múzeumtörténeti kitekintést is tenni. Azt hiszem, a szentesin kívül alig van hazánk mai határain belül olyan jelentősebb, múlt századi alapítású, ma is működő múzeum, melynek történetéről a mai napig nem jelent meg nagyobb lélegzetű, összefoglaló munka. Dolgozatom egy - tálán a centenáriumra elkészülő - múzeumtörténethez is adatokat szolgáltathat. A KEZDETEKTŐL A MÚZEUMALAPÍTÁSIG A magyar középkor régészetének kutatása - összefonódva magának e tudományágnak a szentesi megjelenésével - a múlt század utolsó harmadában kezdődött meg. Hiába állt fenn a Nemzet Múzeuma már jó hat évtizede, ez az Alföld középső, a tudományok korszerű eredményeitől szinte teljesen, elvágott területére alig volt hatással. A különféle munkák során, innen-onnan a felszínre kerülő ásatag világ inkább csak a gyerekek fantáziáját foglalkoztatta, mániákus turkálók érdeklődését kötötte le. A városban és a megyében ekkoriban semmilyen szakintézmény nem volt. Amint köztudott, Szeged a múlt században szabad királyi városként önállóságot élvezett, nem tartozott Csongrád megyéhez. Éppen ezért a szegedi Városi Múzeum „nem volt illetékes" Szentesen és környékén.

1 Néhány évtizeddel később, a szentesi Csongrád Vármegyei Múzeum megalakulása utáni időkben ugyan voltak viták a két szomszédvár, Szentes és Szeged múzeumának gyűjtőterülete körűi (RÓZSA 1994), de arra egyszer sem volt példa, hogy a „szegediek" Szentesig „merészkedtek" volna. Szentes egyébként hosszas vita után, 1878-ban vette át a csongrádi megyeszékhely feladatát Szegvártól és meg is tartotta 1950-ig. 277