Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Lengvári István: A wallersteini modell és a későrómai „barbár”-római kapcsolatok néhány kérdése Pannoniában

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA Római Birodalom területi egysége. A sejtszem felépítésből következően kimaradhattak területek, amíg a birodalom be tudta zárni a határvonalat (uo.). A pannóniai limes mentén élő barbárokat a wallersteini rendszer szerinti félperifériához sorolnám, leginkább a fent vázolt gazdasági potenciáljuk miatt. A későrómai limes Sarmatiae rendszer (SOPRONI 1969) (és a hozzá kapcsolódó Hatvan-Gombospusztai őrtorony (SOPRONI 1974); valamint a Visegrád környéki védelmi rendszer (GRÓH 1994) így jelképes, illetve a politikai értelmű félperiféria külső határaként is értelmezhető: mint egy szövetséges állam határa. Mivel Rómának nem volt egységes koncepciója a barbárokkal való együttélés módozataira, a más-más területek helyzeteire vonatkozó megoldásokat nem tekinthetjük analógiának. Rómának a birodalom határvidékein különféle kulturális, történeti háttérrel és harcmodorral rendelkező népekkel kellett hadakozni vagy együttélni. A béke viszonylag hosszú távú fennmaradása időben és térben a birodalom rugalmasságát mutatja. A barbárokkal folytatott kapcsolatok régészeti anyagát Pannóniára vonatkozóan több tanulmány taglalja, a barbaricumi római emlékanyag alapján (GABLER in PRK, 206-209 - korábbi irodalommal, újabban: BERECZ 1991, VAD A Y 1992), s ezen belül különös figyelem kísérte az úthálózat (korábbi irodalom: GABLER 1993 7. j.) és a pénzforgalom kérdését (GABLER-VADAY 1986 56. j.). A rómaiak szempontjából fontos volt a környező terület katonai és gazdasági felügyelete, e célt szolgálták például a nógrádverőcei, szobi, alsógödi, contra-aquincumi objektumok a későrómai korban. Hasonlóképp a birodalom határain túlra küldött kereskedők egyszerre lehettek hírszerzők is. A rómaiak részéről a szomszédokkal való kapcsolatokat egyszerre határozta meg a gazdasági rászorultság kényszere, illetve a félelem a betöréstől (melyet jól dokumentálnak az időről-időre megismétlődő kitiltások a folyó balpartjáról). Ugyanakkor a túloldalon - amint azt az MRT 9 is mutatja Aquincummal szemben sűrűsödnek a kvád és szarmata telepek és temetők. Kereskedőhelyre Aquincumból van példa (GABLER 1969 211; PETŐ 1992 14.): a szarmaták - immár letelepült életformával - állatot exportálhattak a rómaiaknak (PETŐ 1992 15.), s az aquincumi műhelyek a szarmatáknak termeltek. Lussonium római erődjében Visy Zsolt által vezetett ásatások (1. kép) során az 1988-as feltárások során két gabonatároló gödör (részletesebb feldolgozása párhuzamokkal: LENGVARI s.a.) került elő az erőd északi oldalán, melyek egy későrómai építményhez tartoztak (KISS M. 1992; 1993; s.a.; VISY 1991). A feltárást nehezítette a szelvény alatt húzódó újkori pince, mely all. gödör alatt be is omlott (felső átmérője kb. 130 cm volt). A 14. gödör 170 cm mély, felül 130 cm átmérőjű, legnagyobb szélessége 170 cm. A táEzúton is köszönöm az ásatónak, hogy a leletanyagot feldolgozásra átadta. roló gödrök nagymennyiségű leletanyagot tartalmaztak. Ali. gödörben bélyeges téglák, ólom, pajzsdudor, kerámia, állatcsont, mérleg, kolomp, mécsesek, orsógombok, bronzcsat, lándzsa, vasszögek; a 14. gödörben két vassisak és fülvédő, vaskarikák, kolomp, kerámia, ládikaveret, dörzstál, malomkő, vasnyárs, nyílhegy, bélyeges tégla és mázas kerámia töredékei kerültek elő (2. kép). A két gödörből előkerült leletanyag egészének vizsgálata külön tanulmányt igényel. Az üvegtáltöredék eredete nem tisztázott: vagy kölni, vagy keleti eredetű áru (CSIZMADIA 1992 35.). A pajzsdudor és pajzsfogó, noha etnikum pontos azonosítására nem alkalmas (legvalószínűbb a germán {keleti-gót} eredet), biztos, hogy nem római áru, hanem a 4. sz. végén a Barbaricumban elterjedt típus. A pajzsdudor legközelebbi párhuzamai: Csongrád, Berzsenyi u. 4. sír, és Tiszavalk szarmata temető 17. sírja (ISTVÁNOVITSKULCSÁR 1992 passim: GARAM-VADAY 1990 192 sk., Abb. 19.); térben pedig az újhartyáni harcos sírja (BONA 1961). Ugyanakkor a sisakok legközelebbi párhuzamai Intercisából valók (cf. HEKLER 1911; legutóbb: KOCSIS, MS. 123, 293. j.), bár a közzétevő nem zárja ki az idegen eredetet sem (HEKLER 1911 256 skk.). Az egymás mellett talált intercisai típusú sisakok és a barbár gyártmányú pajzsdudor és fogó azt jelenti, hogy katonai jellegű barbár és római felszerelés együtt került a gödörbe. Limes létesítményből Visegrád-Gizellamajor erődjéből került elő (GRÓF 1992 V. t.) hasonló darab. A tárgyakat a 4.-5. század fordulóján rejtették el (VISY 1991 264.), melyet megerősít, hogy a 14. gödörben Iulianus (355-60-ra) és Valens (364-365-re) keltezhető pénzei zárják az érmek sorozatát. A tárgyak azonos szinten és épségben kerültek a gödrökbe, nyilván azzal a céllal, hogy később kiássák őket. Erre azonban már nem került sor. Mindkét gödör gabonatároló verem volt, erre utal az, hogy faluk kitapasztott volt, és hogy nagyságuk is megegyezik későbbi korok hasonló objektumaival. Gabonamagvak a gödörből nem kerültek elő, egyébként is csak szenült formában maradhatnak ránk a magvak. A lussoniumi gödrök minden bizonnyal rendelkeztek valamilyen fa zárószerkezettel. Továbbá párhuzamok alapján feltételezzük, hogy a bolygatott felső talajrétegben helyezkedett el a gödör nyakának felső, elkeskenyedő része. A gödrökben a következő évi vetőmagot tárolták, hiszen a gödör gyakori felnyitásával a tárolt gabona nedvességet kapott volna, s így megrohadt volna vagy túl korán csírázásnak indult volna. A terület földrajzi adottságaiból (homokos/löszös talaj, dombokkal tagolt domborzat ill. a Duna időszakos áradásai) következően biztos, hogy (békeidőszakban) részben máshonnan látták el az erődöt gabonával, s annak lakossága kiegészítette a kapott ellátmányt saját gazdálkodása terményeivel. A lussoniumi gabonaleletek archaeobotanikai 2 r Lussonium - Ásatási Napló 1988. A lussoniumi katonai felszerelések katalógusát és értékelését e sorok írója készítette el, a készülő Lussonium monográfiában közlöm az említett tárgyakat és térek ki a datálási problémákra. 26