Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Lengvári István: A wallersteini modell és a későrómai „barbár”-római kapcsolatok néhány kérdése Pannoniában

LENGVÁRI ISTVÁN: A WALLERSTEINI MODELL ÉS A KÉSŐRÓMAI „BARBÁR" - RÓMAI KAPCSOLATOK... elemzése (KOVÁCS MS) azt mutatja, hogy kétféle búzát (közönséges {Triticum aestivum L., Triticum sp.} és tönké {Triticum dicoccum Schrank}) fogyasztottak. A tönkebúza a Barbaricumban jellemző, kisebb terméshozamú fajta. Mivel nem valószínű, hogy visszatértek volna a kevésbé produktív fajta termesztésére, kézenfekvő, hogy a kétféle fajta különböző eredetű: egyik a Barbaricumból, kereskedelmi cikként érkezett, míg a másik talán a rendes állami gabonaellátmány részeként. A gabona helyben, (talán a Duna túlpartján) való termesztése mellett szóló érv, hogy a rómaiak korában nem állt rendelkezésre olcsó szárazföldi szállítóeszköz (DUNCAN-JONES 1982 34.). A gabonát már az erődben Őrölték lisztté, erre utal a szépszámú őrlőkő. A gödrökből és az erődből több mezőgazdasági vaseszköz is előkerült: sarlók, fejszék, fűrészlap (LENGVÁRI MS). További leletek, többek közt nagyméretű, hombárszerű kerámiák (KISS M. 1992 III. t. 1.) és dörzstálak (KISS T. 1994) utalnak jelentős mezőgazdasági tevékenységre. Az itt élő lakosság minden bizonnyal a néprajzi leírásból (ANDRASFÁLVY 1975) ismert módon gazdálkodott az ártéri területen. Az állatcsontokról készített tanulmány (KÖRÖSI MS)

4 azt mutatja, hogy többségük (93.6%) háziállaté (szarvasmarha, sertés, kecske, ló, szárnyasok, kutya, macska), és az itt lakók kihasználták a Duna élővilágát is (amit a halszálkák, kagylóhéjak, teknőspáncél-töredékek mutatnak). Az állattenyésztésre utalnak az előkerült, egy lemezből hajlított vaskolompok. Az intenzív kereskedés egyik példájának tartják a minden bizonnyal szarmaták felé kereskedő római kereskedő árukészletéből való ordasi szfinx-amulettet, amelynek lelőhelye egy valószínűsített Lussoniumból kiinduló úton fekszik (WESSETZKY 1989 64.). A felhozott néhány adat, valamint a dunakömlődi római erőd késő római objetumai és leletei is azt bizonyítják, hogy a későrómai korban nem volt a rómaiak és a „barbárok" között jelentős életmódbeli különbség. Éppen a mezőgazdaság tekintetében fedezhetők fel hasonlóságok, például az állattartásban, a rómaiaktól átvett fajták tekintetében (BÖKÖNYI 1988 173.). A provincia és szomszédos területei szerves kapcsolatban álltak egymással, gazdasági szempontból is kiegészítették egymást, legalábbis a késő római korban. így semmiképp sem egy katonai-politikai bufferzónaként, hanem gazdasági szempontból (a wallersteini terminussal) félperifériaként kell meghatároznunk a barbaricumi népeket és gazdaságukat; melyet a birodalom provinciája is kiaknázott saját hasznára. A szorosabb gazdasági kapcsolatok a határ két oldalán élő népek életformájának kiegyenlítődéséhez vezettek; majd a betelepítésekkel és betelepülésekkel a különbségek megszűnnek. A lussoniumi anyag esetén ez jól tükröződik a kétféle katonai felszerelésben (római sisak és barbaricumi pajzs), illetve használati tárgyakban (a kerámiaanyagra 1. KISS M. tanulmányait). így itt (sem) kell „barbárokat" és „rómaiakat" megkülönböztetnünk. Az együttélést leginkább az aquincumi (ZSIDI 1987 69; NAGY 1993 353.) és az Ács-vaspusztai (GÁBLER 1989 444.) példával vethetjük össze, ahol a Valentinianus utáni időszakban egy Önmagát eltartó és megvédő lakosság élt. A feldolgozás nem terjedt ki az 1990 utáni ásatásokra. Sajnos nem történt meg a leletcsoportnak a barbaricumi állatcsontanyaggal való Összevetése sem. 27