Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Gróh Dániel–Gróf Péter: A Visegrád-lepencei őrtorony és a későrómai szoborlelet

SAVARIA A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE SZOMBATHELY 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA 1996 A VISEGRÁD-LEPENCEI ŐRTORONY ÉS A KÉSŐRÓMAI SZOBORLELET GRÓH DÁNIEL GRÓF PÉTER Mátyás Király Múzeum Mátyás Király Múzeum Visegrád Visegrád 1994 őszén a lepencei termálfürdő előtti parkoló építését megelőzően szondázó kutatásokat végeztünk a területen (1. kép). A gépi kutatóárokból több falmaradvány, omladék került felszínre. A lelőhelyen elkezdett feltárások során 4. század végi római őrtorony maradványai váltak láthatóvá (GRÓF-GRÓH 1995 67.). A 18,30 x 18,30 m-es, 170 cm falvastagságú, négyzet alapú építmény belső terét négy szimmetrikusan elhelyezett pillér tagolta, a bejárat a Duna felé néz. A falak tájolása mellékégtájak szerinti, alapozásuk 135 cm, a pillérek alapozása 150 cm. Az objektum kétharmada a 11-es sz. főközlekedési út alatt van, mivel az út e szakaszának építése idején, a 80-as évek elején a múzeumot nem értesítették épületmaradványok előkerüléséről. Mind a falak, mind az alapozás igen gondos munkával készült, építésükhöz kiváló kőanyagot (édesvízi mészkövet) használtak, a felületi habarcsot szinte vakolat-szerűén alkalmazták. Az őrtorony sarkait kváderkövekből falazták és a sarkokat külön is megerősítették. ÉK-i falát belülről még 20-30 cm-rel megnövelték, és itt készült el a derékszöges elfordulású, három lépcsőfokból álló feljáró kőépítménye is. A felső szintre való feljárást faszerkezetes rendszerrel (mozgatható létra) oldották meg, ennek elhelyezésére utaló nyomokat a falfelületben figyelhettünk meg. Az őrtorony bejáratának megmaradt küszöbköve lenyomataival megőrizte az épület építéstörténetének egy szakaszát. Az ajtó csapolásának helyét két persely is mutatja, jól láthatóan bizonyítva, hogy a bejárati nyílást beszűkítették. Az ajtó méreteit íves kopásnyomok alapján lehet azonosítani. Az ajtó betörését a mögé állított rudakkal próbálták megakadályozni. Ezek téglány formájú, kisméretű illesztőnyílásai is megvannak. A szélesebb bejáratot hosszabb ideig használták, mivel a szárgerendák kopásnyoma is sokkal erősebb. A kapu szűkítése után a külső küszöbkő és a további bejárat közti méretbeli kiegyenlítődést két íves vakolatszakasszal oldották meg, bár ez utóbbiak igazi rendeltetését egyelőre nem ismerjük. Az egész építmény több korábbi kulturrétegre épült. Ezek közül kiemelkedik az urnamezős kultúra váli csoportjának és a 2-3. századi római rétegnek a megfigyelhetősége. Érdekes, hogy az eddigiek alapján ez utóbbi réteg kb. 20-30 cm-es steril réteggel határolódik el az őrtorony járószintjétől, azaz építési idejétől. Korábban csatornaépítéssel megbolygattak egy Árpád-kori temetkezést. A leletek: csonttöredékek és ezüst, S-végű hajkarika, a tájolás valószínűleg ÉKDNy. A sír a lepencei termálfürdő területén korábban feltárt temetőhöz tartozhatott (SZŐKE 1976 71; SZŐKE 1977 49.). Az őrtorony belsejében értékelhető leletanyag alig volt, különösen szembetűnő a kerámitöredékek csaknem teljes hiánya. Megemlíthetők a bélyeges téglák (FRIGERIDUS DUX, TERENTIUS DUX), néhány I. Valentinianus-kori érem és különböző méretű, minden bizonnyal az épület elpusztult tetőszerkezetéhez tartozó, kovácsoltvas szeg. A torony belsejében tapasztott járófelület nem volt, mind a belső, mind a külső járószint alaposan lejárt, szilárd padlójú, több réteges. A bejárattól két méterre, a falakon kívül megtaláltuk az objektum amfibol-andezitből készült építési tábláját (2. kép). A felerősítését két „füllel" oldották meg. Az alsó és felső szélén fehér alapon vörössel festett rácsmintával és vonalkákkal díszítették. A betűk vésetnyomát szintén vörössel festették ki. A szövegsorok, szövegtükör és betűnagyság egyenetlenek, arra utalnak, hogy az írás készítője nem volt hozzáértő ember. A tábla felirata szerint: „A mi urainknak Valentinianusnak, Valensnek és Gratianusnak, a legnagyobb császároknak fejedelmi parancsára, valamint a kiváló férfiak közül való Eqitius comesnek, a hadsereg főparancsnokának rendelkezésére Foscianus, a Marsról elnevezett I. számú légió parancsnoka a rábízott katonáival együtt a parancsot végrehajtva ezt az őrtornyot az alapjaitól az utolsó simításig felépítette a mi isteni Gratianus császárunk 2. és a jeles férfiak közül való Probus consulsága idején" (Soproni Sándor fordítása nyomán), vagyis 371-ben készült el, de az őrtorony építésének idejére kérdéses, hogy érvényes-e ez az időpont. Erre utal a fogyatékos vésési technika, ami azért érdemel említést, mivel a Visegrád-kőbányai őr21