Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Gróh Dániel–Gróf Péter: A Visegrád-lepencei őrtorony és a későrómai szoborlelet

SAVARIA22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGÎCA torony ásatásakor, 1956-ban Soproni Sándor egy, a szövegében majdnem egyező (a consulok nevében eltérő) 372-re keltezett, szabályosan megírt, megfelelően vésett építési feliratot hozott felszínre (SOPRONI 1978 53.). A több darabra törött tábla körül három, fehér mészkőből készített életnagyságú szoborfej feküdt. Mindhárom műalkotás hiányos, mivel a nyakrész törött, így nehéz megállapítani, hogy önálló portrék vagy egész alakos szoborhoz tartoztak-e. A legkvalitásosabb munka minden bizonnyal tekintélyes hölgyet ábrázol (m: 25 cm) (3. kép). A szobor mindkét fülében egyszerű gömbcsüngős fülbevalót visel, halántékára fésült hajtincsei kissé elkülönülnek a teljes frizurától, melyet a fejre szabályos rendszerű hajháló(?) szorít. Az orr sérült, a szembogarak megmunkálása előrenéző, átható tekintetet idéznek elő. Ugyanakkor a készítő elképzelésétől távolálló idegenkezűség nyomai is felfedezhetőek a portrén. Erőteljes vésőnyomok mutatják a felsőajak eltávolításának szándékát, az orr vonalának és a száj ráncainak hangsúlyozását. Ezek a későbbi beavatkozások igyekeznek az arcnak férfias, katonás jelleget adni! A fiatal férfit ábrázoló, kevésbé jó kőanyagból készült portrén göndör haj, magas, nyílt homlok és élethű fülek a legfőbb jellegzetességek, az egész műalkotás felülete megkopott (m: 23 cm). Több gondot okoz a harmadik darab meghatározása. Ez a meghatározhatatlan nemű, leginkább gyermek ábrázolása, vállán ruhadísszel, esetleg egy mellette álló alak kezével, valószínűleg síremlékről leválasztott féldombormű töredék (m: 23). Mindhárom szobor homlok fölötti részénél vékony vakolatvonulat figyelhető meg, amely néhol a fül előtt és az arc egyes részein is követhető. Ez a jelenség a portrék el/befalazására enged következtetni. A szobrokkal és az építési táblával kapcsolatos fenti megfigyeléseink eredményeképpen összetartozásukat bizonyítottnak látjuk. Ha az összes adatot megpróbáljuk együtt szemlélni, kirajzolódik egy hipotetikus elképzelés értelmezésükre. Az építési táblán felsorolt három uralkodó kora nagyjából megegyezik a portrékról leolvasható koradatokkal (I. Valentinianus 371-ben 50, Valens 43, Gratianus pedig 12 éves). Az átalakított hölgyfej, ha a beépítés következtében a fülbevalók nem látszanak, lehet a császár ábrázolása. Eképpen a megfelelően elhelyezett építési felirat a császár és a társcsászárok portréjával adott esetben alkalmas valamilyen - egyelőre általunk nem ismert - ünnepi vagy rangos esemény elvárt demonstrálásához. A szoborfejeken kívül előkerült még egy másodlagosan felhasznált kőszobor is. A teljesen bevakolt kődarab megtisztítása után nyitott szájú, oldalra néző, talapzaton ülő oroszlán szintén fehér mészkőből készült, művészien kifaragott ábrázolása tűnt elő (a talapzat hossza: 37 cm, a szobor magassága: 34 cm) (4. kép). Igen valószínű, hogy párja is volt, de ez még nem került elő. A Visegrád-lepencei nagy őrtorony (kiserőd) és a szoborleletek valamint az építési tábla együttes előkerülése példa nélkül áll a hazai és valószínűleg a távolabbi területek emlékanyagában. Az őrtorony méretei nagyjából egyeznek a leányfaluiéval. A Valentinianusi korból négy építési táblát ismerünk: kettő Visegrádon, kettő Esztergom környékén került felszínre (PRK 1990 111.). Mindezek jelzik a Dunakanyar stratégiai szerepének, ezen belül a lepencei lelőhelynek kiemelt római kori jelentőségét. A kiváló minőségben megépített objektum a Lepence-patak völgyének bejárata előtt áll. Ezért a völgynek katonai és közlekedési jelentőségét és szerepét I. Valentinianus császár uralkodása idején és azt megelőzően - az újabb kutatások eredményeképpen - fokozottan figyelembe kell venni. IRODALOM GROF-GROH 1995 PRK 1990 SOPRONI 1978 SZŐKE 1976 SZŐKE 1977 GRÓF Péter-GRÓH Dániel: Római építészeti emlékek Visegrád térségében. Műemlékvédelem 39/2 (1995) 61-68. Pannónia Régészeti Kézikönyve. (Szerk: Budapest, 1990. SOPRONI Sándor: Der spatrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre. Budapest, 1978. SZŐKE Mátyás: Visegrád-Lepence. RégFüz Ser. I. No. 29 (1976) 71. SZŐKE Mátyás: Visegrád-Lepence. RégFüz Ser. I. No. 30 (1977) 49. DER WACHTURM VON VISEGRÁD-LEPENCE UND DER SPÄTRÖMISCHE STATUENFUND Während der Ausgrabung des Wachturms aus dem 4. Jh. von Visegrád-Lepence kamen drei Steinköpfe neben einem beinahe ganzen Bauinschrift zum Vorschein. Der Steintafel datiert den Bau des Wachturmes sicher ins Jahr 371 n. Chr. Die Identifizierung der Steinköpfe ist problematisch: Valentinian I., früherer Kaiser, Kaiserin? Dániel GRÓH - Péter GRÓF Mátyás Király Museum H-2025.Visegrád, Fő u. 23. 22