Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Dénes József: Castellum Guntionis

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA gátról a Kárpát-medence belsejébe vezető utak valamelyik folyóátkelőjénél helyezkedhetett el, valószínűleg az átkelő keleti oldalán. Tudniillik az a csata, amelyben a Nagy Károly környezetéhez tartozó két keleti határgróf- vélhetően a frank sereg két vezére - elesett, jelentős összecsapás lehetett. Ilyenekre fontos utak mentén, stratégiai jelentőségű pontokon szokott sor kerülni. Mint az közismert a 8-9. század fordulóján leginkább a régi római utak voltak használatban. Történeti forrásokból tudjuk, hogy pl. 791-ben Nagy Karoly hadserege az Arrabona-Savaria közti úton vonult vissza. Ennek az útnak a Karoling-kori használatát régészetileg is alátámaszthatja a Gabler Dénes által SárvárVégh malomnál feltárt temető. Eljutottunk oda, hogy castellum Guntionis-nak nagy valószínűséggel a Gyöngyös Rábába folyásánál kellett elhelyezkednie, ott ahol a római út átkelt a Rábán. Ott Is volt! Ezek után már könnyű dolgunk van, tudniillik az objektum helye ismert, sőt kisebb régészeti kutatás is folyt benne. A régészeti leletmentésre 1970-ben, illetve 1974-ben az ÉRTI (Erdészeti Tudományos Intézet) kísérleti erdőtelepének előkészítő munkálatai adtak lehetőséget. Jelenleg Sárvár, korábban Kissitke határához tartozik a sáncvár területe (ezért kapta a Sitkei-erdő elnevezést). A Rába folyó jobb partján található, pontosan szemközt a Gyöngyös Rábába torkollásával. Az alacsony fekvésű (151 m tszf. magasságú) területen a Rába és a Lanka patak gyakran változtatta erősen kanyargó medrét. Az egykori erődítményből a topográfiai térkép az É-i, ÉK-i sáncszakaszt jelöli, utóbbinál külső árokkal. Ennek hossza kb. 300 m. A vár egykori kiterjedését nem tudjuk pontosan megállapítani, valószínű 15 ha körüli lehetett. A lelőhely megközelítése a sárvári Rába-híd K-i oldalán található Herpenyő csárdánál É-i irányba, Ostffyaszszonyfa felé leágazó úton lehetséges. Az úton közel 3 km-t haladva a Lanka patak hídjánál ágazik le Saroltamajor, illetve az ÉRTI telep felé a bekötőút. A lelőhely a kísérleti telep bekerített területén van. A kutatást P. Buócz Terézia és Károlyi Mária végezték. A beszámoló szerint törmelékhalmokat, a település szélén pedig „hatalmas égett omladéktömeget" (égett sánc maradványait?) lehetett megfigyelni koraközépkori edény töredékekkel. Egyébiránt - az említett munkálatok miatt elegyengetett - sánc és árok vonalát az 1960-ben készült 10.000-es topográfiai térkép is jelöli. Sajnos a talajgyaluk sürgető közelsége miatt csak kisebb ásatásra volt lehetőség. A megfigyelt törmelékben másodlagosan felhasznált római tegula- és imbrextöredékek voltak. A telepen belül agyagtapasztású vesszőfonatos falú házak álltak. Noha az ásatok az előkerült leletanyagot összességében 11-12. századinak határozták meg, az mégis inkább a 8-9. századi lehet. Az ásatás anyaga jelenleg még közöletlen, Károlyi Mária szívességéből volt módom tanulmányozni. " BUÓCZ 1975 BUÓCZ - KÁROLYI 1971 DEÉR1965 HARMATTÁ 1960 KÁROLYI 1975 MAKKAY 1995 SZŐKE 1960 VÁCZY 1994 IRODALOM P. Buócz Terézia: Sárvár-Sitkéi erdő. RégFüz 1/28 (1975) 133-134, No. 189. P. Buócz Terézia - KÁROLYI Mária: Sárvár-Sitkéi erdő. RégFüz 1/24 (1971) 36, No. 52. DEÉR, Joseph: Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches. In: Karl der Grosse. I. (Ed: Braunfels, W.) Düsseldorf, 1965. 719-791. HARMATTA János: Adatok az avar hring kérdéséhez. ArchÉrt 87 (1960) 63-64. KÁROLYI Mária: Korai Árpád-kori falvak Sárvár környékén. Vasi Szemle 29 (1975) 228-235. MAKKÁ

Y János: Attila kardja, Árpád kardja. Szeged, 1995. SZŐKE Béla: Az avarok hringje. ArchÉrt 87 (1960) 61-63. VÁCZY Péter: A frank háború és az avar nép. In: Váczy Péter: A magyar történelem korai századaiból. Budapest, 1994.34-51. 174