Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: „Hohenbergtől Záhonyig”. Egy késő avar kori övverettípus vizsgálata

SAVARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA figyelmet a szerző az övveretek egy sajátos vonására: ti. a szíjvégeket nem egy vagy két öntvényből, hanem több darabból állították össze. A szíj vég külön kiöntött elő- és hátlapja közé egy oldalsó borítólemezt helyeztek, és a nagyméretű gömbsordíszítést pedig utólag forrasztották fel a véretekre. Vagyis négy önálló darabból állították össze a nagyszíjvéget. Az első közleményben publikált sírokon kívül még további 41 sírt tártak fel. A csontvázas sírok tájolása Ny, DNy. A mellékletek között drótékszerek, lemezgömbcsüngős fülbevalók, öntött, hegyesedő végű karperecek, pödrött végű karikák, nyitott gyűrűk, többtagú rúdgyöngyből álló láncok, tűtartók, és fibulák voltak (FISCHBACH 1897 133-137.). A jellegzetesen alpi-szláv környezetben előkerült hohenbergi veretek mellett az északkelet magyarországi Záhonyban, szórványként előkerült szíjvég (1. kép 2.) dolgozatunk másik vizsgált lelete. Ez is olyan területen került elő, ahol a régészeti leletek tanúbizonysága szerint sokkal inkább szláv, mint avar népességgel kell számolnunk. Ugyanakkor a két szíjvég készítési technikája és díszítése az avar ötvöshagyományokra utal. Ez a két körülmény nagyban befolyásolta a Hohenberg-Záhony típus leleteinek történeti és etnikai értelmezését is. Attól függően, az egyes kutatók melyik elemet tartották dominánsnak, születtek meg az egymásnak ellentmondó és egymással vitázó vélemények. A leggyakrabban elfogadott véleményt - mely egyértelműen a leletek előkerülési helyéből indul ki - 1937-ben fogalmazta meg Fettich Nándor: „a bronzmellékletek (ti. Hohenbergben SzCs) semmiben sem különböznek egy előkelő avar sír mellékleteitől "...a „normann kard és vassarkantyú azonban újak az avar környezetben"...és abból az időszakból származnak, „...amikor az avar díszítmények a periférikus (nem avar) néptörzsek közelében használatban voltak teljes garnitúrák formájában" e leletek az avar birodalom legkiválóbb utánzatai, stílusuk technikájuk tökéletes (FETTICH 1937 111-112.). Bóna István a záhonyi szíj végről megjegyzi, hogy a „...sírban lelt fehérbronz szíjvég okvetlenül a késő avar művészet hajtása. Előképeit említhetjük a kiskőrösi 155. sírból és az ausztriai Münchendorfból. Ilyen stílusú szíjvégeket az avarok birodalmuk fennállásának utolsó éveitől kezdve viseltek. Más rokonait már IX. századi szláv törzsfők sírjaiból ismerjük, a morvaországi Modrából és az ausztriai Hohenbergből. Az utóbbi párhuzamok a mi szíjvégünket is a IX. század első harmadára keltezik" (BONA 1986 82.). A fenti véleményekkel szemben mások a tárgyak avar készítési technikáját érzik meghatározónak, ezért az avar szállásterülíeken előkerült párhuzamaikból kiindulva inkább a leletek avar műhelyben való készítését hangsúlyozzák (SEOBA NARODA 1962 110; STADLER 1985 133; KÖLTŐ-LENGYEL-PAPban először KÖLTÖ-LENGYEL-PAP-SZENTPÉTERI 1992 286. oldalán jelent meg nyomtatásban e tárgynak a pontos meghatározása. SZENTPÉTERI 1992a 225; MADARAS 1993 18; LÁSZLÓ 1977 176; SZÁMÉIT 1986 394.), illetve ezzel együtt, többen felteszik azt is, hogy a tárgyak avar származású férfi sírjából kerültek elő. Mint látható a kétféle vélemény abban mindenképpen megegyezik, hogy a vizsgált leletek kétségtelenül az avar fémművesség termékei, illetve ha nem, akkor pedig olyan tárgyak, amelyeket avar előképekről másoltak le. Fontos hangsúlyozni, hogy a több darabból összeforrasztott hohenbergi veretek technikája megengedi annak a feltételezését, hogy azt valóban nem avar műhelyben készítették. Tulajdonképpen a lelet földrajzi helyzetéből is hasonló következtetés vonható le. Amennyiben a záhonyi szíjvég esetében is figyelembe vesszük azt, hogy a késő avar kori szállásterület határain került elő, úgy gondolom nyitva kell hagyni annak lehetőségét, hogy a veretet vagy helyi műhelyben másolták vagy pedig avar műhelyből exportálták a gyepűn kívülre. Ugyanakkor a vizsgálatba bevont többi lelőhely esetében egyértelműen állíthatjuk, hogy azokat a helyi avarság műhelyeiben készítették, illetve avar sírból kerültek elő. Dolgozatunk egyik célja az, hogy a tárgytípusnak ezt a kettőségét megvizsgáljuk, illetve ebből történeti és etnikai vonatkozásban következtetéseket vonjunk le. Tehát amennyiben az alább bemutatásra kerülő párhuzamok technikai vagy stílusbeli jellegzetességei nem kérdőjelezik meg azok avarok általi készítését, a Hohenberg-Záhony típusú szíjvégeket és véreteket avar termékeknek tartjuk. Mint ilyenek pedig, alkalmasak arra, hogy az avar kor legutolsó időszakának vizsgálatába bevonjuk ezeket. 2. A HOHENBERG-ZÁHONY TÍPUSÚ ÖVVERETEK Az alábbi listában összegyűjtöttük azokat a lelőhelyeket, amelyeken a vizsgált típusok előfordulnak. A gyűjtésünkben nemcsak a szíjvégek szerepelnek, hanem minden olyan övverettípus is, amely a megvan a hohenbergi sír garnitúrájában is. 1. Bjelo Brdo (SEOBA NARODA 1962 110.) 2. Dunaszekcső-Téglagyár 41. sír (CS. SOS 19661967 101, 47. ábra 10-38.) 3. Gajary/Gajár (Sk) (PROFANTOVÁ 1992 692, Tafel 36. 13-15.) 4. Hohenberg (A) (FISCHBACH 1895; 1897) 5. Ismeretlen kárpát-medencei lelőhely

3 Gazdagon aranyozott, öntött bronz kétlapú nagyszíjvég. A szíjvéget masszív, nagyméretű gyöngysorkeret díszíti. Oldalán a hohenbergi és záhonyi szíjvéggel megegyező, vésett halszálkaminta látható. Függesztőfülei gyöngydíszesek. A szíjvég felépítése, szerkezete és díszítése szinte tökéletesen megegyezik a záhonyi szíjvéggel. Olyannyira, hogy még a csavarodó indák iránya, és száma is azonos a két vereten. Ezen kívül mindkét szíjvég szélét 20-20 nagyméretű gömb díszíti, a felső harmadukon az osztott mezőket 4-4 gömbből álló sor választja le, de még a felerősítő fül alatti gyöngysor is ugyanúgy 8-8 darabból áll és hasonlóan ívelődik. Annyi különbség fedezhető fel az indákon, hogy az indakötegek elágazásához helyezett kis csomók nem ugyanazokra a helyekre esnek a két szíjvégnél. Tulajdonképpen oly nagyszámú, és jellegzetes hasonlóság van a két tárgy kö146