Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Szalontai Csaba: „Hohenbergtől Záhonyig”. Egy késő avar kori övverettípus vizsgálata

SzALONTAi CSABA: »HOHENBERGTŐL ZÁHONYIG' 6. Kiskörös-Városalatt 155. sír (HORVÁTH 1935 XXXI. T. 20-25.) 7. Komarno-Lodenice/Révkomárom-Hajógyár 121. sír (Sk) (TRUGLY 1993 203, Tafel XXVII.) 8. Leithaprodersdorf7Lajtapordány 33. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1957 16, Taf. IV. 18-20.) 9. Münchendorf 7. sír (A) (MITSCHA-MÄRHEIM 1941 21-22, Tafel 13.) 10. Nyergesújfalu, Eternittelepi Általános iskola (MRT 5. 274, 4L tábla 20.) ll.Regöly 145. sír (KISS 1984 136, 81. tábla) 12. Sobor (FETTICH 1943 7, Tab. VI. 1-9.) 13. Szarvas 68. lelőhely 318. sír (JUHÁSZ 1993 138.) 14. Szeged-Öthalom (PULSZKY 1882 152.) 15. Székkutas-Kápolnadűlő 2. sír (B. NAGY 1993 153, l.kép) 16.Tiszaföred-Majoroshalom 1085. sír (GARAM 1981 45; GARAM 1991 Seriationtabelle; GARAM 1995 128, Taf. 148.1.) 17.Vörs-Papkert В 371. sír (KÖLTŐ-LENGYEL­PAP-SZENTPÉTERI 1992 228, Abb. 4.) 18. Vörs-Papkert В 437. sír 4 19. Záhony (KALICZ 1956 59, CSALLÁNY 1958 81­83, 9. kép) Jelen tudásunk szerint tehát, 18 lelőhelyről összesen 19 olyan leletet, vagy leletegyüttest ismerünk, amely besorolható a Hohenberg-Záhony típusba (1. térkép). Ez a szám, a késő avar kori gazdag és nagy mennyi­ségű öntött övdíszek között meglehetősen kicsinynek tűnik. Közülük 13 olyan leletegyüttes van, ahol nagyszíjvég is előkerült. A többi 9 leletegyüttest a hohenbergi garnitúrában meglévő párhuzamaik alapján vontam be a vizsgálatba. A lelőhelyek között a vörsi temető az egyetlen, amelyben két sírban is előfordult ilyen tárgytípus. 5 A 19 leletből csak 11-ről rendelkezünk hiteles ása­tási megfigyelésekkel. Hat olyan lelőhely van, ahol a lelőkörülmények ismeretlenek, ezért a kisérő leletekkel való összetartozásuk bizonytalan, illetve ahol a keresett veretek csak magukban kerültek elő. Vagyis a leletkör­nek majdnem a fele a tárgy meglétén kívül nem szolgál semmilyen plusz információval. A 11 hitelesen megfi­gyelt sírból három volt lovassír. A 19 leletegyüttesből 10 (!) aranyozott bronz garni­túra volt és egy fehérbronz is volt (1. táblázat) közöt­tük. Ez mindenképpen olyan időszakra utal, amikor zött, hogy felvethető az egy műhelyben való készítésük is. Az, hogy azonos öntőmintában készültek-e egyrészt a különbségek miatt nem bizonyítható, másrészt pedig az amerikai darabnak a méreteit nem ismerjük, ezért ezt nem vethetjük fel. A tárgy jelenleg egy New York-i gyűjtő magántulajdonában van. A leletre Garam Éva hívta fel a fi­gyelmemet. Segítségéért ezúton is köszönetet mondok. Miután igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a világ bármely pontján ilyen tí­pusú öweret előkerüljön, ezért azt hiszem nyugodtan feltehetjük, hogy nagy valószínűség szerint egy mindmáig meghatározhatatlan kárpát-medencei avar lelőhelyről kerülhetett elő a tárgy, majd ismeret­len utakon jutott a gyűjtő magántulajdonába. 4 Szentpéteri József szívességéből ismerem a közöletlen leleteket. s Érdekes, hogy mindkét sírban egy-egy óraszíj szerkezetű öv­bújtató fordult elő. még bőségesen rendelkezésre álltak a nemesfémek is. Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket vonnánk le belőle, nem árt hangsúlyozni: a leleteknek több mint a fele aranyozott, ráadásul közülük több is jó minőség­ben, vastag arannyal van futtatva. Az avar kori fém­művességben meglehetősen gyakori jelenségnek számít az aranyozás, azonban ha az egyes tárgytípusokon be­lüli arányukat megvizsgálhatnánk, nem valószínű, hogy hasonlóan magas arány jönne ki. Ugyanakkor az is érdekes következtetésekre adhat lehetőséget, ha valaki megvizsgálhatnánk ennek a jelenségnek az okát, azt, ti. hogy lehet-e a társadalomra nézve következ­tetést levonni az aranyozás tényéből. Azoknál a leleteknél, ahol teljes, vagy majdnem teljes övkészlet került a múzeumi gyűjteményekbe, megállapíthatjuk, hogy az övek szerkezete és összeté­tele meglehetős egyöntetűségről tanúskodik. A nagy szíj vég mellett 2-5 db mellékszíj vég, 2-26 db mellékszíj veret, 1-4 db lyukvédő és 2-16 db levél alakú, általában hármas csoportosítású csüngős öwe­ret, illetve övforgó, csat, és lemezes, vagy asztragalosz szerkezetű bújtató díszítette az övet (1. táblázat). Ez az övszerkezet minden tekintetben megegyezik a késő avar kor második felének öveivel: a korábbi négyzet alakú áttört griffes, vagy ovális alakú indás csüngős veretek helyett a hármas csoportosítású levél alakú csüngős veretek dominálnak (GARAM 1991 94.) az öveken. 2.1. A fenti lelőhelyeken előkerült tárgyakat az alábbi típusokba lehet sorolni: 6 I. HOHENBERG ÉS ZÁHONY TÍPUS (1. kép 1-2.) Az alaptípusba sorolt leletek a közös vonásaik alapján teljesen elkülönülnek a többi párhuzamaiktól. A három veret az alábbi közös jellemzővel bír: mind­egyik kétlapú vastag szíjvég. A szíjvégek széleit nagyméretű gyöngysorkeret díszíti. A rögzítőfüleik is apró gömbökkel vannak díszítve. A szíjvégek oldalain vésett halszálkaminta látható. A felületüket kötegekbe fogott, elpalmettásodó, vagy másképpen pálcikás indák díszítik. A hohenbergi és az ismeretlen ielőhelyű szíj­véget vastagon aranyozták, míg a záhonyi fehérbronz­ból készült. 1. Hohenberg (FISCHBACH 1895 I. tábla) (1. kép 1.) 2. Záhony (KALICZ 1956 59; CSALLÁNY 1960 81. 9. kép) (l.kép 2.) 3. Ismeretlen lelőhely 6 A leletkörben meglévő tárgytípusok közül csak a szíjvégek il­letve az „óraszíj" bújtató tekintetében tekinthető teljesnek a gyűjtés. Mivel a késő avar kori mellékszíjveretek, lyukvédők és övforgók oly nagy típusvariációt képviselnek, hogy nehéz lenne ezeket pontosan rendszerezni, ezért a velük kapcsolatos gyűjtés kizárólag azokra a lelőhelyekre vonatkozik, amelyek más véretekkel is kapcsolódnak a Hohenberg-Záhony körhöz. Nyilvánvaló, hogy az említett veretek teljes felgyűjtése nagymértékben növelné a Hohenberg-Záhony kör lelőhelyeinek számát. 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom