Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)
Mráv Zsolt: Castellum Contra Tautantum. Egy későrómai erőd azonosításának problémájához
SA VARIA 22/3 (1992-1995) PARS ARCHAEOLOGICA castellumként való értelmezését. A két tábort a Szentendrei sziget és két Duna ág választja el egymástól, továbbá az alsógödi erőd 3 km-rel beljebb fekszik a hozzá legközelebb fekvő Duna parttól. Ezért a tábor contra praepozicóval való megkülönböztetése ellentmond a későrómai contra elnevezés gyakorlatának. Soproni S. azonosításával kapcsolatban felmerült problémák miatt elengedhetettlen a Not. Dign. által megőrzött castellum contra Tautantum névalak pontosabb vizsgálata. A Not. Dign. a tábor parancsnokának a legio II adiutrix praefectusát nevezi meg, így az provincia Valériában a legio által ellenőrzött határszakaszon keresendő. Az erőd contra előtagja miatt bizonyosan a Duna bal partján fekszik egy konkrét, fekvésének meghatározására alkalmas, névvel rendelkező hellyel szemben. Melich J. és Soproni S. helyesen mutat rá, hogy a contra Tautantum egy Duna jobb parti TautantumoX is feltételez (MELICH 1929 420; SOPRONI 1978 171.). Ezt a megállapításukat azonban némileg pontosítani kell, ugyanis a contra praepozició accusativus vonzata miatt e jobb parti hely neve nominativusban nem csak Tautantum, hanem Tautantus is lehet. A névrontást valószínüsítleníti az eredeti alak által tartalmazott tau- tő is, amely a teu- tővel együtt egyértelműen bennszülött, kelta névadásra vezethető vissza. 2 Tehát szükségtelen ezt a fennmaradt alakot teljesen torzult formának vélni. Még egy dolog bizonyos, nem kell feltétlenül e helynevet a ripa menti táborok között keresni, ez bármilyen helység vagy földrajzi név lehet, amely helyzeténél vagy alakjánál fogva alkalmas egy folyón túli, szemközti pont meghatározására. Az utóbbi évek legszenzációsabb leletei közé tartoznak a bölcskei, egy - ma már a Duna medrében fekvő - későrómai balparti kikötőerőd falaiból kibontott és ott már másodlagosan felhasznált oltárkövek (SOPRONI 1.990 133-142.). Ezek közül az oltárok közül az eraviscusok lupiterrel interpretált főistenének, Iupiter Optimus Maximus Teutanusnak szentelteket az aquincumi Ilvirek pro salute civitatis Eraviscorum állították, ezért ezeket a köveket Aquincum környékéről pontosabban egy I. O. M. T.-nek dedikált oltár leletöszszefüggése alapján (FRÖLICH 1891 147; ALFÖLDI 1939 108-109.) - a budapesti Gellérthegyről (CSEMEGI 1941 319-325.) hurcolhatták el, amely számos rómaiak által kiürített bennszülött oppidumhoz hasonlóan később kizárólag kultuszhelyként funkcionált tovább. Az oltárok Gellérthegyhez való kötődését kétségtelenné teszi a gellérthegyi Teutanus kultuszhely és a Carnuntum melletti Pfaffenbergen lévő /. O. M. K. szentélykörzet (JOBST 1977) közötti párhuzam (SOPRONI 1990 137-138.). Mindkét esetben lupiterrel 2 Lsd. ehhez összefoglalóan: HOLDER 1896 a tau- tőhöz 17541774, a teM-tőhöz 1802-1819; a tövek kelta eredetére utal: MELICH 1929 419-421; Vö. Pannoniában: Teutiusnak, az eraviscusok structorának cognomenjét: RIU 838. = CIL III 13389; a több feliraton előforduló Taurus illetve Taurinus cognoment: RIU 874, CIL VI 2662, CIL VI 32544; AnÉp. 1946 148.; valamint a délkelet-pannoniai Teutoburgium (T1R L-34, 110.) és Taurunwn (TIR L-34, 110.) helyneveket. interpretált, provincia főváros mellett fekvő hegy tetején tisztelt bennszülött istenséggel találkozunk. Iupiter személyéből és természetéből eredően hegyen való tisztelete gyakori és megszokott jelenség. Isteneknek szentelt kultuszhelyek elnevezésekor birodalomszerte általános gyakorlat, hogy a felszentelt helyeket magukról az ott imádott istenekről nevezték el. Templomok, szentélyek mindig ily módon kapták nevüket. Földrajzi objektumok, így például szent helyek és ligetek, 3 mezők, 4 kertek, 5 források 6 esetében is általánosan érvényesül ez az elv. Promontoriumok 7 és hegyek 8 elnevezése is gyakran ered istenek neveiből. Ezért feltehetően a Gellérthegy is a rajta tisztelt Iupiter Teutanusról nyerhette a nevét. Mégis mindez addig a pontig csupán puszta feltételezés amíg a Gellérthegyre vonatkoztatva konkrét forráshely nem bizonyítja a Teutanus név földrajzi névként való használatát. A Not. Dign. által balparti erőd meghatározására alkalmazott, és egy Duna jobb parti helynevet takaró Tautantus helynév és a Teutanus - esetleg a Gellérthegyre értelmezve földrajzi névként is használt - istennév kapcsán a két név által takart azonos fogalom, elhelyezkedés és a szinte azonos ortográfia miatt is kétségtelenné válik az a lehetőség, hogy a két alakot összekapcsoljuk és egyazon dologra - a Gellérthegyre - vonatkoztassuk. Szinte egyező névalakjaik is alátámasztják a két név azonosságát és egyetlen dologra való értelmezhetőségét. A Teutanus név több azonos formában, eredeti oltárköveken és teljes alakban maradt fenn, így bizonyos, hogy pontos. A Tautantus név pedig ebben a formájában az eredeti névalakot nem ismerő s ezért ilyen esetekben könnyen tévesztő középkori másolók által őrződött meg, ezért valószínű, hogy ez a rontott alak. A különbség a Teutanus és a Tautantus névadás között a második betűhely "e" és "a" eltérése. Ennek az eltérésnek természetes és gyakori voltát egyrészt a két betű más esetekben is előforduló tévesztése, másrészt a tau/teu tőből való közös származás is igazolja. (Feltehető, hogy az istennevet még a római uralom alatt mindkét, "e" és "a" variációban használhatták.) Csupán egyetlen plusz "t" betű betoldása vélhető másolási hibának, s mivel ez a név nem latin eredetű és a Not. Dign.-ban csak egyszer forJ Lucus Angitiae: Verg. Aen. VII. 759; Lucus Iunonis: Plin. Nat. hist. 16,132; Lucus lovis: Plin. Nat. hist. 3,56; Fanum Cocidi: Geogr. Rav. V 31 pp. 433; vö: BIRLEY 1978 1531; Fanum Fortunáé: Ptolemaios III. 1,19, Strabon V. 227, ILER 1179; Fanum Mártis: Not. Dign. occ. XLII. 39, XXXVII. 19; Fanum Minerváé: It. Ant. 364. Campus Martius 5 Hortus lovis: Plin. Nat. hist. 31,50. Fons lovis: Plin. Nat.hist. 2,228; Fons lovis Labrandi: Plin. Nat. hist 32,16. Promomtorium Iunonis: (Hispánia) Plin. Nat. hist. 3,7; Prornomtorium Minerváé: (Italia) Plin. Nat. hist. 3,62; Ovidius, Metamorph. XV, 709; Livius XL,18; XLII, 20; Lucilius 125; Appianos Bell. civ. V, 98; Strabon I, 22; Mela II, 69; Promontorium Mercurii: (Africa) Sky I. 110, 111; Polyb. 1,29; Strabon XVII, 834; Mela I, 134; Livius XXDÍ 27,8; Plin. Ill, 87; Ptolem. IV, 3, 8; It. Marit. 493,7. Mons Kasios: Plin. Nat. hist. V, 12; Lucanius Phars. 8,470; Iosephus bell. lud. IV, 661; Strabon XVI, 760; mons Dianae: CIL X 4564 = ILS 6306. 12
