Savaria - A Vas megyei Múzeumok értesítője 22/3. (1992-1995) (Szombathely, 1996)

Mráv Zsolt: Castellum Contra Tautantum. Egy későrómai erőd azonosításának problémájához

MRÁV ZSOLT: CASTELLUM CONTRA TAUTANTUM dul elő valamint e változás a szó alakját, hangzását lé­nyegében nem változtatta meg, az elírás magyarázható. Ha az azonosítás helytálló, akkor a Not. Dign. alapján a Gellértheggyel szemben a Duna túlsó partján egy castellum nagyságú, 4. sz.-ban is használt erődöt kell találnunk. Az Erzsébet híd éptési munkálatainak és Nagy L. kutatásainak köszönhetően a pesti hajdani Eskü, ma Marc. 15. téren egy 84x86 m. nagyságú, le­gyező sarok- és patkó alakú oldaltornyokkal rendel­kező, castellumnak tekinthető későrómai erőd került napvilágra (NAGY 1946), amely bár nem pontosan a csúccsal, de kétségtelenül a heggyel szemben, a Dunát elérő, barbaricumot átszelő fontos útvonal mellett épült. A tábor fekvése, kora, nagysága tehát minden tekintetben megfelel a kívánalmaknak. Kérdéses azon­ban az erőd neve, amellyel összefüggésben a kutatás­ban mindmáig nem kevés a bizonytalanság. A tábor nevét hosszú idő óta a Not. Dign. contra Acincumának feleltetik meg (Not. Dign. occ. XXXIII. 48.). Az azo­nosítás Nagy L. nevéhez fűződik, aki a Consularia Constantinopolitana 294-es adatát e táborral kötötte össze, s ebből indulva ki nevét contra Aquincumnak határozta meg (NAGY 1942 752.). Soproni S. (SOPRONI 1977 393; SOPRONI 1978 113.) majd Tóth E. (TÓTH 1980 131-137.) cáfolta az erőd kapcso­latát Hydatius 294-es adatával, s ezt a bejegyzést az Acumincummal szemben, Titelnél (TIR L-34, 112.) ­egy, a császári székhellyé vált Sirmium védelmére ­épült erődre vonatkoztatták. Ezzel az azonosítást alá­támasztó döntő érv esett el. Továbbá, a márc. 15. téri tábor Aquincumtól 2 km-rel lejjebb fekszik ezért e te­lepülésnév az erőd helyzetének pontos behatárolására alkalmatlan, így - figyelembe véve a Cons. Const. Acincum helynevével kapcsolatos problémákat - nem rendelkezhetett a contra Aquincum névvel. Az így név nélkül maradt erőd tehát - tekintetbe véve Gellért­hegyhez viszonyított megfelelő fekvését, castellum méretét és 4. sz-i használatát - igen nagy valószínű­séggel azonosítható a Not. Dign.-ban megőrződött castellum conp-a Tautantum tábor névvel. Tisztázandó még a Gellérthegy és az erőd ókorban használt pontos névalakjának a kérdése. A Gellérthegy lupiter Teutanusról nyert neve két formában - jelzős vagy genitivusos szerkezettel - fordulhat elő. Az első ­az általános római hegyelnevezéseknek megfelelő ­lehetőség szerint a hegy neve mons Teutanus lenne. Véleményem szerint hihetőbb a második megoldás, hiszen az isteneknek felszentelt kultuszhelyeket - né­hány ellenpéldától eltekintve - mindig genitivusos alakban nevezték el. Ezért a Gellérthegy antik neve inkább a mons Teutani formában lehetséges. A vele szemközt felépített márc. 15. téri erőd pedig - a hegy neve után - eredetileg a castellum contra montem Teutani nevet viselhette. Ebből a névalakból még a római korban kikopott a mons szó, így a név ebben az egyszerűbb formájában - castellum contra Tautantum vagy pontosabban castellum contra Teutanum alakban — kerühetett lejegyzésre a Not. Dign. valeriai fejeze­tébe. Ugyanez a nyelv egyszerűsödése felé mutató je­lenség figyelhető meg más római földrajzi nevek ­például szigetek (Suet. Tib. 11. ... tantum non adversis tempestatibus Rhodum enavigavit...), folyók (Tac. Ann. I. 67. ... ad Rhenum...; Ann. II. 63. ... Transgressus Danuvium...; Suet. Oct. Aug. 43. ... circa Tiberim...; Caes. b.c. I. 38. ... ad Anam...; Ruf. Fest. brev. 7,8. ... inter Danuvium et Dravum...) és nem utolsó sorban hegyek (Suet. Dom. 4. ... in Albano...; Caes. b. с III. 6. Postridie terram attigit Cerauniorum...) neveinek ­használata esetében is. Ez a tendencia a legtöbb nyelvben mind a mai napig kimutatható, ezért ez az eltérés is minden probléma nélkül indokolható. Nem meglepő, hogy az eraviscusok főistenéről el­nevezett hegy neve a későantikvitásban is továbbélt, hiszen a Gellérthegyen tisztelt lupiter Teutanus kultu­sza Diocletianusig bizonyítható (SOPRONI 1990 135, 7. sz. oltár), a carnuntumi Pfaffenbergen /. О. M. K.­nak dedikált utolsó eddig előkerült oltárt pedig II. Constantius alatt állították (JOBST 1978 27-28.). Valószínűbb azonban, hogy a Márc. 15. téren illetve közvetlen környékén álló korábbi - 2. sz. végén talán már létező (NAGY 1946 55.) - tábort nevezték így és később a helyén épült későrómai erőd névátvitellel kapta meg a Not. Dign.-ban szereplő elnevezését. A márc. 15. téri tábor Not. Dign. castellum contra Teutanum erődnevével való azonosításának következ­tében: 1. a Cons. Const, contra Acincum helyneve nem vo­natkozhat erre az erődre, ezért ennek a tábornak ­ezáltal a patkó és legyező alakú toronytípusoknak ­az építését e forrás alapján nem lehet a tetrarchia korra keltezni. (BARKÓCZI-S ÁLAMON 1984 147.) így nem hozható fel érvként e torony típusok késő Constantinus-II. Constantius kori keltezése (TÓTH 1980; TÓTH 1987-1988 32, Anm. 25.) ellen sem. 2. Felszabadult a Not. Dign. contra Acinco helyneve amit azonosítani kell. Problémát jelent, hogy az Aquincummal szemben húzódó Duna szakaszról a márc. 15. téri erődön kívül kizárólag a Rákos-patak torkolatánál épült katonai jel­legű építmény ismert, azonban a Not. Dign. két Aquincum körzetére értelmezhető - Tronsacinco és contra Acinco - sora egyetlen erődre nem vonatkozhat. A probléma megoldására többféle lehetőség is kí­nálkozik. A Not. Dign. contra AcincoX említő sorában feltün­tetett „in barbarico" meghatározással kapcsolatban Tóth E. arra a megállapításra jutott, hogy az „in barbarico" megjelölés - Aquincum és Acumincum név­variánsainak hasonlósága és a két név több esetben elő­forduló felcserélése valamint a Not. Dign.-nak Cons. Const.-tól való forrásfüggése miatt -jelentőségét vesz­tett és ezért a Not. Dign. által már nem tartalmazott ­contra Acumincum helyett contra Aquincum neve mögé íródott (TÓTH 1980 135.). Elképzelhető, hogy nem csupán az „in barbarico" megjegyzés, hanem a Not. Dig. teljes occ. XXXIII. 48. sora - a Cons. Const, helynév tévesztése folytán, rontott formában hagyo­mányozódva - tévesen került be a Not. Dign. valeriai fejezetébe. Az teljes egészében Acumincumxa illetve a 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom