Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései (1848. október 16.–december 27.)

Hermann Róbert: Vidos József kormánybiztos jelentései 1849 január-februárjában Vidos József javait a es. kir. hatóságok összeírták. Mivel Windisch-Grätz válasza nem sok jót ígért, Vidos József folytatta bujkálását. Vidos ügyének további menetéről 1849 febaiár-márciusból nincsenek adataink. 1849 áprilisában megint megmozdultak a dolgok. Vidos József egy barátja útján útlevelet kért Zichy Félixtöi. A császári biztos április 17-én Oroszváron kiállította a kért okmányt a „nálam tett jelentése következtében magánügyében hozzám ide, Oroszvárra" utazó Vidos Józsefnek. Vidos optimizmusára mutat az a rövidke sajátkezű levél is, amelyet a család barátja, Radó Ignác neve alatt írt Vidos Dánielnek 1849. április 19-én: „Lajost itt értem, s innénd ő hazament, az illető helen szerencsével járt, - Sándor nékem felelt és küldött biztos úti levelet. ~ E részben tehát, Istennek hála, semmi baj, - egészségem javolni kezd. - Isten veletek - V." Ugyanezen a napon Torkossy Ferenc, kőszegi kincstári ügyvéd értesítette Vidos Dánielt, hogy Eötvös József királyi jogügy igazgató és Rohonczy császári biztos beleegyeztek abba, hogy Vidos József zár alá vett vagyonának gondnoka Vidos Dániel legyen. Ismét közbeszóltak a hadiesemények. 1849 április végén a magyar hadsereg csaknem az egész Dunántúlról kiűzte a cs. kir. seregeket. A magyar és a cs. kir. seregek arcvonala Győr és Vas megyék területén húzódott, de a megye 1849 májusában nagyobb részt a magyar kormányzat fennhatósága alá tartozott. 1849. április 29-én Kossuth Lajos kormányzóelnök utasította Irányi Dániel budapesti kormánybiztost, hogy lépjen érintkezésbe Vidossal, „s ha, amit remélem, a nevezett ügyünkhöz hú maradt, őt Debrecenbe hozzám jövetelre utasítsa - ellenkező esetben pedig nekem a tapasztaltakról jelentést tegyen". Irányi május 3-án azt válaszolta, hogy Vidosról mit sem tud, „alkalmasint Vasban lesz, vagy pedig bujdos". Kossuth - valószínűleg - Vas megye kormánybiztosságát akarta ismét Vidosra bízni. Vidos ugyanis - ellentétben Széli Józseffel, Békássyval és Reisziggel - nem volt képviselő, s így nem érintette a képviselőház azon határozata sem, amely a Debrecenben meg nem jelent és magukat nem igazolt képviselőket megfosztotta mandátumuktól; tehát semmilyen szempontból sem számított kompromittált személynek. Vidos ezt követő szerepléséről szinte alig vannak adataink. Április 30-án bizonyítványt adott bujdosótársának, Békássy Imrének, amelyben tanúsította, hogy az el akart jutni Debrecenbe, de a cs. kir. csapatok miatt nem tudott (Hasonló bizonyítványt adott Békássynak Vidos Dániel is). 1849 június elején Hunkár Antal Veszprém megyei főispán és kormánybiztos Ivánkovits Jánosra, Kőszeg volt nemzetőr őrnagyára bízta Vas megye kormánybiztosságát; az ő jelentéseiben sincs nyoma annak, hogy érintkezésbe lépett volna Vidos Józseffel. Tudjuk, hogy Vidos 1848 nyara óta betegeskedett, valószínűleg valamilyen asztmatikus betegsége lehetett. A bujdosásban eltöltött hónapok sem tettek jót egészségének. 1849 július végén-augusztus elején kolerában megbetegedett. Éva húga ezután hazavitte kemenesmihályfai birtokára, s hiába ápolta áldozatosan a nagybeteget, Vidos József 1849. augusztus 3-án délután 4 órakor elhunyt. Éva húga is néhány napon belül követte testvérét. Vidos Józsefet előbb Merse határában temették, majd 1852ben holttestét átszállították a mersei Vidos-kriptába. 72