Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)
Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében
Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete ... eltávolítást. Ugyancsak a tanácsi tisztségviselők tettek igazságot tartozási, adóssági ügyekben. A végzési naplóból adatokat kaphatunk a sán'ári malomiparra vonatkozóan is. A mezőváros több malommal rendelkezett, amelyeket árendába kiadott. Ilyen volt az úgynevezett sós malom, amelyet a város egy elköltözött családtól vásárolt. 69 A sós malmon kívül említés történik a kásás malomról, amely nyilván az ott őrölt finom lisztről kapta elnevezését. A bérbeadás bevételt jelentett a városnak, bár a tanácsnak így is akadt vele gondja. A sós molnár, Bánovits Ferenc jelentése alapján tudjuk, hogy 1845-ben a Herpenyőn történt gátszakadás miatt a malom hosszabb ideig nem üzemelhetett, s a tanács a gát helyreállításához Nagy Sándor sitkei birtokos és a sárvári uradalom segítségét kérte. A gát helyreállítása végül a sitkei birtokos anyagi segítségével és a molnárok tevékeny közreműködésével történt, amelynek ellenében a város 4 heti árendát elengedett a molnárnak és a fávát r 70 gas költségeit megterítette. Bár nem tartozott a céhes ipar körébe a városi téglagyár, mégis itt kell szólnunk róla, hisz a reformkori Sárvár ipari szerkezetének képét ez teszi teljessé, s mint városi létesítmény, szervesen kapcsolódott a város tanácsának ügyviteli munkájához. A téglagyárat a mezőváros a gyakori tűzvészek miatt építette 1828-ban. „ ... a városnak építkezhetése könnyítésére azok, kik a városi határban építenek, csak a készítési, és égettetési költségeket köteles fizetni tégla vagy zsindely vásárláskor. Nyereség csak a vásárlóktól vetethetvén ezen intézmény maga után vonta, a sok veszedelmes és káros tüzek elhárítási szándékából létesített azon városi közös határozat is, hogy aki új tetőre épít, többé szalmafodéllel épülni szabadsággal nem bírand." - olvashatjuk Ernecz Ignác kéziratos munkájában. így nem véletlen, hogy a mezőváros tanácsának súlyos gondot okozott 1845-ben a városi téglás szerződésszegése. „ ... Páyer Ferenc városi téglásnak több rendbéli helytelen cselekedete, miszerint mint is magát kötelezte a jó viseletre, azonban sajnosán azt tapasztaltatik, hogy a városi polgárok, kik elégtek (leégtek), részint az építtetők is tégla és cserép matériához nem juthatnak, pénzekért is, mivel említett felfogadott téglás, már a sokszori megintés után is erkölcstelen életét részegeskedéssel és gazdaasszonya verésével és elkergetésével tölti, mi több, még az eddig folyvást dolgozó legényeit részegsége alkalmával elűzi ... megengedtetett a Tekintetes Ikervári Uradalomnál az ottani legények által megcsinált téglák megégetése, nem hogy használta volna, hanem még ezen uradalomnál is a városi tanács ellenére beszegődött." - olvashatjuk a tanácsi jegyzőkönyvben. A városi tanács a téglagyár vezetőjét elbocsátotta és Pöltz Antalt szerződtette helyébe. 72 Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy Sárvár tanácsa jogkörénél fogva alapvetően befolyásoló szerepet játszott a mezőváros ipari életének irányításában, s a jelzett időszakban tanács elé került vitás ügyekben hozott döntések bepillantást U. o. 460. sz. ügyirat Szeibert János: Sárvár története, 1926. 47. iap Végzési Napló, 343. sz., 362. sz. ügyirat Emecz Ignác: Sárvár szabadalmazott város története, Kézirat 1864. Közli: Honismereti Híradó 1974. 2. sz. 32. lap. 72 Végzési Napló, 356. sz., 381. sz. ügyirat 46
