Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

S AVARI A 22/1 -1995 engednek a korabeli céhes ipar problémáiba, egyúttal adalékot szolgálhatnak a mezőváros mindennapi életéhez. Sárvár a 19. század első felében élénk kereskedelmi élettel rendelkezett. Bár az 1845-46-os évekre vonatkozóan a kereskedők számát illetően pontos adattal nem rendelkezünk, az időben közel álló 1857-es összeírás Sárvár mezővárosban 20 fő kereskedéssel foglakozó egyént tart nyilván. Ezt egészítette ki a közigazgatásilag ekkor még külön álló Vármellék 13 kereskedője. A kereskedelmi élet fejlődését elősegítette a piaci lehetőségek bővülése. A lakosság létszámának növekedése is ezen irányba hatott. Míg 1754-ben Sárvárt, Péntekfalut, Tizenháromvárost és Sárt egy ellátási körzetnek tekintve 1873 főről beszélhetünk, addig 1846-ra a lakosság száma az említett helyeket illetően 2666 főre növekedett. Az 1754-es adatokban Vármellékre nem találunk adatokat, viszont 1846-ban 491 felnőtt lakosával növeli a kereskedelmi élet elé támasztott követelményeket. A kereskedelmi élet fellendülését eredményezte az a tény is, hogy Sárvár ezen időszakban katonai beszállásolási hely (állandó laktanyát 1844-ben épít), valamint a mezőváros földrajzi fekvése, hisz a Bécsbe, illetve Ausztriába menő kereskedelmi utak mentén fekszik. A fentebb elmondottak alapján érthető, hogy a mezőváros tanácsa elősegítette a kereskedők letelepedését. Bár a zsidó kereskedők iránt megnyilvánuló ellenszenv Sárvárott sem volt ismeretlen, az 1840-es évektől kezdődően számuk a városban egyre növekedett. így Ernecz Ignác 1864-ben már 150 főről tudósít, akik 8 szép házzal bírnak „kereskedelmet tekintve legjobb helyeken." Az 1854. július 4-i tanácsülésen döntöttek Lichtenstein Márton dömölki kereskedő letelepedéséről: „ ... az írt helységtől hozott és jelen bemutatott jó viseletéről szóló bizonyítványa következtében, hogy ő ezen városunkban letelepedni és kereskedést folytatni kívánná, ezen esetben a városi tanáéi? "által bemutatott maga több időbéli viseletéről beadott bizonyítvány megvizsgáltatván, jónak és elegendőnek találtatván kérése helyeseltetvén, városunkban leendő letelepedése megengedtetvén oly formán, hogy a már szokásban lévő izraelitáktól vett hivatalbeli megváltás fejében személyére nézvést 80 forint váltót lefizesse, úgy egyéb reá esendő többi teherviseléseket, királyi adót, úgy boltnyítási taxát évenként a városi kassába fizetni köteles lészen." A zsidó kereskedők letelepedésének tehát feltételei voltak, amelyek növelték a város bevételeit. A 80 forint letelepedési illeték, kötelezettségvállalás az adók fizetésére, boltnyítási összeg lefizetése más esetekben is feltétele volt a letelepedésnek. A tanács hatáskörébe tartozott a heti piacok és vásárok rendjenek meghatározása, s ők felügyeltek a limitációk betartására. Az élelmiszerek és iparcikkek árának megszabása (limitációja) a vármegyék hatáskörébe tartozott. Ennek nyomaival is találkozunk a végzési naplóban. Az 1845. június 21 -i árszabás a marhahús, a . Kovács Tibor: Vas megye népessége a XDC. században 1804-1870. Szombathely 1970. 236. lap és 215. lap. 74 Vörös Károly: Vas megye 1744-es adóösszeírása, Bpest, 1962. 158. lap, 186. lap. Emecz Ignác: i. m. 32. lap. -. ..., Végzési Napló, 333. sz. ügyirat '.и,- • . • 47