Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Söptei István: Sárvár mezőváros közigazgatási szervezete és működése a 19. század első felében

S AVARIA 22/1 -1995 comisszáriusokat hivatalából elmozdították és Örökre ellene mentek ..." A tanács kivizsgálva az ügyet, a „pártütőket" 4 forint büntetésre ítélte, s egyúttal megtiltotta a céhnek, hogy a biztos jelenléte nélkül gyűlést rendezzen. A céhbiztosi feladatok sokrétűségére utal a jegyzőkönyveknek egy másik darabja. A szabó céh céhmestere egy önkényeskedő szabólegénynek adott igazat két mesterrel szemben, sőt a mestereket egy forint pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak büntetéssel sújtotta a céh vicemesterét a komisszárius vizsgaremek kiszabásához történt behívásáért. A tanács az ítéleteket érvénytelenítette, s meghagyta a szabó céhnek, hogy a céhbiztos jelenléte nélkül büntetéseket nem szabhat ki. Tehát a komisszárius meghallgatása nélkül a céh nem büntethetett. A mezővárosi tanács az illetékes céh egyetértésével visszafogadhatott olyan tagot is a céh soraiba, aki előzőleg mesterségének folytatását felfüggesztette. Ez történt egy sárvári kovács mester esetében is. Sárvár tanácsa volt illetékes a mesteremberek és legények súlyosabb vétkeinek elbírálásában. „Az alperesek dologtalansága, rossz gazdálkodása, könnyelműsége és részegeskedése a tanúvallomásokból kivilágolván, a magzat nélküli házasok egymástól ágy és asztalra nézve bizonytalan időre bíróilag elválasztatnak és az asszonynak hozományát, melyet illető végrehajtó bíróság előtt kimutatni kell (A tartásról önként lemondván), az alperes férfiú kiadni köteleztetik" - olvashatjuk a szombathelyi püspöki sz. szék ítéletében. Az ítéletet a mesteremberrel szemben a tanácsnak kellett érvényesíteni.

65 A tanács ítélkezett az éjszakai lármázó, csendháborító legények fölött is. A duhajkodó, a polgárok nyugalmát zavaró szabó és tislér legényeket két napi áristomra ítélték.

00 Sárvár mezőváros tanácsa intézte a mesteremberek egymás közti s a helység polgáraival felmerülő vitás ügyeit. Richter János mészáros szerződésszegéssel vádolta Klughe Károly sárvári szappanost. Talán érdemes idézni a korabeli dokumentumot: „844. évi szeptember hó derekán házához menvén ... azzal a szándékkal, hogy ... a faggyúút egy évre megvásárolja, alkuba ereszkedtek* és ugyan 844. évi Sz. Mihály naptól egész 845-ikig lekötött mázsa száma megvette, mázsáját 35 váltó forintjával ... ezen egyezség következtében a tett szerződést tettleg is megbizonyította, mivel egész 845. évi június utoljáig el is vitte." Július-augusztus hónapban viszont kötelezettségét nem teljesítette, s így a mészáros az összegyűlt 20 mázsa 47 font faggyúval jelentékeny kárt szenvedett. A tanács az okozott kár megtérítésére kötelezte a szappanos mestert. Az egyik kovácslegényt a tanács tolvajlásért, valamint munkabér eltulajdonításáért (ami mesterét illette volna) súlyos pénzbüntetésre és áristomba zárásra ítélte. Érdekességként megemlíthetjük, hogy mivel a legény fizetésképtelen volt, a tanács a ruháját foglalta le. Ismétlődés esetére kilátásba helyezték a városból való U. o. 459. sz. ügyirat U. o. 384. sz. ügyirat U.o. 455. sz. ügyirat U. o. 442. sz., 443. sz. ügyirat U.o.416. sz.ügyirat U. o. 374. sz. ügyirat 45