Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Csák Zsófia: Iskolán kívüli népművelésből szabadművelődés. Vas vármegye szabadkőművelődésének története az 1945–46-os munkaévben

SAV ARIA 22/1 -1995 otthont. Felsőrönök ügyvezetője 1946 májusi zárójelentésében arról számolt be, hogy egész munkaév alatt csak alkalmi és hazafias ünnepélyek voltak. Oka, hogy a falu lakossága többségben német nyelvű, s bár a németek kitelepítése még nem kezdődött el, mindenki fél, visszahúzódik. Réffy Antal az ügyvezetők - fenti okokra hivatkozó - a tényleges munka elkezdésének halasztási kérelmét megértette, de senkitől nem fogadta el Legfeljebb időmódosítást engedélyezett. Több alkalommal kilátásba helyezte, ha nem indul be a munka, személyesen megy le, s kérdezi meg a falut, hogy valóban igaz-e, hogy nem igényli a szabadművelődés nyújtotta lehetőségeket. Az ügyvezetők egy része azonban - mivel előtte népművelési gondnokként hosszú idő óta ismerte az ott élő embereket - hivatástudattól vezérelve ráérzett feladatának fontosságára. Bízott benne, hogy munkáján keresztül vigaszt, hitet, életkedvet tud adni, s képes lesz a szellemi érdeklődést is újra felkelteni. Munkájuk indításához azonban a szabadművelődési ügyosztálytól, illetve közvetlen hivatali főnöküktől, Réffy Antal népművelési vezetőtől a meghirdetett új demokratikus munkához útmutatást, segítséget kértek. A VIII. ü. o. által kibocsátott körlevelek, tájékoztatók próbálták összefoglalni az új elveket, módszereket. Első lépésként felszínre kell hozni a szunnyadó, saját népi hagyományokat, a falut saját kultúrkincse értékeinek tudatára kell ébreszteni. Mellette meg kell ismerniük a magyar nemzeti kultúra részét alkotó városi műveltséget is. Ismerni s becsülni kell más népek kultúráját, hagyományait. Pótolni kell az iskolai műveltség hiányait, mert a falu politikai és társadalmi felszabadulásához, felemelkedéséhez - amelyhez az 1945-ös fordulat a lehetőséget megteremtette - a műveltségen át vezet az út. A VKM, és ezen belül a szabadművelődési ügyosztály azzal, hogy az ikn régi szakembergárdájának egy részét (népművelési titkárokat, népművelési gondnokokat) ideiglenes megbízatással helyén meghagyta, jelezte, hogy nem akar minden elvet, módszert elsöpörni. Számított ezen emberek hivatástudatára, éveken át felhalmozódott tapasztalatára, tudására, helyismeretére, az általuk kiépített kapcsolatokon nyugvó közös munkára. A helyi tanács szervezésében induló tanfolyamok, szabadművelődési előadássorozatok programja a legtöbb helyen november-decemberben megszületett. A tényleges munka általában csak 1946 januárjában indult el. A hazafias- és alkalmi ünnepek, műkedvelő előadások rendezése - melynek mindenhol gazdag hagyományai voltak - hamarabb elindult. Előnye volt, hogy ebbe fiatalokat és időseket, az egész községet be lehetett vonni, vagy aktív részvevőként, vagy közönségként. A műkedvelő előadás már hosszú idő óta a kedélyképzés egyik eszköze volt. Szórakozást, közösségi összetartozást jelentett szereplőknek, közönségnek egyaránt. 1945 őszén általában a könnyed szórakozást jelentő, előző években is sikerrel játszott népszínműveket adtak elő. Több helyen sikerrel játszották Darvas József z VaML u. o. 2. dob. 2. csőm. 1258. Néhány az előadott népszínművek közül: Csepreghy Ferenc: Piros bugyelláris, Tóth Ede: A falu rossza, Pölöskei János: Férjhez megy a bíró lánya, A pünkösdi menyasszony, Herczeg Ferenc: Gyurkovics lányok, Gvadányi József: A peleskei nótárius, Gerő Károly: Túri Borcsa, Csiky Gergely: A nagymama, Csermely Gyula: Egy barázda egy csók. 189