Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 22/1. (1992-1995) (Szombathely, 1995)

Csák Zsófia: Iskolán kívüli népművelésből szabadművelődés. Vas vármegye szabadkőművelődésének története az 1945–46-os munkaévben

Csák Zsófia: Iskolán kívüli népmüvelésből szabadművelődés „Szakadék" című drámáját, amelyet egy budapesti színház 1942-ben bemutatott és 1943-ban könyv alakban is megjelent.

22 A későbbiekben a színdarabok előadását feltételekhez kötötték. A Th. Népművelési Hivatalhoz kellett beküldeni az előadni kívánt darab pontos címét, a szerző megnevezésével. Ez vonatkozott a vallásos tárgyú darabokra is. A beérkezett kérvényeket általában Réffy Antal véleményezte, szinte minden darab előadását engedélyezte. A darab bemutatásához szükség volt még az illetékes járási főjegyző, illetve rendőrhatóság engedélyére is. Belépődíj szedése nem volt kötelező, néhol csak önkéntes adományokat fogadtak el. Ha volt bevétel, azt jótékonysági célra kellett fordítani. Sok helyen fordították a bevételt a helyi kultúrház, templom helyrehozására, a könyvtár javára, utalták át a Nemzeti Segélynek, Vöröskeresztnek, több helyről a szombathelyi Székesegyház renoválására küldték el. Répcelakon például a budapesti gyerekek megsegítésére fordították az egyik előadás bevételét. Ritkaság számba ment Szőce község esete, ahol több színdarabot mutattak be, de a bevételt nem fordították jótékonysági célra. Réffy Antal tudomást szerezve az esetről, írásban figyelmeztette a körmendi főjegyzőt, s rajta keresztül a rendőrkapitányságot is - hogy legyen körültekintőbb, s több ilyen eset ne forduljon elő. Réffy Antal a VKM által neki küldött könyvjegyzékből a Népművelők Tudományos Társaságától rendelt műsoros füzeteket. A hozzá műsorok kérésével fordulóknak így próbált segíteni. Egyik megrendelőjén szerepelt: Puskin: 2 kis dráma, Darvas József: Szakadék, Nagy István: Özönvíz előtt, továbbá Ki a szeméttel, Munkás Színpad, Karácsonyi műsor, Szilveszter esti műsor, Farsangi műsor.

24 Tartalmasabb, értékesebb művekhez majd később, a különböző könyvkiadók tevékenységének újra indulásakor adódott lehetőség. Ekkor tudott a színjátszás a játékon túl a nemes szórakozás, a tanulás eszközévé válni. Előfordult, hogy a műkedvelő előadások rendezése az egymással rivalizáló ifjúsági, vallásos és más közösségek versengésének eszközévé vált. Azonos időpontokkal egymástól vontak el embereket, kevés alkalmas előadóhely lévén azok lefoglalásával meghiúsították az „ellenfélnek tekintett" próbálkozásait. A vallási ünnepek rendezésének módjában és alkalmaiban nem történt változás. Szervezése az illetékes egyházi szervek hatáskörében maradt. Ünnepeiket a régi hagyományok jegyében tartották meg, melyet mindenki tiszteletben tartott. Novemberben Szt. Erzsébetről és Szí. Imréről emlékeztek meg mindenhol. December a karácsonyi készülődés ideje volt. A gyerekek számára karácsonyi mesedélutánokat rendeztek mesével, énekkel, színijelenetekkel. A fiatalok magyar karácsonyi népszokásokat elevenítettek fel, karácsonyi énekeket tanultak, betlehemes játékra készültek. A karácsonyfa ünnepélyek teljes bevételét jótékonysági célra fordították. A szilveszteri táncmulatságok, és szilveszteri műsorkészítés is a legtöbb helyen egyetértésben, közösen történt. Borbándi Gyula: I. m. 370. o. VaML u. o. 3. dob. 1. csőm. 606. U. o. 396. 190